A megnyitón Iakob Attila történész, a kolozsvári Művészeti Múzeum muzeológusának felvezetője után, Magyarország Kolozsvári Főkonzulátusa részéről Fábry Szabolcs János konzul köszöntötte a látogatókat. Megtudtuk, hogy „a sztánai Szentimrei-ház, a Csigadomb képzőművészeti alkotótábor épülete száz évvel ezelőtt épült Kós Károly tervei alapján, amelynek egyik gerendájába ezt vésték fel: ’épült ez a ház Isten segedelmével, a nagyapa jóságából Ágnesnek és Juditnak Kós Károly tervei után anno domini 1925.’ Ez a mondat száz évvel később kiegészül Dabóczi Géza festőművész, a 2016-2017-es kiállítások kurátora szavaival, a szeretettel és a nevetéssel, mert ő volt az, aki az első tábort szeretettartás tábornak, a másodikat pedig nevetés-tábornak nevezte. Ez a négyes szópár, Isten segedelme, az ősök jósága, a szeretet és a nevetés száz év után is visszaköszön az alkotásokból. Tehát tíz évvel ezelőtt elindult az az alkotói sorozat, aminek most a tízéves születésnapját ünnepeljük. A Csigadomb művésztelep megálmodói idén ezt ünneplik. Jó emberek egy helyen megtalálják a derűt” – fogalmazott Fábry Szabolcs János konzul.
Szabó Zsolt, a Szentimrei-ház örököse kifejezte örömét, „hogy az egymás melletti két falu, Zsobok és Sztána alkotótábora egyidőben mutatkozik be Kolozsváron. Tegnap Zsobok az Ars Sacra képtárban, ma Sztána itt a Bánffy-palotában. Sztána rendkívül alkalmas hely arra, hogy a képzőművészek összegyűljenek és alkossanak. Valamikor hajdanán, 12 éven keresztül ez a ház a kolozsvári képzőművészeti főiskola alkotóházaként működött, ahol számos neves festőművész is megfordult, mint Ciupe Aurel és Mohi Sándor festőművészek, Kós Károly veje, Kovács Zoltán, az akkori főiskola rektora. A Kőműves Kelemenben tizenkettő, Sztánán három fiatalember, Szabó Attila, Dabóczi Géza és Horváth Levente, akikhez később László Dániel is csatlakozott, összetanakodott, hogy alkotótábort indítsanak, és végül ebből a négyes fogatból alakult ki a mai csapat. Mi, házigazdák láthatatlanok vagyunk ebben a csapatban, segítünk, amiben tudunk, ezzel is a családi örökséget próbáljuk átörökíteni, tovább éltetni. Szentimrei Jenő Csigadomb ihlette verse, a Képeslap a sztánai Csigadombról képsorai most kézzel fogható valósággá válnak az alkotásokban” – fogalmazott Szabó Zsolt.
Szabó Attila képzőművész elmondása szerint Szabó Zsolt többször is említette neki, hogy Sztána is jó hely kísérleti festőtábor elindítására. Miután meglátta a helyet, a kertet és az udvart, elhatározta, hogy ide érdemes jönni, művészeket hívni és tábort indítani. A Szilágy Megyei Történeti és Művészeti Múzeum muzeológusaként sikerült támogatást szereznie, majd miután onnan eljött, a Szilágy Megyei Művelődési és Művészeti Központ vette át ennek a támogatását. Azóta eltelt tíz év, és a tábor még mindig működik. „A sztánai táborban az a jó, hogy együtt lehetünk, egész nap dolgozhatunk, van, aki fest, van, aki rajzol, kint az udvaron, vagy fent a hegyen, a Csigadombon. Két pólusa van annak a térnek, a ház és környéke, a másik pedig a domb legmagasabb pontja, ahonnan messze körbe lehet látni. Sokszor naplementéig fent vagyunk: akkor nagyon jók a fények, a táj kiszélesedik, elterül, panorámás kilátás tárul szemünk elé. Szeretjük a figuratív festészetet, amelyben a valóságot ábrázoljuk, főleg olyan környezetben, ahol nagyon vonzóak a domborzatok és azok színei.
Tíz év anyagából válogattuk a kiállítást, de a tavalyi munkákból többet, van olyan is, ami a helyszínen nem készült el, otthon fejeződött be. Van olyan munka is, ami nem sztánai tájat ábrázol, de beválogattuk a kiállításba. A Csigadomb és annak környéke, a kalotaszegi táj is az épített örökség része, fontos, hogyan viszonyulunk ahhoz, amit megörököltünk, mit kezdünk vele, és mindezt hogyan tudjuk az alkotásokban kifejezni. Ezen a kiállításon olajképeket, akrillal készült alkotásokat, akvarellt, pasztellt, rajzokat, fotókat, szobrokat, textileket láthatunk. Általában fiatalabb művészeket hívunk, vannak kolozsvári, szilágysági állandó művészeink, de Székelyföldről, Szolnokról, Budapestről is érkeznek. Nagy a késztetés a figuratív, realista ábrázolásra, néhányan mégis ezen túllépnek, eljutnak az absztrakcióig, vagyis a művész a színek, formák és textúrák segítségével fejezi ki érzelmeit és belső világát, mondhatnám, mágikus nyelvezettel kommunikál. Expresszív szürrealista, szimbolikus ábrázolásokat is láthatunk, nem csak a falakon” – zárta beszédét Szabó Attila.
A megnyitót Szabó Zsolt meglepetése zárta: Kós Károlynak a Szentimrei-ház grafikája került arra az emléklapra, amellyel a tábor házigazdája megköszönte a jelenlévő művészek áldozatos munkáját.
A kiállítás november 9-ig látogatható a kolozsvári Bánffy-palota (Főtér 31.) emeleti termeiben, szerdától vasárnapig 10-17 óra között.
