– Milyen egyházi tevékenységeket, rendezvényeket szerveznek Kalotaszentkirályon? Mennyire aktív a részvétel ezeken az alkalmakon?

– A gyülekezetben heti négy alakalommal van istentisztelet: vasárnap délelőtt és délután, hétfő reggel és szombat este. A leglátogatottabb a vasárnap délelőtti istentisztelet, a résztvevők száma átlagban 160, de a délutáni istentiszteleten is vannak 30–35-en. Gyülekezeti bibliaórát is tartunk heti rendszerességgel, a nőszövetség pedig havonta tartja alkalmait. A gyermekek számára szombatonként két csoportban folyik vallásoktatás, emellett a fiatalokat is igyekszünk elérni és bekapcsolni a gyülekezeti életbe. Egyházi – négyszólamú – kórus is működik, amely inkább a téli időszakban aktív, de évente több fellépése van különböző gyülekezeti alkalmakon, rendezvényeken. Minden nyáron megszervezzük a gyermekek számára a vakációs bibliahetet, amely évek óta töretlen népszerűségnek örvend. Ezeken az alkalmakon 40–50 gyermek szokott részt venni, néha még a nagyszülőknél nyaraló unokák is eljönnek, mert hallják a barátoktól, hogy milyen jó itt. Alkalmanként különböző konferenciákat is szervezünk, volt már egyházmegyei presbiteri konferencia, nőszövetségi, ifjúsági értekezlet, de a Romániai Református Egyház Zsinata is ülésezett már nálunk.

– Kisebb településen az egyház gyakran többet jelent a vasárnapi istentiszteletnél, közösségi tér, találkozási pont, lelki kapaszkodó is. Hogyan látja ma az egyház szerepét Kalotaszentkirály közösségi életében? Milyen szerepet játszik a vallási identitás a helyi közösség önmeghatározásában?

– Kalotaszentkirályon több egyesület és intézmény is működik, amely a közösségi élet egy-egy szeletét célozza meg. A helyi iskola például számos programot, nyári tábort szervez a gyermekeknek. A tánccsoport a néphagyományt, a néptáncot ápolja. Ezért abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy az egyház arra a sajátos feladatára összpontosíthat, ami egyházzá teszi. Ez pedig nem más, mint az evangélium hirdetése, a hívek lelki gondozása, a lelki élet erősítése. Mivel a település 80 százaléka református, ez nagyban meghatározza a közösség identitását. A szülők többsége fontosnak tartja, hogy gyermekét megkeresztelje, vallásos nevelésben is részesítse, konfirmáljon, és Isten áldásával induljon a házas életre. Úgy is mondhatnám, hogy az egyház végigkíséri az életet a bölcsőtől a koporsóig.

– A fiatalok elérése minden közösség számára kihívás. Mit tapasztal, mennyire szólítható meg a fiatalabb korosztály az egyházon keresztül? Van-e olyan kezdeményezés amely hidat tud képezni a nemzedékek között?

– A fiatalok elérése számunkra is valóban nagy kihívás. Rengeteg program van, amelyen részt vehetnek, van választék bőven. Nagy ünnepeken, úrvacsoraosztás alkalmával sok fiatal eljön a templomba, magára öltve a díszes népviseletet. A heti rendszerességgel tartott ifjúsági alkalmakra már kevesebben „vevők”. Igyekszünk olyan rendezvényekre is elvinni őket, ahol hasonló korú társaikkal találkozhatnak, és együtt lehetnek. Gondolok itt a negyedévente megszervezett egyházmegyei ifjúsági találkozókra, nyári táborokra, egyházi fesztiválokra. Az idén elég szép számban jelentkeztek a nyáron sorra kerülő Csillagpont fesztiválra, és remélem, hogy az egyházmegyei táborra is lesz jelentkező.

– Az utóbbi években Kalotaszentkirály egyre több figyelmet kap, különféle kitüntetések, elismerések, címek révén. Ön szerint mennyire tud az egyház ebben a folyamatban partner lenni, mit tehet hozzá a falu arculatához?

– Úgy gondolom, hogy az egyház a maga helyén, sajátos szerepét betöltve tud hozzájárulni a falu arculatához. Ahogy említettem, alkalmanként különböző egyházi rendezvényeknek adunk helyet, vagy éppen szervezünk, amelyeken más közösségek tagjai is részt vesznek. Műemlék templomunknak köszönhetően sok belföldi és külföldi turista is felkeres bennünket, alkalmanként az istentiszteleten is részt vesznek. Évente számos más gyülekezet is ellátogat hozzánk kirándulások alkalmával, esetleg nálunk szervezik meg a különböző közösségi alkalmaikat, tábort, konferenciát, csendes napot. A gyülekezeti házunkban szállást tudunk biztosítani a különböző csoportoknak, a gyülekezeti termünk programok szervezésére alkalmas, szép rendezett, csendes környezetben van, amely lehetőséget kínál a lelki feltöltődésre.

– Mennyire jellemző a közös gondolkodás, együttműködés más helyi szereplőkkel, például az iskolával, civil szervezetekkel vagy az önkormányzattal?

– A helyi szervezetekkel, intézményekkel nagyon jó a kapcsolatunk. Lehetőségeinkhez mérten segítjük egymást a programjaink, célkitűzéseink megvalósításában. A helyi önkormányzat anyagilag és infrastruktúrával is számos esetben támogatta a rendezvényeinket, programjainkat, ugyanakkor az ingatlanjaink karbantartásához, felújításához is segítséget nyújtott. Az iskolával is nagyon jó a kapcsoltunk, a tanévet mindig tanévnyitó istentisztelettel kezdjük, és igyekszünk az általuk szervezett rendezvényeket támogatni. Karácsonykor a bentlakó diákokat csomagokkal ajándékozzuk meg, a diákok jutalom könyvvásárlását is támogatni szoktuk. Kölcsönösen az iskola is igyekszik a segítségünkre lenni, főleg rendezvények szervezése alkalmával. Sokszor rendelkezésünkre bocsátotta az étkezdéjét, és esetenként a gyermekek szállításában is besegített. Mindenki tudja, hogy csak összefogással lehet eredményt elérni, és igyekszünk is tenni ennek érdekében.

– Két éve ünnepelték a helyi református templom felújítását. Azóta történt-e jelentősebb felújítás, beruházás vagy pályázat az egyházközségben? Vannak-e tervek a közeljövőre?

– Mivel az egyházközség sok ingatlannal rendelkezik, javítási, karbantartási munkálatokra folyamatosan szükség van. Természetesen olyan nagyméretű beruházás, mint a templom felújítása nincs minden évben, de kisebb-nagyobb tatarozási, karbantartási munkálatokat rendszeresen végzünk. Az idén az imaterem tetőszerkezetének a javítása, valamint a garázsépítés és az iroda bővítése van tervbe véve. 

– Hogyan látja a közösség jövőjét? Milyen kihívásokkal kell szembenéznie a gyülekezetnek a következő években?

– Abban bízom, hogy a gyülekezet továbbra is megmarad és megőrzi küldetését, Isten országának terjesztését. Istennek mindig volt gondja arra, hogy minden körülmények között legyen egy mag, maradék, amely megőrzi a hitét, és az evangélium ügyét továbbviszi. Kétségtelen, hogy a lelki élet terén bizonyos hanyatlás tapasztalható. Számítani lehet arra, hogy egyre kevesebben járnak majd istentiszteletre, és vesznek részt az egyházi életben. Azok a folyamatok, amelyek Nyugaton történtek/történnek, kisebb-nagyobb időeltolódással hozzánk is megérkeznek. Gondolok itt az egyházak elnéptelenedésére, a templomok más célra való felhasználására és arra a liberális gondolkodásra, amely némely egyházat jellemez. Ez a folyamat már egy ideje nálunk is elkezdődött, s a jövő nagy kihívása, hogy az egyház hűséges tud-e maradni azokhoz a bibliai értékekhez, amelyek az évszázadok során megőrizték a pusztulástól. Úgy gondolom, hogy a következő évek nagy kihívása az egyháztól való elhidegülés, az elvilágiasodás megakadályozása és a hit megőrzése lesz. Egyszóval a Krisztushoz való hűség megőrzése. Ha ezt a harcot sikerül megnyerni, akkor a jövőben is lesz élő egyház Kalotaszentkirály-Zentelkén. Hiszem, hogy munkánk az Úrban nem hiábavaló.

Borítókép és fotók: TOMPA RÉKA