Hogy van-e ok-okozati összefüggés, nem tudom, tény, hogy Corlățeant még azon melegében megválasztották az APCE Politikai Ügyek és Demokrácia Bizottság jelentéstevőjévé. Furcsa egybeesés: ugyanazon a közgyűlésen az RMDSZ az Úzvölgyében zajló kisebbségekkel szembeni jogsértésekre, a román kormány kirakatpolitikájára igyekezett felhívni a nemzetközi közvélemény figyelmét.
A kezdeményezés, amelyet természetesen az RMDSZ és a magyar küldöttség is támogatott, mérsékelt visszhangot váltott ki itthon. Én is csak azért idézem, hogy bizonyítsam: Bukarestben pontosan tudják, mi a nemzetközi elvárás a kisebbségi jogokkal kapcsolatban, nem az elmélettel van tehát a baj. Az, ahogy Corlățean az ukrajnai románok mellett kiállt, és a nemzetközi fórumok, illetve az ukrán hatóságok “azonnali és határozott közbelépését” követelte a “kisebbségek nyelvi jogainak maradéktalan biztosítása érdekében”, egyenesen szívszaggató kívülről nézve. Mint ahogy az is, hogy ami a csernyivci románok számára természetes Bukarestben, az erdélyi magyarok esetében hazaárulásnak minősül.
Aminek viszont jó kis visszhangja volt minálunk, az Corlățean szenátor másik megnyilvánulása. Amint arról korábban tudósítottunk, Șerban Nicolaéval, a PSD szenátusi frakcióvezetőjével együtt olyan törvénykezdeményezést terjesztettek elő, amely a trianoni szerződés napjává kiáltaná ki Romániában június 4-ét. Afféle “örömünnep”, nemzeti zászlókkal, tűzijátékkal és az esemény jelentőségét méltató rendezvényekkel. Erre közvetlenül azután került sor, hogy a magyar Országgyűlés a nemzeti összetartozás évének nyilvánította 2020-at, a trianoni békediktátum 100. évfordulóját.
Ha emlékeznek, arról a Titus Corlățean ról van szó, aki a Ponta-kormány külügyminisztereként 2014-ben az RMDSZ és a FUEN által kezdeményezett Minority Safe Packet elutasító Európai Bizottság pártjára állt az Európai Bíróságon zajló perben. Corlățean annak a kabinetnek volt a tagja, amelynek mellesleg az RMDSZ is, a perben való részvételről szóló döntést semmilyen nyilvános egyeztetés nem előzte meg a kormányban, ami külön “emelte” a gesztus értékét. (Tiltakozásul Kelemen Hunor lemondott a kulturális miniszteri és miniszterelnök-helyettesi tisztségéről.)
S ha nem az elmélettel van a baj, akkor mivel? – tevődik fel mindannyiszor a kérdés, valahányszor a románok kettős mércéjét tapasztaljuk. Mikor mivel… mondanám bölcsen. Most például (ismét) a szociáldemokraták csökkent támogatottságával, ilyenkor szokták ugyanis az átlagosnál is jobban szabadjára engedni a Corlățean -féléket, akik mellékesen élvezik, ha a magyarokat piszkálhatják. Mert bármilyen testreszabott is legyen egy pártfeladat, kell az ilyenfajta sikerekhez alkati adottság…
Itt van a közigazgatási kódex esete is. Mi változott a parlament által elfogadott és a Hivatalos Közlönybe szánt szöveg megfogalmazása közötti időszakban? Néhány dolog mindenképpen. Az RMDSZ megvonta támogatását a kormánytól, a szövetséggel való együttműködésben korábban érdekelt Dragnea pedig hirtelen távozott a politikai életből. Kézenfekvő, hogy azokat a kisebbségeknek tedd “engedményeket” – mert Bukarestben a kisebbségi jogok afféle “szívességnek” számítanak (favoare) – visszavágják, hogy ezzel is minimalizálják a pártot ért veszteségeket. Úgy tűnik, ez a kényszer nem csak belülről, hanem kívülről is erősödik. Traian Băsescu Népi Mozgalom Pártja (PMP) és a Nemzeti Liberális Párt (PNL) képviselői azzal vádolják Viorica Dăncilát, hogy alku tárgyává tette a szent román nyelvet, amikor az RMDSZ módosító indítványaiból bármit is benne hagyott a közigazgatási törvénykönyvben.
Az elkövetkező időszak nem lesz kimondottan kisebbségbarát Romániában, kár is áltatnunk magunkat. Novemberben elnökválasztásra szól a harang, sok függ attól, hogy a PSD kit indít a versenyben. Bár ennek komoly esélye nem lesz Iohannisszal szemben, mégiscsak első számú kihívójának számít majd, az államfő rá – ellene – hangolja kampányát. A PSD-jelölt fellépése, üzenete nagy mértékben meghatározhatja tehát nem csak a következő hónapok, hanem akár az egész Trianon-év “hangulatát”.
Corlățean speciel nincs a jelöltek között, ami jó hír. Lebegtetik viszont a független jelölt gondolatát, nem is olyan rég felmerült a kolozsvári Babeș-Bolyai Tudományegyetem rektorának, a Román Akadémia elnökének, a magyarellenes szónoklatairól ismert Ioan-Aurel Popnak a neve is. Amilyen hevesen tagadja, akár lehet is valami a dologban. Bár a professzor úr nem kimondottan az a személyiség, akitől lázba jönnek a PSD-tábor többségét alkotó alacsony iskolázottságú, idős választók, a jelenlegi nehéz helyzetben akár rá is fanyalodhatnak. Ez pedig egyáltalán nem tartozik a jó hírek kategóriájába.
