Azóta eltelt egy kis idő, a háború ütötte a járványt, a maszk lekerült az arcunkról. De választások továbbra is vannak, a tömegek most is megrészegülnek a hatalom árnyékában, imádják és gondolkodás nélkül magukévá teszik a tetszetős frázisokat. Itt van például a szóban forgó, házunk táján a jelenlegi választási kampányban propagált, bűverővel csábító „józan ész”. Ha az emberek nem hinnének a vezetőiknek, mindenki a saját feje után menne, akkor könnyen lehet, sokan rájönnének, hogy a józan észre alapozás a mindennapi tájékozódásban elkerülhetetlen ugyan, de kevés köze van a valóság mélyebb megismeréséhez. Senki nem mondja például a „felkelt a nap” helyett, hogy „a Nap felé fordult a Földnek az a része, amelyen tartózkodunk”. Pedig tudományosan az utóbbi igaz.
Alaposabb vizsgálódás után bárki felismerhetné, hogy a józan ész maga a közönséges értelem, az átlagos elme, a minden emberre (kivéve az elmebetegeket) jellemző általános ítélőképesség, amely jórészt a hagyomány által közvetített beidegződéseken alapul, vagyis inkább az „érzésből” való köznapi alkalmazkodás, mintsem a reflektálás szerve. S ha utánanéz, megfelelő forrásokból azt is megtudhatná, hogy a kifejezés a latin „sensus communis” (közös érzék, közfelfogás, közízlés) magyar megfelelője.
Akinek megvan a józan esze, annak rendszerint igaz, illetve helyes az, amit egy mindenki számára hozzáférhető logika alapján többen annak tartanak. A fekete fekete, a fehér fehér. Valójában azonban a dolgok nem ilyen egyértelműek, még a politikában sem, amit az bizonyít a legjobban, hogy alkalomadtán józan ésszel is lehet kételkedni. Ahány közösség, annyi norma, annyi józan ész, annyi cél, érdek, indulat, szenvedély. Például nem minden szervezetben tartozik a józan észhez — más szóval nem mindenki számára nyilvánvaló — hogy időnként cserélni kell a vezetőket... Továbbá miért kellene olyasmire törekedni, ami már megvan? Feltételezhető, hogy minden politikusnak helyén van az esze, különben nem lenne ott, ahol van, ugyanis a józan ész elemi követelménye a politikusi hivatásnak. Vagy egyesek józanabb eszűek? És ki mondja meg, hogy ki a józanabb eszű?
De elég a kérdésekből, fogadjuk el, hogy a józan ész jelentése mindenki számára evidencia. Különben is vannak fontosabb dolgok. Ráadásul tapasztalatból tudjuk, hogy a politikai kampányokban a szlogeneket (akárcsak az ígéreteket) nem kell feltétlenül szó szerint és komolyan venni. Elég, ha mozgósítanak, hisz tudományosan „a választópolgár olyan vevőként fogható fel, aki termékek helyett álmokat vesz magának” (Farkas Bede Katalin). Na de azért mégis...
