Tudatosabb a lakosság, jobban fellép a bántalmazás ellen

Pofonok, ütlegelések, megaláztatások, verbális és szexuális bántalmazások: mind olyan tettek, amelyeket ha gyermekként folyamatosan elszenvedünk, egy életre meghatározhatják, milyen felnőtté válunk. A gyerekek elleni erőszakos megnyilvánulások bárhol előfordulhatnak: családban, iskolában, bármilyen társadalmi csoportban. De mikor is beszélhetünk gyermekbántalmazásról és ennek milyen következményei lehetnek?

A védtelenség kihasználása

A gyermekbántalmazás az egyik legelvetemültebb dolog, amit valaki elkövethet. A tett súlyossága abban rejlik, hogy az ilyen jellegű bántalmazás célpontja egy olyan személy, aki korából, testi adottságából adódóan képtelen arra, hogy védekezzen. Ezzel szemben az elkövető személye legtöbb esetben egy agresszív természetű felnőttben testesül meg, akivel szemben kisgyermekként esélytelen a védekezés. Súlyosbítja a helyzetet, hogy a gyermek azt sem tudja, hol vagy kitől kérhet segítséget, vagy egyáltalán kérhet-e. Az áldozatok így akár évekig néma elszenvedői maradhatnak egy olyan személy zaklatásának, agressziójának, akivel szemben képtelenek fellépni, és amelynek következményeként pszichés problémák alakulhatnak ki, maradandó sérüléseket szenvedhetnek el, vagy legszörnyűbb esetben akár az életüket is elveszíthetik.

Hiszen mit tehet egy tízéves kisgyerek, akit az édesapa és édesanya egyaránt bántalmaz, ütlegel, megaláz? Semmit! Csendben várja, amíg esetleg valaki segít neki. Ez a reménytelenség, várakozás és a kilátástalan helyzet néha talán még kínzóbb lehet.

Egy végzetes kimenetelhez azonban nem mindig szükséges a testi erőszak. Jól ismert jelenség az iskolai zaklatás, ahol ugyan az erőviszonyokban nincs akkora különbség, mint egy gyermek és egy felnőtt között, azonban ezek a helyzetek is sokszor végződhetnek tragédiával. Az ilyen típusú zaklatások természetesen nem kizáró jelleggel, de gyakrabban fordulnak elő csak verbális szinten. A probléma éppen ezért talán az lehet, hogy a gyermekek között történő zaklatásokat, ,,ártatlan” csipkelődéseket a környezet, a szülők és a tanárok is sokszor elbagatellizálják: ,,hiszen csak gyermekek, nem kell komolyan venni” – hallottuk már annyiszor. Úgy gondolom, hogy igenis, minden bántó szót komolyan kell venni, akkor is, ha az egy gyermek szájából hangzik el, és annak súlyától, gyakoriságától függően el kellene beszélgetni a bántalmazó gyermekkel, vagy annak szüleivel, és megfelelő lépéseket kellene tenni annak érdekében, hogy az abuzív tettek megszűnjenek. Mert egy ,,csipkelődést” követhet még nagyon sok. Hiszen nem egy olyan esetről hallhattunk, amikor egy fiatal a halálba menekült az iskolai zaklatások miatt, és meglehet, csak egy ártatlan csípkelődéssel keződött minden.

A Mentsétek meg a Gyermekeket Egyesület (Asociaţia Salvaţi Copiii) is figyelmeztet az iskolai zaklatás káros következményeire. Kiemeli, hogy ennek következményeként depresszió is kialakulhat, amelynek következtében az áldozatok hajlamosak lesznek a szuicid gondolatokra. Ezek a gyermekek gyakran szorongást, szégyent, bűntudatot éreznek az őket ért bántalmazásokért, helyzetüket pedig tovább nehezíti, hogy a zaklatások miatt a baráti kapcsolataik is gyengülnek. Továbbá azt is megemlíti az egyesület, hogy az abuzív viselkedésű  gyerekek, fiatalok hajlamosabbak lehetnek a későbbiekben az antiszociális és deviáns magatartásra, valamint felnőttként a bűncselekmények elkövetésében való részvételre.

Tehát ha csak legyintünk az iskolai zaklatások felett, sőt, akár még a tanár is csatlakozik a rosszindulatú poénokhoz, esetleg ő maga az, aki megszégyeníti a diákot, akkor egyféle felhatalmazást adunk az abuzív személyek kezébe azokkal szemben, akik gyengébbek és nehezebben tudják megvédeni magukat. Éppen ezért elsősorban a környezetükben élők lehetnek azok, akik észrevehetik, hogy valami nincs rendben, és ezáltal az ő kötelességük a segítségnyújtás. Senki ne legyen a bántalmazók cinkosa, inkább az áldozat segítésére kell törekedni.

Bántalmazás, következmény, felépülés  

A Kolozs megyei tanács honlapján nemrégen tették közzé azokat az adatokat, amelyek szerint a gyermekbántalmazás esetén hívható 119-es segélyhívó számot idén január 1. és június 30. között 734 alkalommal hívták Kolozs megyéből. Ezt a számot bármelyik gyermek hívhatja, aki úgy érzi, hogy bántalmazták, vagy bármely más személy is, akinek tudomása van bántalmazásos esetről. Ez a szám 2022 óta hívható, és azóta, egészen 2024. június 30-ig nem kevesebb, mint 5653 hívás érkezett. Tavaly egész évben 2465 segélyhívást regisztráltak, 2022-ben pedig 2454 bejelentés érkezett az említett számra. A bejelentések közül a legtöbb a testi, lelki és érzelmi bántalmazással, valamint az elhanyagolással volt kapcsolatos, de ezek mellett jelentettek többek között szexuális kizsákmányolást, iskolai és internetes erőszakot, valamint gyermekkereskedelmet. Minderről kérdeztük Dávid-Kacsó Ágnes pszichológust. 

– Mivel magyarázhatóak ezek a magas számok? Egyre agresszívabbak az emberek, vagy csak könnyebbséget jelent ilyen módon jelenteni a bántalmazásokat?

– Nem feltétlenül az emberek agresszívebbek, hanem megnőtt a tudatosság a lakosságban a bántalmazással kapcsolatban. Régebb is volt gyermekbántalmazás, de nagyobb volt a társadalomban a tolerancia ezzel kapcsolatban, elfogadott volt a testi büntetések alkalmazása, mindennapos volt – nagyon sok családban is, de a különböző, gyerekekkel kapcsolatos intézményekben is – a gyerekek megalázása, megszégyenítése, stb., de ezeket a gyerekkor velejáróinak tekintették. A 2004-es gyermekvédelmi törvény kimondja, hogy tilos a testi fenyítés, és gyermekkel dolgozó minden szakembernek kötelessége jelenteni a bántalmazás gyanúját. A szakemberek munkája eredményeképpen megnőtt a tudatosság a gyermekbántalmazással kapcsolatosan, lassan javul a jelzőrendszer, nyilvántartják az eseteket, azok láthatóvá válnak, így derülnek ki ezek a számok. Az, hogy régebb nem tudtunk ennyi esetről, nem jelenti azt, hogy nem is léteztek, csak azt, hogy nem voltak „láthatóak”, nem tartották őket nyilván.

– Hogyan, milyen tettekben valósulhat meg pontosabban a gyermek bántalmazása?

– A bántalmazás az áldozat határainak az átlépését jelenti, és erőkülönbséget feltételez az elkövető és az áldozat között. Innen kiindulva, a gyermek bántalmazásának több formája van. A legismertebb a fizikai,  ide tartozik ennek minden olyan formája, amely a testi határok megsértését feltételezi: ütés kézzel vagy tárggyal, haj- vagy fülhúzás, stb. Az érzelmi bántalmazás a pszichológiai határok megsértését feltételezi, ide olyan formák tartoznak, mint a megalázás, szidalmazás, másokkal hasonlítgatás, megfélemlítés, stb. A szexuális bántalmazás a gyermek bevonása szexuális tevékenységekbe. Itt előfordulnak érintéssel történő és érintés nélküli formák, ugyanis a gyermekről készült pornográf fényképek, filmek, a gyerekek kitevése szexuális tartalmaknak, szexuális nyelvezet használata velük kapcsolatban mind olyan formák, amelyek hatásaikat tekintve szexuális abúzusnak számítanak, még akkor is, ha nem járnak felétlenül érintésekkel. 

– Melyek lehetnek azok a nyomok a testen, amelyek egyértelműen bántalmazás nyomai? Gondolok itt arra, hogy a gyermekek nagyon mozgékonyak, könnyen szereznek sebeket, sérüléseket. De melyek azok, amelyek aggodalomra adhatnak okot?

– Önmagában csak a testen található sérülésekből nem lehet bántalmazásra következtetni, mint ahogy a testi nyomok hiánya sem jelenti azt, hogy biztosan nem történt bántalmazás. A sérülésre, a testi nyomok keletkezésére vonatkozó magyarázatok inkoherenciája, a gyerek reakciói, viselkedése, a gyereket gondozó felnőttek viselkedése és magyarázatai együttes értékelése valószínűsíti általában a bántalmazás meglétét.  Másrészt attól, hogy nem hagy testi nyomot, egy bántalmazási forma még súlyos következményekkel járhat, például a rendszeres, ismétlődő jellege miatt.

– A testi bántalmazás feltűnőbb, mivel az nyomokat hagy. Mi a helyzet az érzelmi bántalmazással? Milyen jelekre érdemes figyelni ebben az esetben?

– Nehéz a következményekből a bántalmazás típusára következtetni, de általában az érzelmileg bántalmazott gyerekek visszahúzódóak, az önértékelésük alacsony, agressziójukat gyakran maguk ellen fordítják, előfordulhatnak evészavarok, függőségek és egyéb, traumára jellemző következmények. 

– Lehetnek-e másabbak a tünetek szexuális zaklatás, bántalmazás esetén? 

– Azokat az eseteket kivéve, amikor testi jelek vannak, nem lehet abból, amit a gyerek viselkedésében látunk, a bántalmazás formájára következtetni. Szexuális abúzus esetén, főleg a kisebb gyerekeknél – akiknek még nincs tudásuk a szexualitásra vonatkozó társadalmi normákról –, megjelenhet a szexualizált viselkedés, de nagyobbaknál már ritkábban fordul ez elő. Az ő esetükben a promiszkuitás, prostitúció, ismétlődő áldozattá válás utalhat szexuális bántalmazásra. 

– Mit lehet elmondani egy abuzív személyről? Ő maga is bántalmazott volt?

– Nagyon sok tényező együttjárása eredményeképpen válik valaki bántalmazóvá. Bár a gyerekkorban elszenvedett bántalmazás növeli az esélyét annak, hogy valaki bántalmazóvá váljon, ok-okozati összefüggés a kettő között nincs. Ahhoz, hogy valaki bántalmazóvá váljon, bizonyos személyes, kapcsolati, közösségi és társadalmi tényezők együttesére van szükség. Ilyenformán a bántalmazás előfordulása nemcsak az elkövetőnek, hanem a szűkebb és tágabb közösségnek is felelőssége.

– Gyakori probléma a bullying-jelenség az iskolában gyerek-gyerek, tanár-gyerek vonatkozásban. Milyen típusú személy az elkövető (gyermek, tanár), illetve az elszenvedő? Utóbbi mitől válhat könnyen célponttá?

– A bullying konkrétan a kortársak közötti zaklatásra vonatkozik, a tanár-diák erőszakot nem hívjuk bullyingnak. A bullying általában az egész közösségről szól, amelyikben előfordul, nem csak az elkövetőről és az áldozatról. Az elkövető általában nincs egyedül, és aki csak tétlenül nézi a történteket, az is a probléma része. Aki valamilyen formában „kilóg a sorból”, az könnyen áldozattá válik, de itt olyasmire is gondolhatunk, hogy nem azt a típusú zenét hallgatja, vagy nem azt a sorozatot nézi, mint a bántalmazó mag. Az áldozat általában az illető közösségben egyedül van, nem tartozik a népszerű személyek közé, nincs támogató köre. Az elkövető általában erős (gyakran fizikailag is), manipulatív, jó verbális készségekkel rendelkezik, körülötte van egy társaság, akik támogatják akár a tettlegességben, akár csak azzal, hogy nevetnek, megjegyzéseikkel bátorítják, amikor az áldozatot bántja. A tanár is a bántalmazó mag részévé válhat, amikor például órán vagy azon kívül ő is nevet a sértő beszólásokon, vagy még rosszabb esetben éppen ő tesz az áldozatra negatív megjegyzést, megerősítve ezzel a bántalmazókat.

– A bántalmazó tanár is lehetett egykor bántalmazott, vagy egy tanár esetében mások az indokok a gyermekekkel szemben tanúsított abuzív viselkedésért? Egy nagyon banális példával élve, lehet azért bántalmazó a tanár viselkedése, csak mert nem szereti a gyermekeket, vagy ennél komolyabb dolog állhat a háttérben?

– A tanár sem kivétel abból a szempontból, hogy a fentebb említett tényezők együtthatásától válik bántalmazóvá. Az emberi viselkedések általában nem vezethetők vissza egy egyszerű, jól körülírt okra. A tanár esetében azonban elvárás (lenne), hogy tisztában legyen a saját tettei következményeivel, hiszen emberekkel dolgozik és az osztályban hatalmi pozícióban van. Mindenkinek, aki emberekkel dolgozik, szüksége van önismeretre: ha valaki nem szereti a gyerekeket/serdülőket, nem biztos, hogy pont a tanári pályát kell választania. 

– Melyek lehetnek a gyermekbántalmazás szövődményei?

– A bántalmazás következményei nagyon függnek attól, hogy kinek a részéről történt, mennyi ideig tartott, mennyi idős a gyerek, amikor történik, milyen támogatást kap a környezetétől. Az ismertebb hosszú távú következmények közé tartoznak az érzelemszabályozás zavarai, mint a túlzott reaktivitás (túl hevesen reagál enyhébb vagy semlegesebb ingerekre), vagy éppen a reagálás elmaradása (pl. a másoktól elszenvedett bántás esetén), agresszivitás vagy visszahúzódás, saját magával való elégedetlenség, lefagyás jelentéktelenebb stressz esetén is, depresszió, szorongásos zavarok, önpusztító magatartás, öngyilkossági gondolatok és kísérletek. Az újabb kutatások kapcsolatot találtak a gyermekkorban elszenvedett bántalmazás és számos testi betegség felnőttkori kialakulása között. 

– Mennyire lehet lelkileg felépülni? Mekkora az esély arra, hogy emiatt a gyermek maga is bántalmazó felnőtté válik?

– A felépülés folyamata hosszú, és az első lépés annak tudatosítása, hogy szükség van a segítség igénybevételére. Számos technika elérhető, amely segít a felépülésben. Az, hogy valaki megismétli-e a bántalmazást felnőtt korában, nagymértékben függ attól, hogy meddig jutott el a bántalmazás traumájának feldolgozásában, vagyis mennyire tudatosította, hogy mi történt vele, az milyen módon befolyásolja a mindennapjait. Aki ezen végigment, kisebb eséllyel ismétli meg a bántalmazást a nála kiszolgáltatottabb helyzetben levőkkel, így a saját gyerekével szemben is. 

– Hogyan lehetne mindezt megelőzni? Lehetséges egyáltalán?

– A megelőzésnek több szinten kell zajlania, és az előbb említett személyes, családi, közösségi, társadalmi kockázati tényezőknek a csökkentését kell megcéloznia.  A legalapvetőbb szint a társadalom tudatosságának növelése a bántalmazással kapcsolatban, a tolerancia csökkentése a gyerekek bántalmazása iránt, megfelelő, működő jelzőrendszer kialakítása, amit kombinálni kell elérhető, jól működő szolgáltatások létrehozásával az áldozatok számára, de azon személyek számára is, akik segítség nélkül nagy eséllyel bántalmazókká válnak. 

Hogyan segíthetünk?

A Mentsétek meg a Gyermekeket Egyesület arra hívja fel a figyelmet, hogy sokan máig szemet hunynak afelett, ha gyermekbántalmazásról van szó. Egyfelől többen úgy vélik, ez családi ügy és nem szeretnének beleavatkozni, másrészt pedig még mindig vannak olyanok, akik szerint régen sem volt akkora probléma, ha otthon megverték a gyermeket, sőt, a rendszeres testi fenyítés is normális szülői szigorként volt tekintendő.

Az egyesület arra figyelmeztet, jelentenünk kell minden olyan esetet – függetlenül attól, hogy biztosak vagyunk a bántalmazásban, vagy csak gyanítjuk azt –, ahol a gyermek élete, testi, lelki épsége veszélyben lehet. A gyermekbántalmazással kapcsolatos esetek jelentésére több lehetőség is van:

• sürgős esetben hívhatjuk a rendőrséget (112-es hívószámon), de például ha egy üzletben, intézményben vagyunk szemtanúi a bántalmazásnak, a biztonsági szolgálat segítségét is kérhetjük;
• ugyancsak bármikor ingyenesen hívható a 116 111-es szám, ahonnan a bejelentés után a szociális szervek felkereshetik a gyermek családját, és egy alapos vizsgálat után eldönthetik az abuzáló szülővel szemben hozható intézkedéseket;
• a bántalmazásokat bárki jelentheti a megyei Szociális és Gyermekvédelmi Igazgatóságnál is (Direcţiile Generale de Asistenţă Socială şi Protecţia Copilului).

Az egyesület külön kiemeli, hogy adott esetben sokat segíthet képi-, hang- vagy videofelvételek készítése. Azonban nagyon fontos, hogy ezeket az anyagokat csakis az illetékes szerveknek bocsájthatjuk a rendelkezésükre; egyéb célokra való felhasználása, publikálása szigorúan tilos.

Amennyiben a bántalmazó személy egy tanár, abban az esetben akár a gyermek, vagy annak törvényes képviselője jogosult arra, hogy (szóban, e-mailben vagy írásban) az oktatási intézmény vezetőségéhez vagy a megyei tanfelügyelőséghez forduljon minden olyan helyzet kapcsán, amely a gyermek jogainak megsértésével, testi fenyítés alkalmazásával vagy megalázó bánásmóddal kapcsolatos. Továbbá, az intézmény többi pedagógusának is kötelessége jelenteni a Szociális és Gyermekvédelmi Igazgatóságnál, ha ilyen jellegű cselekményről szerez tudomást. 

Amennyiben a gyermekkel szemben elkövetett cselekedet bűncselekménynek vélhető, akkor feljelentést lehet tenni az illető pedagógus ellen.

Borítókép: illusztráció (pxhere.com)