A kolozsvári magyar színjátszás kezdetei
1792. december 17-én A titkos ellenkezés vagy Köleséri című darab bemutatásával a Nemzeti Játszó Társaság elkezdte előadásait, és ezzel elindult a folyamatos magyar színházi élet Kolozsváron. 1792 októberében a Fejér János által vezetett nemes színjátszó ifjak, Kontz József, Sáska János, Jantsó Pál, Verestói Mihály, Fejér János testvérei, István és Rozália, Kis Terézia, és Keszeg Terézia kérelmet nyújtottak be a királyi főkormányszékhez és az országgyűléshez azért, hogy magyar nyelven írt darabokat adhassanak elő Kolozsváron és bárhol Erdélyben. Meg is kapták az inkább elnéző, mint lelkes hangú engedélyt. A nemes színjátszó ifjak célja nem a komédiázás és a mulattatás volt elsődlegesen, hanem a magyar nyelv gyarapítása és pallérozása. Rövidesen csatlakozott hozzájuk az igen tehetséges és művelt Kótsi Patkó János, és ez jelentősen megemelte az első színész-köztársaság művészi színvonalát. Kótsi rövidesen meghatározó és vezető személyiséggé lett a társulatban. Az ifjak a rendek engedélyének birtokábanaz előadások helyszínének a megtalálásán fáradoztak. Ebben volt segítségükre gróf Rhédey Mihályné sz. báró Bánffy Terézia, aki egy esztendőre ingyen felajánlotta báltermét a színi előadások megtartására.
Az első magyar kőszínház felépítése
A lelkes ifjak tudták, hogy számukra a legbiztosabb jövőt egy állandó játékszín felépítése nyújtaná, tehát már 1793-ban elhatározták egy teátrum felépítését. Az építkezés ügyintézésére létre is jött a Teatralis Comissio, de az építkezés különféle akadályokba ütközött. Mégis, 1803 szeptemberében letettékaz épület alapkövét, minekutána 5 lelkes hazafi: gróf Teleki Ferenc, báró Wesselényi Miklós, báró Thoroczkay József, gróf Teleki Lajos és báró Bánffy József megvásárolta 5000 ft-érta református gimnáziumtól a Farkas utcában azt a telket, ahol aztán sok további nagylelkű adakozónak, ajándékmunkát végző iparosnak köszönhetően, sok-sok nehézség árán, 28 évvel azután, hogy szükségességének igénye megfogalmazódott, felépült az első magyar kőszínház, Alföldi Antal kolozsvári építész munkája nyomán.
Az első előadás a Farkas utcai színpadon
Az első magyar kőszínházban, az egykori Farkas utcai épületben 1821. március 12-én és 13-án tartották az ünnepélyes megnyitót, két előadással. Első este Körner Teodor Zrinyi című vitézi szomorújátékát adta elő a főúri műkedvelők egy csoportja, és ennek fontos üzenete volt. Másnap, március 13-án a kolozsvári színtársulat játszta a Mátyás király, vagy A nép szeretete a jámbor fejedelmek jutalma[1]című Szentjóbi Szabó László által írt darabot. A főúri műkedvelők előadásukkal megerősítették elkötelezettségüket a magyar nyelven játszott színház iránt. Az iránt az intézmény iránt, amely otthonának felépítésére hosszú éveken keresztül fontos pénzösszegeket irányítottak.
Körner darabját Petrichevich Horváth Dániel, földbirtokos, császári-királyi főstrázsamester, a magyar színészet egyik mecénása fordította, aki maga is játszott a darabban, mégpedig a főszerepet. Ugyancsak ő írta, és mondta el azt az Előszót, amellyel az ünnepi estet nyitották. A mélyen hazafias és lelkes prológus után a Kolozsvári Muzsikai Egyesület növendékei énekelték el Komjátszegi Szentkirályi Zsigmond A Nemzet Ünnepére az Erdélyi Magyar Játékszín kinyitásakor című kardalát. Ezt követte a Zrínyi alakját idéző hősi játék, melyben P. Horváth Dánielen kívül gr. Csáky József, gr. Bethlen Pál, b. Bornemisza József, b. Bánffy Miklós, Barcsay Gergely, Lészai Lajos, Ménasági, Iszlai Miklós, gr. Csáky Józsefné, b. Inczédi Mária, gr. Rhédei János, gr. Teleki János, id. gr. Bethlen Pál, gr. Bethlen János, Deáky Sámuel, Intze és Végheli játszott. Ezen az estén, mint a következőn is, a színház zsúfolásig megtelt, és az előadást megtisztelte jelenlétével Erdély főkormányzója, gr. Bánffy György is, a királyi gubernium több magyar úri tagjának kíséretében. Emelkedett hangulatú, meghatóan sikeres este volt. A főúri szereplők a megnyitó előadásra varratott drága, díszes ruháikat nemes gesztussal a színháznak adományozták.
A hivatásos színészek első előadása
Az ünnepi megnyitó második estéjén, március 13-án az Erdélyi Nemzeti Játékszín játszó társasága, azaz a hivatásos színészek vették birtokukba a színpadot. Lévén, hogy legjobb tudásunk szerint arról a napról nem maradt fenn színlap, emlékeztetőül idézzük fel az akkori színtársulat névsorát: Székely József és felesége, Székelyné Ungár Anikó, Jantsó Pál, Pergő Celesztin, Néb Mária, Török István, Farkas József, Simény Borbára, Hajósné Koronka Borbára, Simonffy György, aki egyben színpadmester és díszletfestő is volt, ifjabb Székely József, Keresztes Juliánna, Técsi Mária, Rácz Sándor, Göde István, Kónya László, Bartha Mojzes valamint Kolozsváry Pál és Gillyén Sándor, akik ugyanakkor súgók is voltak. A színház szellemi életét a három vezető színész koordinálta, akik rendezők is voltak: Jantsó Pál, Pergő Celesztin és id. Székely József. Ezen felül a Színházi bizottság Jantsó Pálra a fegyelem és a játékmód felügyeletét bízta, id. Székely József a színházi törvény betartásáért és a ruhatárért felelt, Pergő Celesztin a könyvtárat és a darabokhoz szükséges rekizitumokat kezelte.
Színházi munkakörök 1821-ben
A kőszínház megnyitásának 50. évfordulójára kiadott Emléklap és Ferenczi Zoltán, a színház történetéről írott könyvében[2] további neveket is megörökít, akik a színház kiegészítő személyzetéhez tartoztak. Ezekből láthatjuk, hogy milyen funkciókra volt szükség az akkori társulatban: Typográfus – Török István, aki a színlapokat nyomtatta; szabó – Székely József; cassier – Nagy László; páholymester – Szőnyi Pál; billétszedő – Görög Susanna; házigazda és illuminator – Bajnovics József és felesége; machinisták, azaz díszítők – Szalma József, Molnár István, György János, Takács Ferenc; cédulahordó – Borsay Ádám. Ezenkívül természetesen volt 12 magyar és német zenész, akiket Grósz Péter karmester vezetett.
Az első jelentős igazgató a Farkas utcában
A Farkas utcai színház megnyitása után rövidesen Káli Nagy Lázár, Kolozsvár főbírája nyerte el a színház igazgatásának jogát, aki valójában már 1811-től ügyködött a színház építésén, 1000 Ft-al támogatta is az építkezéseket. Az ő színházról írott könyvéből[3] tudhatjuk meg, hogy milyen is volt az épület, kívül-belül, mert részletesen leírta. Káli Nagy 1821-ben rendezőnek visszaszerződtette Kótsi Patkó Jánost, aki 1808 után elhagyta volt a társulatot. Káli Nagy Lázár szerződtette Ruzitska Józsefet is, akit az első magyar opera, megkomponálójaként tartunk számon. Ruzitska ekkor írta a Béla futását.
Ruzitska József Béla futása című operájának 1839-es plakátja
FOLYTATJUK
(Borítókép: A Farkas utcai színház legkorábbi ismert képe az 1850-es évekből)
[1]Szentjóbi Szabó László darabja több forrásban különféle változatban jelenik meg: Korvin / Corvin Mátyás vagy A nép szeretete a jámbor fejedelmek jutalma. Jelen esetben az 1821 előtti színlapokon megjelenő címet használjuk.
[2]Ferenczi Zoltán: A kolozsvári színészet és színház története. Kiadja a Kolozsvári színészet százéves jubileumát rendező bizottság, Kolozsvár, 1897.
[3]Káli Nagy Lázár visszaemlékezései. Az erdélyi magyar színészet hőskora 1792—1821. Harmadik, bővített kiadás, szerkesztette Lázok János, Mentor Kiadó, Marosvásárhely, 2009.
