Korszerű kulturális központ épült az egykori kántortanítói lakás helyén
Gyönyörű épület fogadja a falu központjában a Magyarvistába látogatókat. A közelmúltban sikerült ugyanis befejezni a Kalotavár Kulturális Központ építését, és átadni azt a közösségnek használatra. Igazi építészeti remekmű, amely már első ránézésre sugározza azt a szellemi örökséget, amelyet a közvetlenül előtte elhelyezett első és második világháborús emlékmű alkotója, Kós Károly képviselt. Valójában senki nem gondolta volna, hogy az egykori, 1872-ben épült kántortanítói lakás helyén ma „vár” fog állni, amely egyfajta szilárd szellemi bástyája lehet a jövőben Kolozsvárnak és környékének, azaz egész Kalotaszegnek.
„A kántortanítói lakás 1947-ig működött” – idézte fel az épület történetét Felházi Zoltán református lelkész, aki immár húsz éve szolgál a magyarvistai gyülekezetben. Munkájában folyamatosan segítette házas- és lelkésztársa, Felházi Klára, aki 2015-től úgyszintén a település lelkésze és egyben kántora lett. A kántortanítói lakást a kommunista diktatúra idején államosították, majd 1954-ben lebontották, helyére az akkori kornak megfelelő kultúrházat emeltek. Ez a kilencvenes évek közepéig működött, de – a lelkész elmondása szerint – az illetékesek soha semmit nem tettek a karbantartása érdekében. A falu népe ugyan használta különböző események alkalmával, de a kétezres évek elejére az épület teljesen használhatatlanná, sőt életveszélyessé vált.
„Mint ahogyan minden emberben megvan a szép és a jó utáni vágy, így a vistai népben is egyre inkább megfogalmazódott a gondolat, hogy legyen egy olyan állandó helye, ahol időnként összegyűlhet, őrizheti és ápolhatja a hagyományait, rendezvényeket szervezhet. Mi észrevettük ezt az igényt, és elkezdtünk gondolkodni azon, hogy mit lehetne tenni ennek megvalósítása érdekében. Az első lépés az volt, hogy visszaigényeltük az államtól az épületet, amelyben Markó Attila és az akkori restituciós bizottság nagy segítséget nyújtott. Ezzel párhuzamosan más településekhez hasonlóan beindítottuk a falunapprogramot, így ez a kettő együtt haladt sikeresen” – mesélt a kezdetekről a református lelkész.
így kezdődött
A cél visszatérni a gyökerekhez és a hagyományokhoz
Elmondása szerint az első falunap úgy kezdődött, hogy „én vettem a lapátot, Klári pedig a seprűt, s elkezdtük kitakarítani a központot, megtisztítani a Kós Károly-emlékművet és környékét”. Egyik pillanatról a másikra többen is melléjük szegődtek, s felajánlották a segítségüket mind a munkában, mind a szervezésben. Felházi Zoltán elmondta: fő céljuk az volt, hogy visszatérjenek a gyökerekhez, a Kós Károly-i örökséghez, a hagyományokhoz, a néptánchoz és -zenéhez. Hiszen Magyarvista lakossága sajátos népi kultúrával rendelkezik, nem beszélve arról, hogy a településen született és élt Kalotaszeg legkiválóbbnak tartott táncművésze, Mátyás István Mundruc, a legényes kiváló ismerője.
Azt követően, hogy sikerült eredményt elérni a kultúrház visszaigénylésével kapcsolatban, és 2004-ben az egyház visszakapta az épületet, a harmadik falunap örömünnepet jelentett a település lakói számára. Rögtön meg is ragadták az alkalmat, és a Kalotavár tervezésével megbízott Makovecz-tanítvány, Müller Csaba építész közreműködésével a falunap alkalmával ünnepélyes keretek között le is tették a leendő kulturális központ alapkövét.
Zajlanak a munkálatok
„A Kalotavárat és ennek felépítését nem tekintem magánvállalkozásnak, ez nemcsak a falué és az itt élőké, hanem az egész régiót képes ellátni, kiszolgálni kultúrával. Nem beszélve arról, hogy Kolozsvár, a Nádasmente és Bánffyhunyad úgymond egy magyar folyosó is lehetne a jövőben. Ennek lehetőségét nemcsak mi ismertük fel Klárival, hanem sok erdélyi és anyaországi vállalkozó, valamint politikai vezető is, akik az ügy mellé álltak, s ki amivel tudott, kétkezi munkával, adományokkal, munkagépekkel segítettek. Ugyanakkor a falu lakossága is, egészen fiatal kortól az idősebbekig, alaposan kivették részüket a közmunkából és az adományozásból, néhányan többszörösen is. Mindezt viszont nem tehettük volna meg a legfőbb támogatónk, az Úristen segítsége nélkül – hangsúlyozta Felházi Zoltán.
Minden évben léptünk előre egy kicsit
A munkálatokkal kapcsolatban a lelkész elmondta: az első szakaszban az ötvenes évek közepén emelt épület belső nagytermét, azaz „a derekát” teljesen meg kellett semmisíteni, mivel életveszélyes volt. Új alapot kellett készíteni, és egyben bővítették is az új épületet. Következett a második szakasz, azaz az úgynevezett hátsó rész, vagyis a konyha elkészítése és a fölé tervezett vendégszobák kialakítása. Harmadik fázisként az épület elejét, a bástyarészeket erősítették meg, illetve teljesen befedődött a tetőszerkezet.
Épül a színpad a nagyteremben
„Így készült el az épület pirosban. Ezt követően minden évben léptünk tovább egy-egy kicsit, de ezzel is előbbre haladtunk. Szinte még harminc százalékban sem volt kész a Kalotavár, de a falu népe máris birtokba vette, s különböző rendezvényeket, bálokat, falunapokat, esküvőket, keresztelőket, halotti torokat tartottunk benne, szóval máris használtuk, ahogyan és amennyire lehetett” – mesélte a lelkipásztor.
Az építkezés befejezését a magyar kormány részéről érkező jelentősebb anyagi támogatás tette lehetővé, így néhány hónappal ezelőtt ismét belelendültek a munkába, amelyben a gyülekezet mellett az egyházkerület püspöksége úgyszintén nagy segítséget nyújtott.
„A kezdetben egyesek hitetlenkedve, míg mások bizalommal követték a történéseket, de most, hogy az épület elkészült, mondhatni kinyílt, mint egy virág, mindenki büszke rá. Többen is jelezték, hogy – népi szólással élve – a környéken nincs még egy ilyen” – hangsúlyozta Felházi Zoltán.
A munkálatokkal jelenleg 85 százalékban készültek el, mivel még elmaradt néhány vendégszoba, egy lépcsőfeljárat és két felső szinti folyosó elkészítése. A földszinten található két bástya egyikében mosdó, a másikban pedig kávézó működne, köztük pedig előtér található, ahonnan be lehet menni a színpaddal és öltözővel ellátott nagyterembe, amely különböző rendezvények és események helyszínéül kiválóan alkalmas. Hátul található a konyharész a hozzá szükséges mellékhelyiségekkel, mosdókkal, pincével, raktárral, a földszint déli részén pedig nyitott terasz várja az embereket. Az első emeleti két bástyában helyet kap a cifra szoba, a könyvtár, a társalgó, hátrafelé pedig az épület mindkét oldalán vendégszobák, mosdók és folyosók találhatók. Annak idején ugyanis úgy tervezték az épületet, hogy szükség esetén akár nagyobb, 45 fős csoport elszállásolását is biztosítani lehessen.
A helyére kerül a padlóburkolat is
A cifra szobának szinte minden egyes kelléke megvan, a könyvtár legalább kétezer kötettel rendelkezik már, ezeket kell rendszerezni, és elhelyezni. Hét raklapnyi kiadványt juttattak el Magyarországról, a helyi származású Vistai András János író, műfordító saját könyvtárának egy része is ide került fiai jóvoltából, továbbá másoktól is kaptak egyéb adományokat. A vendégszobák berendezésére úgyszintén több helyről kaptak ígéretet, a lelkész házaspár hisz abban, hogy erre mielőbb sor kerül.
Ami a Kalotavár tartalommal való feltöltését illeti, Felházi Zoltán elmondta: az eddigi rendezvényeknek és eseményeknek továbbra is helyet adnak az épületben, mint például bálok, falunap, néptáncoktatás, bábszínház, cirkusz, esküvők, keresztelők, halotti torok, de konferenciák, tárlatok, egyéb kulturális, színházi és zenei előadások helyszíne is lehet a létesítmény. Mint mondta, a templom közelgő teljes restaurálása idején itt tartják majd az istentiszteleteket is.
Zajlik az Árpád-kori templom restaurálása is
A kulturális központ megépítésével párhuzamosan részben elkezdődött a település Árpád-kori műemlék templomának a felújítása is. Ez a folyamat már évek óta zajlik, amely idő alatt számos tanulmány készült a templomban található rendkívül értékes falfreskókról, a fa- és tetőszerkezetről, a bútorzatról, a haranglábról. Sikerült továbbá néhány freskót feltárni, a templom alapját leszigetelni, kutatóárkok készültek, megtörtént a külső vakolat részleges leverése.
A tervek szerint a munkálatok egy-két évig zajlanak majd, ezeket a jövő év végéig kellene befejezni, hacsak nem kerülnek elő újabb „föld alatti” meglepetések, amelyek miatt csúszhat a felújítás. Magyarvista ugyanis nagyon régi település, valószínűleg már a kelták lakták, mindezt a település határában, az autópálya mentén felfedezett, a Kr. e. 4–3. századból származó kelta temető is alátámasztja – emlékeztetett Felházi Zoltán. Ugyanezt igazolja a Historia Domus is, amely szerint az úgynevezett „tóban”, azaz a település bejárata környékén található kenderföldön is néhány kelta kori házromot találtak.
Már látszik az eredmény
Hasonlóképpen Vistai András János író, műfordító is úgy véli, hogy a település legalább ezeréves, ahogyan jómaga fogalmazott: „ezer éven alól nem adom”. Ezt bizonyítja a 2013-ban újra feltárt templomalap, a rondó, ami a templom sekrestyéje mögött húzódik, és valószínű, hogy belenyúlik a jelenlegi szentélybe is. Úgyszintén a Historia Domusból tudható, hogy a templomban az eddig ismerten kívül egy másik csontkamra is fellelhető. Külön érdekesség, hogy itt nyugszik az Eszterházy grófok egyik leszármazottja, erről úgyszintén a Historia Domus árulkodik. A helyiek elbeszélése szerint a nyugati falban gyermekkoponyák találhatóak, tehát ki tudja, hogy még mi kerülhet elő a restaurálás során – magyarázta a lelkész.
A gyülekezet pásztora szerint szerencsére a templom 18. századi bútorzata elég jól átvészelte a 20. századot is, így ezeket a darabokat inkább konzerválni kell, s csak helyenként restaurálni. Ami nagyobb munkát feltételez, az a falfreskók feltárása, restaurálása és konzerválása – mondta.
Isten angyala őrizni fogja az épületet
A település lakossága jelenleg körülbelül 800 lélekre becsülhető, akiknek 97 százaléka magyar nemzetiségű, közülük 600-630 református, körülbelül 20 ortodox, 15-20 római katolikus és adventista vallású.
„Úgy vélem, a jövő nem annyira kilátástalan, mivel Magyarvistából nem költöztek el annyian, mint más kalotaszegi falvakból külföldre vagy a városba. A lakosság nagy része helyben maradt, születnek gyermekek, és fiatalok is vannak. Ha nem is sokan, de vannak, és ez a lényeg. Ezért nem értek egyet azzal az általánosan elburjánzott mondással, miszerint Vistára az egykézés jellemző. Az egyház archívumában egy 1938-as budapesti napilapot találtam, amelyben az egyik cikk vészharangot kongat, és a budapesti lakosságot siratja az egykézés miatt. Fel szeretném hívni a figyelmet, hogy jelenleg az én korosztályomban és már azon alul is sok helyen legalább két gyermeket vállalnak. Az is igaz, hogy a faluban sok idős ember él, és emiatt jelentősen csökkenhet a falu lakosságának létszáma. De Madách gondolataiba kapaszkodva vallom: »ember küzdj, és bízva bízzál«” – fogalmazott a lelkész.
Az utolsó simításokat végzik
A Kalotavár alapkőletételekor elhelyezett időkapszulában többek között egy aranyérme is található, amelynek egyik felén szárnyas angyal, azaz Isten küldötte látható.
„Mindez nem véletlen, ugyanis ez az angyal segített, segít és segíteni fog bennünket a jövőben is, és reményeink szerint őrizni fogja ezt az épületet” – összegzett Felházi Zoltán.
