Az igényes kivitelezésű könyvről szólva és a szerzőt méltatva H. Szabó Gyula, a Kriterion Könyvkiadó vezetője megjegyezte, hogy a magyar jogtudós Kuncz Ödön személye megkerülhetetlen szakmai tekintetben, de részletesen és hitelesen megörökítette családja életét, ezen belül pedig Kuncz Aladár író életét is. Juhász Andrea irodalomtörténész a Kuncz család történetéről mesélt a hallgatóságnak, a rendkívül gazdag és részletes, ugyanakkor nagyon olvasmányos és lényegre törő emlékirat alapján. Kuncz Ödön Aradon született 1884-ben, értelmiségi családban, apja Kuncz Elek főgimnáziumi igazgató majd a kolozsvári tankerület főigazgatója, öccse pedig Kuncz Aladár író. Édesanyjukat korán elvesztették, Juhász Andrea úgy vélte, az anya hiányát Kuncz Aladár, aki sosem nősült meg, másképp dolgozta fel, mint bátyja, Kuncz Ödön, akinek életében meghatározó volt az anya utáni katolicizmus és székelység. A családban az oktatás, a tanulás alapvető fontosságú volt, a gyerekek több ösztöndíjban is részesültek tanulóéveik alatt. Kuncz Ödön a kolozsvári piarista gimnázium elvégzése után a Ferenc József Tudományegyetemre iratkozott, jogi tanulmányai elvégzésével 1907-ben királygyűrűs jogtudományi és államtudományi doktorrá avatták. Szorgalmas és lelkiismeretes tanuló volt, azért, hogy elkerülje a nepotizmus vádját, jóval többet dolgozott kollégáinál – mesélte az irodalomtörténész, kiemelve az emlékiratok azon fontosságát, hogy a korabeli Kolozsvárról hiteles és megbízható adatokat szolgáltat. Kuncz Ödön személyiségét az is jól jellemzi, hogy a társasági, közösségi életet sem hanyagolta el, továbbá tiszteletet vívott ki magának kiváló vívóként is. Az egyetem után Budapestre költözött, ott kezdte el pályafutását is 1907-ben, majd a történelem, az első világháború nagyban beavatkozott a Kuncz család életébe is. Szakmai pályája szépen ívelt felfelé: volt főjegyző, tanácsjegyző a Királyi Ítélőtáblán, dolgozott az igazságügyminisztérium törvényelőkészítő osztályán, majd tanított a kolozsvári egyetemen is, amelyet 1919 decemberében kénytelen volt elhagyni, mivel nem tett esküt a román államnak.
Budapesten tanított tovább, a Műegyetem Közgazdaságtudományi Karán, majd a Pázmány Péter Tudományegyetemen. 1949-ben kényszernyugdíjazták, az új politikai hatalom mellőzte a tudományos munkásságát is. Fontos szerepet játszott több törvény előkészítésében a két világháború közötti időszakban, például: az új váltótörvény-javaslat indoklása, a részvénytársaságok törvénytervezete, új kereskedelmi törvény, vagyonváltság és tisztességtelen verseny törvénytervezete. Tudományos tevékenységében a kereskedelmi és váltójogi szakterület vizsgálata állt az első helyen. Kuncz Ödön szakmai tevékenységéről már Kisfaludi András jogászprofesszor mesélt, aki felvázolta a könyv létrejöttének érdekes történetét is: a rendszerváltást követően, a kilencvenes években olyan jogi fogalmakhoz kellett nyúlni a gazdasági és kereskedelmi jogban, amelyeket korábban a kommunizmus elutasított. Mindezekért pedig Kuncz Ödön munkásságát vették ismét elő, majd megalapították a Kuncz Ödön Jogi Tudásközpontot. Ezt követően kereste meg őket Kuncz Magdolna a tekintélyes és értékes életrajzi hagyatékkal. Érdekességként azt is megemlítette, hogy utólag vált számára nyilvánvalóvá, hogy az egyetemen ugyanabban a szobában és székben ül, ahol annakidején Kuncz Ödön.
Kuncz Ödön jogász-közgazdász egyetemi tanár 81 évesen, 1965-ben hunyt el Budapesten. Életrajzi könyve nem csak szakmabelieknek lehet érdekes olvasmány.
