Sorin Crisan, a házigazda intézmény igazgatója örömmel nyugtázta, hogy az Akadémiai Könyvtár nem először vállalt partnerséget a KMN-nel. Crisan szerint az intézmény jelentősége abban keresendő, hogy nemzeti és vallási hovatartozástól függetlenül fogadtak hallgatókat, sőt ének szakon lányok is tanulhattak. Az eseményről nem hiányzott az élő muzsika sem: a kolozsvári zenelíceum tanulói, Kiss Jolán, Fehér Zselyke (fuvola) és Könczei Eszter (zongora) (Kállay-Miklós Lilla növendékei) egy romantikus kamarazene-darabot adtak elő dicséretre méltó muzikalitással és technikai precizitással.
Sófalvi Emese zenetörténész, a kiállítás egyik kurátora elmondta: a kiállítás anyagának többsége az Akadémiai Könyvtár tulajdonában van.
– Az 1819-ben alakult kolozsvári zeneiskola Európában az elsők között volt. Az intézmény létrejöttét Bánffy György kormányzó is támogatta. A XIX. századi Kolozsváron a zenei oktatás többször megszűnt, illetve újraindult, és csak a létesítés után hatvan évvel sikerült városi támogatásban részesülniük. Az iskolába tíz éves kortól járhattak a gyermekek, akik délutáni zeneoktatásban részesültek. A Muzsikai Conservatorium két jelentős igazgatója Ruzitska György és Farkas Ödön volt. A kiállítás anyagát megtekintve rájöhetünk arra, hogy a tanárok nem zárkóztak el a korszerű módszerekről, és kiváló eredményeket is elértek. Az sem volt ritka, hogy a nagyobb növendékek kóristaként besegítettek a város operaelőadásaiba. Ha pedig megnézzük a kiállított nagybőgő kottát, láthatjuk, hogy néhány karikatúrát is rajzoltak rá – összegzett Sófalvi Emese, majd örömét fejezte ki, hogy volt Alma Matere, a kolozsvári Sigismund Toduta Zenei Főgimnázium is partnerként működött közre.
„Erdélyben hamarabb volt színésztársaság, hamarabb épült nemzeti színház, mint Magyarhonban. Erdélyben állott fel legelőbb a Muzsikai Egyesület (…) Legyen Erdély dicsősége az első Nemzeti Conservatorium felállítása is” – olvashattuk az egyik pannón, amelyen a kolozsvári Muzsikai Egyesület által benyújtott országgyűlési kérelem részlete szerepelt.
A kiállított pannókat nézegetve megtudhattuk: a konzervatórium híres diákjai között volt Brassai Sámuel (1800-1897), az utolsó erdélyi polihisztor, Schodelné Klein Rozália operaénekes (1811-1854), Bartalus István zenetörténész (1821-1899), Kacsoh Pongrác zeneszerző (1873-1923), Seprődi János zenetörténész és folklorista (1874-1923), Székelyhidi Ferenc operaénekes (1885-1954), Delly Szabó Géza zeneszerző (1883-1961) stb. A XIX. századi leghíresebb magyar zeneszerzőt, Erkel Ferencet (1810-1893) „a zeneügy körül szerzett érdemei elismeréséül” 1873-ban választották a kolozsvári Zene Conservatorium tiszteletbeli tagjának.
