– Nagylelkű város Kolozsvár. Befogad, elfogad, sőt, híressé tesz. Ez történt a ma megszólaló művek szerzőinek zömével. Nem attól kolozsváriak, hogy itt születtek, hanem attól, hogy részesei voltak a kétszáz évvel ezelőtt alapított Musikai Egyesülettel elindult zeneoktatásnak. Ezáltal Kolozsvár magáénak tekinti, élteti az emléküket, műveiket pedig megismerteti a jövő generációval. A felcsendülő művek értékesek, és világgá kürtölik Kolozsvár értékeit. Szerencsés találkozás, mondhatnánk. A 19. századi Ruzitska György-műtől kezdődően olyan szerző műve is elhangzik, aki alig tíz éve még iskolánkba járt. Guttman Mihály tanár úr, aki meghatározó egyénisége volt a jelenleg hetven éve fennálló iskolánknak, elégedett lenne a műsor láttán. Ő nem lehet itt, de itt vannak a tanítványai és tanítványainak a tanítványai. És jelen van most egy másik művészeti ág, amelynek művelője Guttman Mihály fia, Guttmann Szabolcs, aki a terem burkolását tervezte. Szerencsés találkozásnak érzem ezt, amely biztosan nem véletlen. Akárcsak az elhangzó zeneszerzők, Misi bácsi sem született kolozsvárinak, de a nagy kolozsvári zenepedagógusok egyike volt. Kolozsvári és nem kolozsvári származású diákjaink biztosítják a kolozsvári zenésznemzedékek folytonosságát – mondta bevezetőjében Kállay-Miklós Tünde, a zenei főgimnázium igazgatóhelyettese.
A koncerten Könczei Árpád, Magyari Zita, Hary Béla, Vermesy Péter, Márkos Albert, Farkas Ödön, Orbán György, Ruzitska György, Szőcs Márton és Terényi Ede szerzeményei csendültek fel. Először természetesen a legkisebbek, azaz elemi tagozatos kisdiákok léptek a pódiumra, őket követték a középiskolások, majd a líceumi tanulók. Mindannyian tudásuk legjavát nyújtották: nemcsak technikailag hibátlan elő- adásnak örvendhettünk, hanem érezhető volt az a kíváncsisággal vegyes odaadás, amellyel a zeneiskolások a kortárs művekhez viszonyultak. Hasznos volt az is, hogy az épp felcsendülő mű szerzőjéről rövid életraj zi adatokat olvashattunk a kivetítőn.
A zeneszerző számára nem az a fontos, hogy az „asztalfióknak komponáljon”, hanem hogy a mostani zenésznemzedékek szívesen játsszák szerzeményeiket. A diákok – és persze az őket felkészítő tanárok – ezzel a koncerttel (is) hitet tettek az értékes komolyzene mellett.
Kolozsvár olyan művészeti és ezen belül zenei múlttal rendelkezik, amely már kétszáz éve biztosítja az alkotó tehetségeknek a kibontakozási lehetőséget. Reméljük, hogy az évfordulós ünneplés után ezek a ritkán hallható művek beépülnek az előadók és a következő zenésznemzedék repertoárjába.
(Borítókép: A fellépő diákok Kolozsvárhoz köthető zeneszerzők műveit tolmácsolták. A szerző felvétele)
