A Magyar Arany Érdemkereszt kitüntetést Sárközi Sándor piarista szerzetes, a csíkszeredai Piarista Tanulmányi Ház vezetője, a Márton Áron Főgimnázium és a Csíkszeredai Csángó Kollégium önkéntes tanára, míg a Magyar Ezüst Érdemkeresztet Nagy Éva Vera, a Marosszéki Kodály Zoltán Gyermek- és Ifjúsági Kar karnagya, a Boldogasszony Iskolanővérek közössége szovátai missziójának alapítója és vezetője kapta, aki betegsége miatt nem volt jelen az ünnepségen.
Sárközi Sándor 1953. november 22-én született Kecskeméten, tisztviselő családban. Délvidékről származó édesanyja lelkébe csepegtette a Kárpát-medence szeretetét. A kecskeméti piarista gimnáziumban érettségizett. 1974-ben lépett be a Kegyes Tanítórendbe. 1981. február 22-én szentelték pappá. A teológiával párhuzamosan elvégezte az Eötvös Loránd Tudományegyetem magyar–német szakát, ahol 1982-ben diplomázott.
Papi jelmondata – „Arra kaptatok meghívást, hogy az áldás legyen az örökségetek” – szerint haladt életútján. Szolgálati helyei változatosak voltak, bár mindvégig magyar–német szakos tanárként dolgozott: tíz évig a kecskeméti piarista gimnáziumban, kilenc évig Szegeden, ahol a Sík Sándor Piarista Egyetemi Kollégium vezetésével is megbízták. Ezt követően a mosonmagyaróvári piarista gimnáziumban kapott tanári és házfőnöki megbízást öt évig, majd két éven át a gimnázium igazgatója volt. Elfoglaltsága mellett az 1989-es változások után a Kárpát-medence lett kedvenc nyári missziója. Főleg Kárpátalján, Ungváron, valamint a környéki falvakban végzett lelkipásztori kisegítést. Nagy lelkesedés töltötte el, amikor rendi elöljárói egy évre Erdélybe küldték azzal a céllal, hogy keresse fel a piaristák néhai működési helyeit, illetve mérje fel a letelepedés lehetőségeit.
Darvas-Kozma József esperes-plébános meghívására 2006 februárjában látogatott Csíkszeredába, ezt követően Urbán József tartományfőnök és a rendi káptalan jóváhagyta két piarista, dr. Kállay Emil és Sárközi Sándor letelepedését. Kezdetben a Szent Kereszt főplébánia vendégszobáiban laktak. Időközben Darvas-Kozma József felújíttatta számukra a visszaszolgáltatott Római Katolikus Főgimnázium területén fekvő gazdasági épületet. Az itt kialakított Piarista Tanulmányi Ház lelki, szellemi és szabadidős lehetőségeket, programokat kínált és kínál. Ugyanakkor bekapcsolódtak a Segítő Mária Római Katolikus Gimnázium és a Márton Áron állami főgimnázum diákjainak lelki gondozásába. Segítettek a pasztorációban, felkeresték a város különböző iskoláit és bentlakásait, segítették az ifjúság emberi és hitbeli elmélyülését a vallásosság, a tudományok és a játékosság jegyében. 2015-től Kállay Emil betegsége miatt egyedül Sárközi Sándor magyar–német, hittan szakos középiskolai tanár maradt a tanulmányi házban.
Kimagaslóan aktív, hiszen 2010-től bekapcsolódott a Krisztus világa című, keresztény családok folyóiratának szerkesztésébe és lektorálásába.
Sárközi Sándor megszerette a Székelyföldet, ahol szerzetes papi és tanári hivatását éli. Erről tanúskodnak személyes hangvételű sorai: „Cinkék röpködnek a ház előtti bokrokon, szól a déli harangszó, le-fel járok házunk előtt. Piaristaként a ferences Somlyó közelében. Jól megférünk, immár pár éve. Asztrik, Anaklét, Arthur, Ambrus, hogy csak az ABC elejét említsem… Szerzetes a szerzetesek közt. Már rendalapítónk, Kalazancius nagyra becsülte Franciscust, többször elzarándokolt Assisibe, tőle tanulta a szegénység radikális szeretetét. A gyerekek szeretetét pedig még otthonról, a katalán Peraltából, a nyolcgyerekes családból hozta magával. Országot váltott, de szívet nem.”
Sándor atya Csíksomlyó erőterébe került, ahol minden papnak dobog a szíve, kivált, amikor először mutat be szentmisét a kegytemplomban. Őt a hívek áhítata hatotta meg, az első szombati liturgiák, a tömegek zarándoklatai, buzgó énekei. Közben gyóntat pedagógusokat Sepsiszentgyörgyről, asszonyokat-férfiakat a Gyimesekből, idegenbe készülő édesanyákat, munkanélkülieket, fiatalokat és gyermekeket, akik ide húzódnak, hogy „Mária köténye védőn takarja be” őket és közeli-távoli szeretteiket.
Ezekért is tudott bekapcsolódni a Mária Rádió helyi műsorába, ahol kedvenc szépirodalmi olvasmányairól, klasszikusokról és modernekről beszélget-felolvas Ferencz Kornéliával, közben a zeneirodalom gyöngyszemei is felhangzanak. A piarista „pietas” vallásosság mellett a piarista „litterae” tudománytisztelet is szót kap.
Délelőttönként gimnáziumi órákat tart, délutánonként pedig a megalakulás heteitől korrepetálja a Böjte Csaba ferences által létrehozott Szent István Otthon lakóit. Aztán délutáni-esti tantárgyi segítések, lelki beszélgetések következnek gyerekekkel, nevelőkkel. A Millenniumi templom alagsorában a Márton Áron Férfiak Szövetségében vagy az Oltáregylet-Nőszövetségben előadás előadást követ, vasárnap pedig Szécsenyben az elmélkedésben gazdag szentmise. Tizenöt év és mennyi minden van, amiről szólni kellene, szólni lehetne.
*
Tóth-Guttman Emese zenetanár, a Romániai Magyar Dalosszövetség elnöke szervezésében több alkalommal Kolozsváron is örvendhettünk a Nagy Éva Vera iskolanővér vezette Marosszéki Kodály Zoltán Gyermek- és Ifjúsági Kar fellépésének.
Nagy Éva Vera 1965. február 9-én született Kecskeméten. A kecskeméti Kodály-iskola 12 éve után a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola karvezetés szakán diplomázott. A Boldogasszony Iskolanővérek közösségének tagjaként a budapesti Patrona Hungariae, a szegedi Karolina- és a debreceni Svetits-iskolában tanított, majd szerzetesrendje megbízásából 17 éve énekes missziót indított Erdélyben. Czakó Gabriella kiváló kórusvezetővel együtt érkezett. Azóta munkatársaikkal együtt – köztük egykori első tanítványaikból lett zenepedagógusokkal – a sóvidéki és Felső Nyárád menti gyerekeket tanítják. Kezdetben vándortanítóként járták a falvakat, délutáni és hétvégi mozgó zeneiskolaként. Kórusukkal sokszor turnéztak Magyarországon és a Kárpát-medencében, dalosversenyeken és nemzetközi kórusfesztiválokon léptek fel, megbecsülést és rangos díjakat szerezve. Szerzetesrendjük a Miasszonyunkról nevezett Szegény Iskolanővérek – akik annak idején a híres kolozsvári Marianum Leánynevelő Intézetet működtették –, mai nevükön Boldogasszony Iskolanővérek lelkiségében régen is fontos helyet foglalt el a nemzeti kultúra, nemzeti identitás őrzése. Ezt ápolták számos iskolájukban Budapesttől a délvidéki Nagybecskerekig, Temesváron és Kolozsváron, Makón és Debrecenben, immár pedig Szovátán is.
Vera nővér kitartó munkával létrehozta a szovátai Mariánum Házat, amely otthona a nemzetközileg is elismert, Magyar Örökség díjas Marosszéki Kodály Zoltán Gyermek- és Ifjúsági Karnak, kórusműhelynek, valamint a Kodály Zoltán Népfőiskolának. Missziójuk fő törekvése a kultúraátadás, a közösségépítés, illetve a szociális és lelki segítségnyújtás. Nagy Éva Vera tanítványainak nemcsak tanára, hanem nyitott szívvel fordul szükségleteik felé, Czakó Gabriellával együtt fáradságot nem kímélve segíti a családokat. Szaktáborokat, képzéseket, lelkiségi és közösségi programokat szerveznek. Ugyanakkor kiadványokat jelentettek meg: emlékkönyveik mellett hangversenyeik legszebb darabjaiból válogatva CD-ket (Kodály Zoltán, Bartók Béla, Kocsár Miklós, Bárdos Lajos és az európai kórusmuzsika remekeiből), illetve a Kodály Zoltán műveltségi társasjátékot.
Vera nővér szerteágazó munkáját mind az anyaországban, mind Erdély-szerte elismerik, az évek során több nívós díjjal jutalmazták.
Ő a remény embere. Szívügye a Kárpát-medencei magyarság összetartozásának erősítése. Jelmondata: „Boldogok, akik álmodni mernek, s álmukért kemény pénzzel fizetnek, hogy testet öltsön az emberek életében” (Suenens bíboros). Idézet Vera nővértől: „Évekkel ezelőtt ketten indultunk énektanárok, mára egyre több önkéntes munkatárs segíti munkánkat: iskolanővéreken kívül más szerzetesek, volt tanítványok, egyetemisták, anyaországi és székelyföldi tanárok, tanítók, papok, szülők, barátok, rokonok. Hálásak vagyunk, mert vannak társaink, akikkel már nemcsak álmodjuk azt, hogy Erdélyből Tündérkert legyen, hanem tenni is akarunk érte.”
A kitüntetetteket Kerekes László, a gyulafehérvári főegyházmegye segédpüspöke is köszöntötte a helyszínen. Az ünnepség zárásaként a Székelyföldi Kamarazenekar örvendeztette meg játékával a jelenlevőket.
