Az egyéni és jellegzetes stílusáról híres Doina Rotaru (sz. 1951) bukaresti zeneszerző által komponált Fragile II egy 2015-ben írt versenymű klarinétra és zenekarra. A zenekari kíséret sejtelmes, misztikus hangzásvilágában a klarinét az érzékeny emberi lélek és a minket körülvevő természet sebezhetőségéről, törékenységéről mesél sóhajokkal telített szomorúsággal, rendkívül szuggesztív módon. Yubin Ahn dél-koreai klarinétművész fiatal tehetség, számos nemzetközi verseny díjazottja, aki hangszerének minden fortélyát ismeri, bravúros virtuóz, ugyanakkor fölöttébb érzékeny és költői, a színek mestere. Yubin Ahn művészi kvalitásait Debussy Első rapszódiájában is megcsodálhattuk.
Claude Debussy (1862–1918) eredetileg zongorakísérettel íródott Első rapszódiája (1909–1910) a klarinétirodalom egyik legnépszerűbb impresszionista remekműve, amely ezen az estén a francia zeneszerző által 1911-ben meghangszerelt zenekari kíséretes formában ontotta színeit és hangulatait. A lírai szépségektől ragyogó rapszódiában a klarinét és az álomszerű, impresszionista harmóniákban lágyan hullámzó zenekar tolmácsolásában a fények és árnyak játékát hallottuk, akár egy természeti képben, amelyben a bágyadt napsugarak megcsillantják az őszi falevelek színpompáját. Igazi remekmű, kiváló előadásban!
Jacques Ibert (1890–1962) egyik legnépszerűbb műve a legendás francia fuvolaművész, Marcel Moyse számára készült Fuvolaverseny (1932–1933), a fuvolairodalom egyik legnehezebb versenyműve. A concerto érdekessége, hogy tételeinek terjedelme egyre nő, csúcspontját az utolsó tételben éri el. Jorge Rodríguez hondurasi születésű, nemzetközileg elismert fuvolaművész tolmácsolásában az első tételben a briliáns virtuozitás, a játékosság és a humor, a lírai részek és az érzékeny mesélőkedv, valamint a zenekarral folytatott dialógusok képeztek harmóniát. A noktürnszépségű, lírikus középső tételben a szólóhangszer simán sikló „éneke” nyugalmat árasztott, a lappangó feszültségeket a fuvola lágyan hullámzó dallamvonalai simították el. A táncos vidámságú, dzsesszhatást is fel-felvillantó harmadik tételben Jorge Rodríguez fuvolajátékát a parádés virtuóz kadencia és a meglepetésszerű, hirtelen magasba röppenő finálé tette ragyogóvá.
Maurice Ravel (1875–1937) francia zeneszerző 1908-ban elhatározta, hogy Aloysius Bertrand három költeményére megírja a zongorairodalom technikailag és művészi előadás szempontjából talán legnehezebb művét. Így született meg a Gaspard de la nuit – három költemény zongorára, Ravel zongorára komponált programzenéje, amelynek idegborzoló-látomásos tételeiben az ördöggel, vízitündérekkel – I. Ondine –, akasztott emberrel – II. Le Gibet (Az akasztófa) – és egy gonosz manóval, rettegett éjjeli kísértettel – III. Scarbo – találkozunk, miközben a szorongás, a hidegrázós félelem pillanatait éljük át. Némi nyugalmat az első rész vízi zenéjének szépsége áraszt. Érdekességként említendő, hogy Ravel, akit a hangszerelés zseniális mestereként tart számon a zenetörténet, ezt a művét sohasem hangszerelte meg. A Gaspard de la nuit legsikeresebb zenekari változata Marius Constant (1925–2004) román származású francia zeneszerzőnek köszönhető, aki Ravel millió színben ragyogó impresszionista remekműveinek, újító, merész vagy éppen selymes harmóniáinak, érzelmi hullámhegyeinek és hullámvölgyeinek ismeretében varázslatos zenekari átiratot komponált. Fantasztikus mű, amely az első pillanattól székhez szegez, érzelmi hullámvasúton utaztat. Nem történt ez másként ezen a péntek esti hangversenyen sem, amelyen Vajda Gergely vezényletével a zenekar csodákat művelt, lenyűgözött, elvarázsolt.
