Rosszul áll Románia a lakhatási körülmények tekintetében
Borítókép: A lakások alapterülete, de szobaszáma is az uniós átlag alatt van – talán mert ennyire van pénzük a vevőknek (fotó: Rohonyi D. Iván – képünk illusztráció)
Az IRSOP által végzett felmérés szerint – amelynek eredményeit április végén hozták nyilvánosságra – évről évre nő azoknak a romániaiaknak a száma, akiket foglalkoztat lakásuk felújítása, kényelmesebbé tétele. Szemben a 2014-ben mért 56%-kal, a jelen felmérés szerint a lakástulajdonosok 72%-a szeretne 5 éven belül felújításokat végezni, 32%-uk pedig már egy éven belül bele szeretne vágni a munkálatokba. A Romániai Lakásállományért Bankszövetség (ABDLR) megrendelésére végzett felmérés e magas arány mögött az épületek öregedését, a rendszeres javítások hiányát, az új lakások alacsony arányát látja okként.
Ami a lakásfelújításra szánt befektetés mértékét illeti, azok, akik 12 hónapon belül belevágnának, átlagosan 4800 eurót szánnának erre. A tapasztalat viszont azt mutatja, hogy ténylegesen ennél kevesebbre futja: 2017-ben például átlagban 2600 eurót költöttek a romániaiak lakásfelújításra.
A felmérés készítői arra is rákérdeztek, hogy az érintettek milyen pénzekből szándékoznak elvégezni ezeket a munkálatokat. A válaszadók többsége megtakarításaiból újítaná fel lakását, ezt követi azoknak a száma, akik jövedelmeikből „csípnének le” e célra, miközben egyre kevesebben vannak azok, akik bankkölcsönhöz folyamodnának (24%, szemben a 2015-ös 37%-kal). Vagyis elmondható, hogy minél többet takarékoskodnak az emberek, annál nagyobb bizalommal vágnak bele egy lakásfelújítást célzó projektbe – tehát a pénzügyi nevelés igen fontos annak érdekében is, hogy a lakás kényelmét növelni lehessen. Másfelől, a bankkölcsönök tekintetében a rögzített, nem túl magas kamatláb a fő elvárás a lakást felújítani vágyok zömének (36%) körében, de sokan (30%) vélik igen hasznosnak azokat a csomagokat, ahol a kölcsönfelvételt takarékossági időszak előzi meg.
Utóbbiak számára jó hír, hogy hosszas halogatás után idén végre elfogadták azt a törvénytervezetet, amely a korábbi, 2006-os törvényi keretet egészíti ki, és az ilyen típusú pénzügyi eszközökre vonatkozik – a részletes szabályozás a Hivatalos Közlöny március 4-i számában olvasható. A lényeg, hogy a korábbi szabályozás mintájára ez a jogszabály is évi 25%-os, maximum 250 eurónak megfelelő állami „bónuszt” biztosít azoknak, akik lakásfelújítás/vásárlás céljára előbb hajlandóak néhány évig megtakarítani, továbbá a takarékossági időszak lejárta után a felvett kölcsön nemcsak fix, hanem a piacon lévő hasonló kölcsönökhöz képest alacsonyabb kamatú is.
Ciprusban háromszor nagyobb egy lakás
Van mire fordítani ezt az összeget: egy nemrég készült statisztika arra mutat rá, hogy ugyan az utóbbi évtizedben a romániai városok zöme megsokszorozta területét, ennek ellenére a hazai lakosság túlnyomó része továbbra is túlzsúfolt lakásokban él. Bukarest például Temesvár-nagyságú területtel bővült; egyes olyan kisebb városok pedig, mint például Nagysomkút, Bodzaforduló vagy Felsővisó, 1993 óta megtriplázták vagy akár megnégyszerezték területüket. Utóbbiakra a magyarázat az, hogy nagyobb városok közelében helyezkednek el, így igencsak vonzóak azok számára, akik ott dolgoznak, de mégsem akarnak nagyvárosi árakat fizetni egy lakásért.
Ami Kolozsvárt illeti, területe 2007-ben 9232 hektár volt, 2017-re 10 472-re nőtt. Ezzel Bukarest és Brassó után továbbra is az ország harmadik legnagyobb kiterjedésű városa, és már nem sok hiányzik, hogy utóbbit megelőzze, hiszen – földrajzi fekvése miatt is – Brassó tartja 11 056 hektáros korábbi „formáját”.
Ami a lakások túlzsúfoltságát illeti, ez a lakások 52,3%-ára igaz, míg EU-s átlagban ez az arány csak 17%. Ezt a túlzsúfoltságot – a hotnews.ro elemzője szerint – egyrészt az okozza, hogy a fiataloknak anyagi okok miatt nehéz elköltözniük otthonról, hiszen a lakásvásárlás nem olcsó mulatság, illetve pályakezdőként sok esetben anyagilag még a szüleiktől függenek.
Az Európai Unió statisztikai hivatala szerint egy lakás akkor nem túlzsúfolt, ha rendelkezik nappalival, külön hálószobával a háztartásban élő pároknak, külön szobával minden egyedülálló, 18 éven felüli személynek; külön szobával két azonos nemű, egyedülálló, 12 és 17 év közötti személy számára (például testvérpár), külön szobával minden 12 és 17 év közötti személynek, aki az előző kategóriákba nem sorolható be (pl. különböző nemű testvérpár esete); illetve külön szobával minden 12 éven aluli gyermekpár számára. Ezen kritériumrendszer szerint sarkítva azt mondhatnánk, hogy minden gyermekes családnak legalább háromszobás lakása kellene legyen – ezzel szemben Romániában a lakások legnagyobb hányada csak kétszobás.
A túlzsúfoltságot egyébként gyakran kötik a szociális kirekesztettség és nélkülözés mutatókhoz, valamint a jövedelem szintjéhez; amennyiben a szegényebb réteget nézzük, Romániában a családok mintegy 67%-a nem él megfelelő kényelemben.
Az elemzés arra is felhívja a figyelmet, hogy a túlzsúfoltság az épületeknek sem jó, hiszen túlterheli például a tömbházak berendezéseit, azokat ugyanis kevesebb számú lakóra tervezték. A berendezések többsége pedig amúgy is régi és esetekben hibás, e tömbházak pincéi sokszor vizesek, nedvesek, emiatt előbb-utóbb a falak is penészedni kezdenek, ez pedig kihat a benne lakók egészségére. Szociális lakások esetében a helyzet még rosszabb, nem csoda, ha „gettók” alakulnak ki az ilyen környezetben.
Másfelől, a túlzsúfoltságot mutató számsorokon túl azt is érdemes megjegyezni, hogy Romániában a legkisebb a lakások átlagos felülete: EU-szinten egy-egy lakás átlagosan 102 négyzetméteres, ezzel szemben országunkban 47 négyzetméteren „tengetjük” életünket. Ehhez képest Cipruson egy „normális” lakás mintegy 150 négyzetméteren fekszik.
A laktér hiánya elsősorban a kisjövedelmű háztartásokban, illetve a többgyermekes családok esetében a legjellemzőbb, mivel igen nehéz hozzájutniuk az igényekhez képest túl kevés, államilag finanszírozott lakáshoz.
Országos viszonylatban a legnagyobb lakésok Ilfov, Temes, Szatmár és Konstanca megyében vannak, míg a legkisebbek Brăila, Călărași, Vaslui, Teleorman és Mehedinți megyékben. A városi lakások többsége kétszobás, jó esetben három; ez az EU legtöbb országában magasabb.
Még mindig luxus a vezetékes ivóvíz?
Egy másik statisztika arra világít rá, hogy a 2011-es népszámlálás adatai alapján a közel 7,5 millió romániai lakás kétharmada (67%-a) volt csak ellátva vezetékes vízzel és 65%-a szennyvízelvezetéssel. Az arány azóta vélhetően javult – illetve a lakások száma is már-már megközelítheti a 9 milliót –, az a következtetés viszont valószínűleg még mindig megállja a helyét, miszerint a bukaresti régió után Erdélyben a legjobbak a lakáskörülmények. A fürdőszobával rendelkező lakások aránya országos szinten 62% (Erdélyben 71%), a konyhával rendelkező lakásoké 85% (Erdélyben 88%) – írta az erdelystat.ro lakásinfrastruktúrára vonatkozó, nemrég megjelent anyaga. A vezetékes vízzel és szennyvízelvezetéssel való ellátottság tekintetében az erdélyi régiók közül Dél-Erdély és Bánság a legfejlettebb 80% körüli aránnyal, és Partium a legkevésbé fejlett. Székelyföld a 73%-os vezetékes víz és 70%-os szennyvízelvezetés ellátottsággal ugyancsak az országos átlag fölött van. Szintén Székelyföldön a legmagasabb a konyhával rendelkező lakások aránya mind a községek (89%), mind a városok (96%) esetében.
Az elektromos árammal való ellátottság kevésbé mutat látványos regionális eltéréseket, a lakások túlnyomó többségének (97%-ának) van hozzáférése ehhez a szolgáltatáshoz. A megyék rangsorában az első helyen Szilágy megye (99,7%), míg a lista végén Vaslui megye (93,7%) áll.
Az igazán nagy fejlettségbeli különbségek a városok és községek (mint közigazgatási egységek) között mutatkoznak. A vezetékes vízhez való hozzáférés tekintetében a városi lakások túlnyomó többsége (91,6%-a) van csatlakozva valamilyen (hálózati vagy házi) vízhálózathoz, miközben a községekben lévőknek csupán 37,2%-a. Az is látható, hogy a bemutatott nagy regionális eltéréseket (Moldva és Havasalföld elmaradottsága) nagymértékben a régiók rurális környezetben lévő lakásai közötti különbségek adják. Miközben régiótól függetlenül a városi lakások nagy többségének (85% fölött) van hozzáférése a víz- és szennyvízhálózathoz, addig Erdélyben minden második, Moldvában viszont csak minden negyedik falusi lakásban van vezetékes víz és ennél is kevesebb lakásban szennyvízelvezetés. Természetesen (a fentiek alapján) ezek az arányok a lakások fürdőszobával való felszereltségében is visszaköszönnek.
A városok és községek közötti különbségeket tovább árnyalja, ha településméret szerint is megvizsgáljuk az eredményeket. A városokat négy (főváros, nagyváros, közepes város és kisváros), a községeket két kategóriába (nagyvárosi vonzáskörzetbe tartozó, valamint egyéb községek) sorolták. Ilyen megközelítésben azt állapították meg, hogy jelentősebb szakadék a 20 ezer lakos fölötti és alatti városok esetében figyelhető meg: a közepes és nagyobb városokban a vezetékes vízzel és szennyvízelvezetéssel ellátott lakások aránya 90% fölötti, viszont a kisvárosokban ez az arány kevéssel haladja meg a 70%-ot. Másrészt a községek tekintetében a centrális (nagyvárosi vonzáskörzetben lévő) és marginálisabb községek közötti különbség a szembetűnő.
Forrás: erdelystat.ro
Erdélyben tehát a lakás-infrastruktúra fejlettsége az országos átlag fölötti. Az eredmények további árnyalása érdekében az erdélyi megyéket hat régióba sorolták: Székelyföld, Közép-Erdély, Partium, Dél-Erdély, Bánság és Észak-Erdély. Ezen kívül a közigazgatási egységeket a jelentősebb magyarlakta területek szerint külön csoportosították Székelyföldi tömb, Partiumi tömb és Marosvásárhely vonzáskörzete kategóriákba. A vezetékes vízzel és szennyvízelvezetéssel ellátottság tekintetében az erdélyi régiók közül Dél-Erdély és Bánság a legfejlettebb 80% körüli aránnyal, és Partium a legkevésbé fejlett (kevesebb mint 70%-kal). Székelyföld a 73%-os vezetékes víz és 70%-os szennyvízelvezetés ellátottsággal ugyancsak az országos átlag fölött van. Az erdélyi megyék közül egyedül Szilágy megye nem éri el az országos átlagot. Itt a lakások 61%-ának van hozzáférése az említett szolgáltatásokhoz.
A községek lakásainak vezetékes vízhez és szennyvízelvezetéshez való hozzáférését vizsgálva a Bánság, Székelyföld és Dél-Erdély (55% fölött) mutatkozik a legfejlettebbnek, és Partium a legkevésbé fejlettnek (50%). Emellett egyik erdélyi régióban sem éri el a fürdőszobával rendelkező községi lakások aránya az 50%-ot – ebben a tekintetben a székelyföldi községek vannak a legjobb helyzetben (49%). Ugyancsak Székelyföldön a legmagasabb a konyhával rendelkező lakások aránya mind a községek (89%), mind a városok (96%) esetében.
A jelentősebb magyarlakta (35 százalék fölötti magyar arányú) városok között a székelyföldi megyeszékhelyek és nagyobb városok mellett fontosabb üdülővárosok (Tusnádfürdő, Borszék) és iparvárosok (Balánbánya) mutatkoznak a legfejlettebbnek a lakás-infrastruktúra szempontjából, míg a rangsor végén többnyire partiumi kisvárosok találhatók.
