Megjelent a Szabadság és az EKE – Kolozsvár 1891 turistamelléklete, az Erdély 2024. februári számában.
A kolozsvári EKE már az év első hónapjaitól látványos túraprogramokat kínált, gyalogtúrákat az Öreghavasra, a Vlegyászára és a Nagy-Bihar-csúcsra, amelyek komoly kihívást jelentenek a hegyek kedvelőinek, hiszen az Erdélyi-szigethegység három legmagasabb csúcsát célozzák meg. A túrákat jó fizikai erőben levő személyeknek ajánlottuk, hiszen akármilyen enyhe a tél nálunk, a városban, a magas hegyekben zord az időjárás, erős szélfúvásokra és havazásokra lehet számítani abban a magasságban. Február végén autóbuszos kirándulás is lesz a Fogarasi-havasokba, a Bâlea-tóhoz, a jégszállóhoz és a jégtemplomhoz, valamint más környékbeli látványosságokhoz. De szervezünk könnyű és közepes gyalogtúrákat is a városunk körüli erdőkben azoknak, akik kedvelik a mozgást a friss levegőn és szívesen kimozdulnak a szabadba akár a téli hónapokban is. Ezekre nem szükséges különösebb fizikai kondíció, csak kényelmes túracipő, túrabot, hátizsák, esőköpeny, ha esik vagy havazik, természetesen egy kis útravaló, hogy pótoljuk az energiát.
Január 13-án a szászfenesi Csiga-dombra indultunk alkalmi kirándulásra, újabb útvonalat próbáltunk ki. Kisbácsig a 31-es autóbusszal utaztunk, onnan a megszokott úton átvágtunk a szucsági legelőn a Bongár-forrás feletti nyereghez. A talaj kicsit fagyos volt, vékony réteg zúzmara takarta a legelőt, ez megkímélt a sárdagasztástól. A Muzsda-erdőn vágtunk keresztül, majd balra fordultunk, míg kiértünk a legelőre, amelynek kiemelkedő pontja a Csiga-domb (615 m). Mivel az idő felhős, a levegő párás volt, a kilátás elmosódott a Gyalui-havasok és a Kis-Szamos völgye felé. A Csiga-dombról Szászfenesre akartunk leereszkedni, de a meredek oldal ebben az időben csúszós volt, így a magassági pont mellett haladó ösvényen indultunk nyugati irányba. A köd kissé szertefoszlott, majd jobb kéz felé, lent a völgyben, a napsugarak megvilágították Szucság házait és a település templomát. Ezen a völgyön be lehet ereszkedni Szucságra, a távolság körülbelül 3 km, de most nem ez volt az úti célunk. Továbbmentünk a gerincen a Bagolysűrűnek nevezett erdőcske felé, az út továbbhaladt a Bátori-hegy irányába (ez a Kós Károly-teljesítménytúra útvonala is), de egy szélesebb ösvény balra levezetett menedékesen a Fenesi-tó felé. A gát tetején átvezető műúton Szászfenesre jutottunk, onnan rendszeres autóbuszjárat van Kolozsvárra. A tó környékén gyakran látni vadrucákat, hattyúkat, sirályokat és más vízimadarak, ezért érdemes sétát tenni a tó Szászfenes felőli partján a Lóna-patakig.
Január 20-án a Szászfenes és Magyarfenes között elterülő erdőbe indultunk Kiss Jánossal közösen szervezett kirándulásunkra, pontosabban a Medve-gerincre és a Bükk-tetőre (603 m), amely része annak az erdővel borított dombhátnak, amely északnyugatról (Szászfenestől és Magyarlónától) húzódik délkelet felé (Magyarfenes és Kolozstótfalu között), nyugatra a Lóna-patak, keletre a Bocsor-patak völgye határolja.
A Monostor lakónegyedből indultunk az M21-es autóbusz Bucium utcai megállójából a szászfenesi Leányvár negyedben levő végállomásig. Onnan gyalog folytattuk utunkat, elhagyva a tömbházakat, valamint az új és modern játszóteret, amely az elmúlt évben készült el. Az erdő szélétől nem messze új lakóházak épültek, az utóbbi években egyre inkább szaporodnak. Nem messze az új házaktól, az erdőben elértük a szekérutat, amely déli irányba haladt, majd kicsit nyugat felé fordult a nyeregben. Innen jobbra a Szaniszló-völgy feletti dombtető található, szemben egy ösvénybe ereszkedik a Szaniszló-völgy végén levő legelőre. Balra indultunk, az irtás irányába. Az út kikerülte az irtást, majd felfelé haladt az emelkedőn délnyugati irányba, a gerinc felé. Hamarosan nagyobb elágazáshoz értünk, ahol megálltunk kicsit, és körbenéztünk. A Bükk-tető felé terveztük a túrát, ami innen nyugatra található. Déli irányba az ösvény tovább folytatódik, a Kolozstótfalu feletti gerincen (ezen szoktunk lejönni, amikor a Havasbükkére kirándulunk).
Csapatunk a Bükk-tető felé menetel (A szerző felvétele)
Ezen a részen, egyes helyeken az erdőben még látható a kerékpárosok narancssárga jelzése, ám nem mindenhol követhető. Évekkel ezelőtt nagyon szép volt ez az erdő, akkor még nem termeltek ki fákat, a lombkoronák alatt kellemesen lehetett hűsölni a nyári melegben. Nyaranta rengeteg gombát lehetett itt találni (vargánya, galambgomba, piruló galóca, rókagomba, keserű gomba), ősszel pedig az őzláb, a fekete trombitagomba és gereben örvendeztette meg az erre járókat. Elég gyakori az úgynevezett pecsétviaszgomba, amely nem ehető, de a gyógyászatban felhasználják.
Visszatérve az útvonalunk leírására, rövid pihenőnk után továbbindultunk, ahogy terveztük, nyugat felé, a Medve-gerincen haladtunk a Magyarfenes felett levő Bükk-tető felé (Pădurea Bic). A gerincnek ezen a részén májusban gyöngyvirágok nyílnak. Nemsokára nagyobb útkereszteződéshez értünk, ahol régi szekérutak nyomai látszanak, ám az időjárás viszontagságai már elkoptatták őket. Hajdanán itt jártak a régi emberek, nagyszüleink, rokonaink Tordaszentlászlóról és Magyarfenesről Kolozsvárra, a Szaniszló-völgyön keresztül. Ma már sáros, csúszós időben alig járhatók ezek az utak, nem is használják őket, csak esetleg a gyalogosok, hiszen műutak kötik össze Tordaszentlászlót, Magyarfenest, Magyarlónát, Szászfenest és Kolozsvárt. Átkeltünk a mély árkon, amely az útkereszteződésnél kialakult, elindultunk a Bükk-tető felé, de előbb még kitérőt tettünk Magyarfenes irányába. Az ösvény balra, az erdő szélére vezetett, a Magyarfenes feletti kaszálók szélére, ahonnan szép kilátás nyílik a vidékre. Déli irányba a Havasbükke (759 m) csúcsa látszik, előtte a déli irányba húzódó dombhát erdő fedte alacsonyabb (625 m) gerince, nyugatra a Gyalui-havasok. Az alattunk elterülő Magyarfenest takarta a domb, csak a fenyvest láttuk a tőlünk nyugatra levő dombtetőn.
Visszatértünk a Bükk-tetőre vezető útra és a tetőn elkészítettük a csoportképet, majd lefelé ereszkedünk Magyarlóna irányába. Az út szélén még egyes helyeken láthatóak a régi utakat jelző kövek, az alattunk levő Róka-völgyben kivágták az erdőt, helyébe sűrű bozót nőtt. Beereszkedtünk a völgy aljába, az ösvény fenyvesen át vezetett lefelé, majd kaszálóra értünk, ahol a széna szépen felgöngyölve száradt. A réten kis faházak, fedett terasz, asztalok padok fogadtak (vadászház, vagy a helybeli gazdálkodók készítették?). Elfogyasztottuk útravalónkat, majd lassan készültünk hazafelé. Mivel Magyarlóna irányából ritkábban közlekednek az autóbuszok, nem arra mentünk, hanem a bozóton keresztülvezető ösvényen, a völgy Szászfenes felőli oldalára, a Róka-völgy és Szaniszló-völgy közötti gerincen ereszkedtünk lefelé. Kiértünk az erdőből, ahonnan szép kilátás nyílt Szászfenes új negyedeire, szemben a Leányvár, a meredek utca (Fagului) épp az M21-es és M26-os autóbuszok megállójába vitt.
A legelterjedtebb néphagyomány szerint, ha a téli álmából ébredő medve barlangjából kijőve február 2-án napos időt talál, megijed az árnyékától, és visszabújik a vackába, mert a korai, csalóka napfény azt jelzi, hogy a tél még nem tombolta ki magát, a zord idők java még hátravan. De ha borús felhők takarják az eget, a medvének azt jelenti, hogy már lassan vége a télnek. Az idén február 2-án borús volt az idő, de enyhe, a Feleki-gerincet vékony réteg hó borította. Reméljük, hogy a medve nem ment vissza a barlangjába, és ha enyhe is volt ez a tél, reméljük, hamar eljön a tavasz.
