Megjelent a Szabadság és az EKE – Kolozsvár 1891 turistamelléklete, az Erdély 2024. májusi számában.
A Havasbükkére kirándultunk április 21-én, az M16-os autóbusszal Szelicséig utaztunk, onnan gyalog a falutól északnyugatra levő Havasbükke-tető (759 m) felé mentünk. Csodálatos volt a kilátás a pazar napsütésben a Gyalui-havasok felé, az Öreghavas tetején még ott fehérlett az április elején lehullott hó. Április 27-én a Dumbrava-gerincet jártuk össze, a Cérna-forrást, a Brüll-kilátót, ahol virított a sárga tavaszi hérics. Visszafelé jövet a kilátóról megálltunk falatozni a Slamovics-ház tisztásán, majd az István-forráson keresztül érkeztünk le a Szent János-kút völgyébe, onnan a Diós-nyereg felé folytattuk utunkat a Monostor negyed felé. Újabb tavaszi virágra bukkantunk az erdő aljnövényzete közt, a kék színű írisz vagy apró nőszirom kecses virágait fényképeztük. Május 4-én a szászfenesi erdőben túráztunk, a Leányvár negyedből indultunk, az erdőben nyíltak már a vadon nőtt gyöngyvirágok.
Hiányoznak a megszokott tavaszi vonatos túrák, Nagyvárad–Kolozsvár között a felújítási munkálatok miatt a vasúti közlekedés szünetel, így nem jutottunk el Sztánáig a Riszeg-tetőre, amikor kinyílt a riszegvirág, vagy Barátkára a Boiu-vízeséshez, vagy Vársonkolyosra és a Sebes-Körös szurdokvölgyeibe. Kiskocsival lehetséges lenne, de így nehezebb összehozni csoportos kirándulást. A vonatos túráknak is megvolt a maguk varázsa, egy-két órás utazás a döcögő személyvonaton a Nádas völgyén, a kalotaszegi falvak között. Bánffyhunyad előtt feltűnt a Vigyázó tömbje, kíváncsian szemléltük, van-e még hó a tetőn, látjuk-e a gerincet, vagy felhőbe burkolózott a tető. A Sebes-Körös völgyében haladtunk tovább, ahol eleinte még csak kis patakocska a Körösfőnél eredő folyóvíz, aztán Sebesvár, Csucsa, Feketetó után egyre nagyobbá vált az összegyűjtött mellékpatakok vizétől, néztük a szép tájat, beszélgettünk, hamar telt az idő. Tudtuk, melyik megálló mikor következik. Vársonkolyos után áthaladt a vonat a Révi-szoroson. Valahogy mindez összetartozott, a csendes kis falvak, települések, a környező erdővel borított dombvidék, a hegyek, a Körös völgyének sziklás falai, a vonat ringatása, sokszor a túra után el-elnyomott az álom hazafelé. A munkálatok néhány évig még eltartanak. Ki tudja, mennyire fogja majd a 160 km/óra sebességgel vágtató szupervonat megváltoztatni ezt a békés tájat, talán sohasem lesz olyan, amilyennek ismertük, szerettük. Lesz-e egyáltalán olyan járata a vonatoknak, amely a kis településeket összeköti majd, mint ahogy eddig volt?
Közeledik a nyár, hosszabbak a napok, később sötétedik, olyan útvonalakat keresünk a nyári időszakra, amelyek hosszabbak. Vannak még helyek a Bükk-erdőben, ahol évek óta nem jártunk a nagyobb távolságok miatt. Ilyen az Árpád-csúcstól délre, a Mikes-patak völgyében levő Páter-forrás, amely az EKE egykori elnökéről kapta a nevét. Az utóbbi években nem jártunk arra, általában az Árpád-csúcsig jutottunk. Ennek egyik oka az évek múlása, már lassabban, nehezebben mozgunk, mint egykor, hosszabbnak tűnnek a kilométerek, meredekebbek az emelkedők, pedig most autóbuszjárat is van a Bükki telepig, Csürülyéig (Ciurila), de akár Magyarpeterdig is, ahonnan 20 perc a Tordai-hasadék hátsó bejárata, ezek megrövidítik a távolságokat.
De ki is volt Páter Béla, akiről utat és forrást neveztek el a kolozsvári Bükk-erdőben? Páter Béla (Eperjes, 1860. szeptember 4. – Kolozsvár, 1938. június 21.) erdélyi magyar botanikus, gyógynövénykutató volt, ő hozta létre a világ legelső gyógynövénykutató állomását. Kolozsvárra (Kolozsmonostorra a Gazdasági tanintézethez – később Gazdasági Akadémia) kerülése után, 1893-ban beiratkozott az Erdélyrészi Kárpát-Egyesületbe, amelynek már 1894-ben választmányi tagja volt. 1933 után az EKE elnöke, 1935-től pedig tiszteletbeli elnöke volt. A gyógynövényekről első írása 1905-ben jelent meg, ezután cikkeinek többségében a gyógynövények leírásával, gyógyhatásuk ismertetésével foglalkozott. A kék iringó, a gyöngyajak, a fillérfű az ő cikkei alapján került be a jelenkor gyógynövényeinek sorába. Egyaránt foglalkozott a vadon termő gyógynövényekkel és a termesztett fajokkal. Páter Béla Európa-szerte, sőt a tengerentúlon is elismert botanikus és gyógynövényszakértő volt. Az általa alapított Kolozsvári Gyógynövénykísérleti Állomás mintájára hozták létre később, az akkori Ausztria területén, Bécsben és Prágában, majd Magyarországon a hasonló rendeltetésű intézményeket.
Sokat járt botanizálni a kolozsvári Bükk-erdőbe, az Erdélyi Kárpát-Egyesület (EKE) Erdély című folyóiratában ismertette az erdő növényvilágát. Az általa annyiszor bejárt útszakasznak az EKE vezetősége a Páter út nevet adta. A névadás időpontját 1930 és 1933 közé helyezhetjük, azaz Páter Béla EKE-elnökségének kezdetére, amely az EKE-nek a királyi Romániában való hivatalos bejegyzés utáni fellendülését is fémjelezte (forrás: tothpaltamas.blogspot.com). Szintén őróla nevezték el a Bükkben a Páter-forrást.
A Páter út a Mező utca elejétől a Plecska- és a Pap-völgy választójára kapaszkodott, majd ezen folytatódott az 50-es években épült Bükki menedékházig (6 km). Az Árpád-csúcs (833 m) alól eredő Mikes-patak jobb oldali ágának völgyében található, a helyiek által Flămândaként ismert forrást Páter-forrásnak nevezték el. 2010-ben az EKE-Kolozsvár 1891 Páter Béla egyetemi tanár, neves gyógynövénykutató, híres kiránduló születésének 150. évfordulója alkalmával aligha tudott volna emlékéhez jobban illő programot szervezni, mint kirándulást a róla elnevezett forráshoz. A 2010. szeptember 11-én szervezet EKE-túrára mintegy harminc résztvevő indult a monostori végállomástól, Tóthpál Tamás vezetésével. Ez a túra része volt az Erdélyi Múzeum-Egyesület mezőgazdasági szakosztálya és az Erdélyi Kárpát-Egyesület – Kolozsvár 1891 háromnapos Páter Béla-rendezvénysorozatának.
A Monostor negyed végéről indult az akkori túra. Átmentünk a Bükki telepen, magunk mögött hagyva a modern villákat, elértük a feleki gömbkövekről híres Sáros-bükköt, a Mikesi házakat, onnan az Árpád-csúcs irányába tértünk le jobbra. Elhagytuk a Mikesi házakat és a rádiósházat. Az Árpád-csúcs alatt vágtunk át a legelőn, hogy beereszkedhessünk a meredek oldalon a völgy felső végébe, ahol több kis patakocskából jött létre a Mikes-patak. Ez a hely kicsit távolabb van, mint a Kolozsvár környéki többi kirándulóhely, ez a „civilizált világ” zajától távol eső kis zuga a Bükk-erdőnek a csend és a nyugalom jelképe volt, a természet megmaradt érintetlenül, reméljük, azóta is. Az emlékezetes kiránduláson, a Páter-forrás tisztásán Bozsoki Adrienn szabadtéri fotókiállítást rendezett az EKE-tagok képeiből. A legtöbb szavazatot Bozsoki Adrienn, Mezei Elemér és Fazekas Feri fotói kapták. Szakács Éva által készített kis koszorút helyeztünk el a forrásnál, Vekov Károly, akkori EKE-elnök beszélt Páter Béláról, majd sorban vizet merítettünk a kis forrásból. A kirándulás sokunk számára emlékezetes.
Azóta a forráshoz ritkán volt szervezve túra, talán mert távolabb esik, mint a többi kirándulóhely, a völgy oldalai meredekek, benőtte a bozót, nehéz megközelíteni. Évekkel ezelőtt, amikor utoljára jártam arra, eljutottunk a forrás közelében levő tisztásig, de a forrást magát nem találtuk meg, úgy tűnt, hogy egy nagyobb eső után elmosta a megáradt patak. De érdemes volna újra megkeresni…
