Nem régiben költöztek ide, és máris „képesek” zavarni a szomszédokat, hiszen, ha pont nem alkalmatlankodnak a köszönésükkel – hogy megkülönböztessék magukat az állatoktól –, akkor elkezdenek élni a habkőfal másik oldalán.
Előbb lakást újítanak, fúrnak, faragnak, nem is értem mióta engedik a szülők, hogy közeledve a negyedszázad fele – ahogy ők mondják –, külön éljenek a szülői háztól. Tudjuk jól, meg kell tanulniuk élni, külön az all inclusive mamahoteltől és a kifogyhatatlan papazsebtől – de miért pont itt és pont most? Mert mi, akik ledolgoztunk egy életet, nem tudjuk más gyermekét is nevelni, hogy éljen csendesebben, vagy legalább tanuljon már halkan szuszogni. Mert zavar. Ne próbálják meg udvariasan megtartani az ajtót, főleg akkor ne, ha tele a kezük, magunknak is ki tudjuk nyitni s be is csukni azt az ajtót. Ez is zavar. Ne nyitogassák az ablakokat kényük kedvük szerint, még akkor se, ha nincs már oxigén a lakásban. Nem halljuk, de zavar. Végül pedig tegyék már meg, hogy a lakásukban hétvégenként nem fogadnak sem rég látott barátot, sem büszke szülőt, sem vigasztalandó testvért, mert – nem tudok több észérvet felsorolni –, de zavar.
Kartonból vannak a falak és egy egész életen át nem volt időnk megszokni, hogy a tömbházban rajtunk kívül mások is élnek még. És akkor ne említsük a szabadnapokat vagy a hétvégéket, amikor a fiatal szomszédok is azt csinálhatnak otthonukban, amit csak akarnak. Erre mit csinálnak? Barátot hívnak. Beszélgetnek. Zenét hallgatnak. Filmet néznek. Felkacagnak. Mindezt a nappalijukban. Hogy manapság mire képesek ezek a fiatalok? És hogy mindezt este? Valóban megdöbbentő, hiszen miért nem tudnak lábujjhegyen járni, fülhallgatóval zenélni, filmezni és jelnyelven kacagni?
Hogy mi erre a megoldás? Figyelem, a következő sorok csak a ,,na idefigyelj kicsi barátom, én nálad többet tapasztaltam” kategóriába tartozó szomszédok esetében használandók! Használati útmutató: hallgassuk órákon keresztül, amíg a fiatal szomszéd jól érzi magát a kartonfal túloldalán. Gondoljunk elvesztegetett fiatalkorunkra, hogy legyen személyes indítéka a panaszkodásnak. Okoljuk a mai fiatalságot, mert a mi időnkben nem ez volt. Várjunk mindaddig, amíg már jó késő van. Majd teli ököllel kezdjük ütni a közös falat, és hangosan káromkodni a másik felén, mint az úri kutyák. Lejárati útmutató: ne hagyatkozzunk a modern kor emberének problémamegoldó mechanizmusaira, inkább ősember módjára üssünk lyukat a kartonfalba. Soha ne köszönjünk, de olykor morogjunk valamit az orrunk alatt, jelezve, hogy zavar a fiatal szomszédok jelenléte.
