Az applikáció fejlesztői azonban láthatóan mindenre gondoltak, így gondoskodtak arról is, hogy az alkalmazás csak az ismerők, beavatottak számára legyen felismerhető. Természetesen egy agresszor is „beavatottá” válhat, ő maga is bármikor letöltheti, tanulmányozhatja – így akár fel is ismerheti – ezt az appot, de a zömük nem fogja, ugyanis legtöbbjük jellemzően vagy nem tekinti bűncselekménynek a saját viselkedését, vagy nem is feltételezi az áldozatáról, hogy segítségért folyamodhat (pl. mert fenyegetést helyez kilátásba arra az esetre, ha bárkinek beszélne erről, vagy tudja, hogy áldozata függ tőle stb.).
Az alkalmazás rengeteg hasznos információt tartalmaz, címektől telefonszámokig, lépésről lépésre végigvezeti az érdeklődőt azon az úton, amely kiutat jelenthet egy erőszakos kapcsolatból. Bizonyítékok biztonságos gyűjtését is lehetővé teszi a készüléken való regisztráció nélkül, ismerteti a szükséges hivatalos intézkedéseket, a jogi lépéseket, a civil szervezetek pedig az ezekkel járó költségeket is részben vagy teljesen átvállalják. Az erőszak természetével is megismerteti a felhasználót, akkor is hasznos segítséget nyújthat, ha egy ismerősünknek, barátunknak szeretnénk segíteni.
Mindezeknek már csak az olvasása is szorongást válthat ki, hiszen a sok biztonsági megoldás mind arról árulkodik, mennyire kiszolgáltatottá válik az áldozat, milyen rettenetes élethelyzet egy idegen, és még inkább egy szeretett személy ellenünk irányuló erőszakos magatartását megélni, micsoda kilátástalanság és kétségbeesés kerítheti hatalmába az elszenvedőt, aki egy erőszakos kapcsolatban tulajdonképpen folyamatosan az életét kockáztatja, s olykor akár a családban élő gyermekekét is. A bántalmazás nagyon sokféle formát ölthet, a szexuális erőszakot is megába foglaló fizikai, érzelmi, pszichikai terror széles skálája mellé manapság már a cyberzaklatás legváltozatosabb megjelenési formáit is hozzátehetjük. Ugyanakkor egyetlen társadalmi osztály sem védett, az erőszak ugyanúgy előfordul sokdiplomás értelmiségi körökben, mint iskolázatlan közegekben.
Tavaly a rendőrség közel 8000 védelmi határozatot bocsátott ki, emellett a bíróságok további 7899-et, bár rendőrségi jelentések szerint 2019-ben csökkent a családon belüli erőszakos cselekedetek száma. Ebben lehet valami szerepe annak, hogy 2018 közepétől a 174-es törvénnyel módosították a rendőrség hatáskörét családon belüli bántalmazás esetén, így azóta a rendőrség nemcsak az áldozat kifejezett feljelentése alapján, hanem hivatalból is eljárhat akár a bántalmazás szemtanúinak jelzésére reagálva.
Rendőrségi adatok szerint 2018-ban országszerte 38 445 esetben tettek feljelentést családon belüli erőszak miatt és 1360 vádemelés született. Az 1360 elkövető 1647 személyt bántalmazott, ebből 199 elkövető ellen 207 gyilkosság miatt indult eljárás, 70 elkövető ellen nemi erőszak (81 áldozat), 60 ellen pedig kiskorúval elkövetett nemi erőszak miatt.
Elkövetők száma megyei bontásban 2018-ban rendőrségi adatok szerint. A legtöbb az elkövető Bukarestben (4142) és Iasi megyében (1985), de további 12 megyében számuk meghaladja az ezret.A Nők és Férfiak Közötti Esélyegyenlőség Országos Ügynökség (ANES) 2018-ban 13 182 családon belüli erőszak esetet jegyzett, ezekben 2149 nő és 172 férfi volt az áldozat, illetve közel 11 ezer kiskorú.
Ugyan Románia már 2016-ban (a 30-as törvénnyel) ratifikálta az Isztambuli Egyezményt, annak előírásai csak lassan valósulnak meg. Az egyezmény előírja például tanácsadó központok létrehozását erőszaktevők részére. 2018-ban országszerte öt ilyen központ működött, ezekből egy állami Nagybányán és egy magánintézmény Marosvásárhelyen. 2018-ban további nyolc ilyen központ kialakítását irányozták elő, közülük egyet-egyet Beszterce-Naszód és Hunyad megyében.
2019 első félévében valamilyen szociális szolgáltatásban részesült a családon belüli erőszak 6731 áldozata, ezekből 4167 nő (1876 városi és 2291 vidéki) és 2564 férfi (1073 városi és 1491 vidéki). A hivatalos adatok szerint az áldozatok között négyszer több volt a gyermek, mint a felnőtt. A kiskorúak esetében is több volt a lány áldozat (361-gyel), a felnőttek között 73 volt férfi.
Egy 2012-es uniós felmérés szerint Románia középmezőnyben helyezkedik el a nők elleni erőszak tekintetében. Uniós szinten a nők 33%- tapasztalt fizikai és/vagy szexuális agressziót 15 éves kora után (Romániában 30%), ebből 8% az interjút megelőző egy évben (Romániában 7%). Ebben az egy évben az unióban mintegy 13 millió nő vált fizikai és 3,7 millió nemi erőszak áldozatává, azaz az unióban élő 18-74 éves nők 7, illetve 2%-a. Uniós szinten a nők fele (53%), Romániában csak a harmada (33%) legalábbi időnként elkerül bizonyos helyzeteket vagy helyszíneket azért, mert fizikai vagy szexuális bántalmazástól tart. Bár ez az uniós felmérés első látásra kedvező színben tünteti fel Romániát szemben a fejlett nyugat-európai társadalmakkal szemben, tudnunk kell, hogy a segítő szakemberek szerint a hazai bántalmazások jelentős része soha nem derül ki és nem jelenik meg egyetlen statisztikában sem. Ez részben annak tulajdonítható, hogy verve lenni szégyen, továbbá sokkal több azoknak a nőknek a száma, akik gazdaságilag is a férjüktől függnek, márpedig a feljelentés kenyértörésre viheti a dolgot – főleg itt segíthet a törvény és a megfelelő szociális háló. Ugyanakkor Romániában még mindig széles körben elfogadott a verés, ütlegelés nevelési célzatú használata (akár gyermekkel, akár élettárssal szemben), mondhatni hagyománya van, szemben a nyugati társadalmakkal, ahol a kiskorúakat időben felvilágosítják az ezzel kapcsolatos jogaikról, és azok azonnal segítséget kérnek szülői visszaélések esetén is. És pontosan tudják, hol kell segítséget kérniük: az EU-ban a nők 81%-a legalább egy ilyen intézményt ismer. Ezzel szemben Romániában a nők 74%-a (EU-ban 19%) egyetlen intézményről vagy szolgáltatásról sem tud, amely a nők elleni erőszak áldozatait segítené, 12%-a (EU-ban 25%) egy ilyen intézményt ismer, 8%-a kettőt (EU-ban 27%) és 6%-a hármat (EU-ban 29%).
A segítség pedig most még aktuálisabb, a Covid-járvány kapcsán elrendelt karanténban ugyanis sokkal több családban mentek egymás idegeire a rokonok. Az otthon tartózkodási időszakok kedveztek a családon belüli erőszak elharapózásának, Franciaországban egy heti karantén után 33%-kal megnőtt az esetek száma, Spanyolországban pedig a karantén első két hetében majdnem háromszor többen fordultak a telefonos segélyszolgálatokhoz, mint tavaly ugyanabban az időszakban.
