Nem könnyű a megélhetés, mégis elégedettek vagyunk, ki érti ezt?
Ebben a 2020-as évre vonatkozó statisztikában bonyolult számítások alapján határozzák meg országonként a fogyasztói árszinteket, az Európai Unió egészének árszintjét 100-as értéknek tekintik. Ehhez képest Romániában a hús-, hal-, tejtermékek, a tojás, az olajok, a zöldségek és a gyümölcsök közel 35%-kal olcsóbbak az uniós átlagnál, a kommunikáció pedig több mint 54%-kal (posta, telefon- és faxfelszerelések, szolgáltatások, beleértve az internetet is). Ez az a két kategória, ahol az árszint nálunk a legalacsonyabb, de a többinél is többnyire a legolcsóbb sávhoz tartozunk, az uniós átlagot egyetlen téren sem meghaladva és csak nagyon ritkán megközelítve (szerencsére...). Bulgária határozottan viszi a pálmát, tíz kategóriából hatnál ott a legalacsonyabbak az árak, a fennmaradó két kategóriánál a legolcsóbb Magyarország (kultúra és szórakozás) és Lengyelország (személyautók, motorbiciklik, bringák).
A kenyér, a zöldség, a krumpli és a gyümölcs majdhogynem feleannyiba kerül nálunk, mint az unióban átlagosan, a hús és a hal csak kicsivel drágább, mint a legolcsóbb Lengyelországban, de a tej, a sajt és a tojás csupán közel 8, az olaj, a vaj, a margarin és a zsír 2,5%-kal olcsóbb, vagyis szinte ugyanannyiba kerül, mint az unióban.
Forrás: Eurostat
Mi költünk legkevesebbet élelemre, cigire, italra
Romániában a lakhatás (lakbér, áram, víz, gáz stb.) 57,3, az étterem, a szálloda, a kocsma 47,6, a tömegközlekedés (szárazföldön, vízen és levegőben) 39,6, a kultúra és a szórakozás 35,7, a bútorok és a szőnyegek 27,4, az alkohol és a dohány 25, a ruha és a cipő 16, a személyautó 14,2%-kal olcsóbb az uniós átlagnál. Az élelmiszerek és nem alkoholos italok Romániában a legolcsóbbak, az alkoholtartalmú italok csak Magyarországon és csupán 1 ponttal olcsóbbak, mint nálunk, a dohánytermékek viszont féltucatnyinál több tagországban is olcsóbbak, de az uniós átlagnál akkor is majdnem 24%-kal előnyösebben vásárolhatjuk meg itthon. Figyelemreméltó, hogy az unióban a romániai háztartások költenek a legkevesebbet (a mutató 54,8) élelemre, szeszes és alkoholmentes italokra, dohányra. Összehasonlításképpen a legtöbbet a dánok költenek, ott a mutató 140,5.
Még mielőtt azzal vágnánk vissza az Eurostat (az Európai Unió statisztikai hivatala) fenti adataira, hogy „igen, de nálunk kicsi a fizetés, bezzeg Nyugaton”, pontosítanunk kell, hogy a számítások olyan összetett rendszerben történnek, ahol figyelembe veszik a standard vásárlóerőt, ami egyaránt számol az adott országokban érvényes munkabérekkel és piaci árakkal. Vagyis nem foghatjuk az alacsony jövedelemszintre azt, hogy termetünkhöz képest mi mégis inkább rövidnek érezzük a takarót, magasaknak az árakat, s hogy nem igazán éri a széle a hosszát, hiába mondják az európai statisztikák, hogy itt annyira olcsó minden a búzától a személygépkocsiig. Mi lehet hát a magyarázat?
Termékminőség, egyenlőtlen jövedelemeloszlás...
Minél „egyenlőbben” oszlik meg a bevétel és vagyon a lakosságon belül, annál többen élnek jól, filléres gondoktól mentesen, és jutnak hozzá kellő mértékben a javakhoz és szolgáltatásokhoz. A jövedelmi egyenlőtlenségek mérésére a szakemberek a jövedelmi ötödök arányát használják. A jövedelmi ötödök arányát tulajdonképpen a legmagasabb jövedelműek 20%-ának (ötödének) bevétele és a legalacsonyabb jövedelműek 20%-ának bevétele közötti arányként számolják ki. Az EU-ban például a jövedelmi ötödök aránya 4,99, vagyis a legnagyobb jövedelműek bevétele átlagosan ötszöröse a legalacsonyabb jövedelműek bevételének. Minél nagyobb tehát ez a szám (a jövedelmi ötödök aránya), annál nagyobb az egyenlőtlenség a jövedelmek elosztásában az adott területen/országban, annál nagyobb a szakadék a gazdagok és szegények között. Az életminőség akkor mondható a lakosság egészét tekintve általában jobbnak egy adott területen, minél kisebb a jövedelmi ötödök aránya. Az unióban márpedig Romániában a legnagyobb ez a mutató, 7,08. Ezt fokozza, hogy az unióban Romániában a legmagasabb (23,8%) a szegénységi kockázat (azok száma, akiknek jövedelme nem éri el az átlagbevétel 60%-át) és a legnagyobb a szegények és gazdagok száma összesen: a lakosságnak majdnem a 60%-a szegény vagy gazdag (bevétele az átlagjövedelemnél legalább 30%-kal nagyobb). Vagyis nálunk a legkevesebb a „középréteghez” tartozók aránya, és minden negyedik személy szegénységben él. Szubjektív mutatóként önértékelések szerint a lakosságnak több mint háromnegyede nagyon nehezen vagy kisebb nehézségekkel tud csak megélni.
Egy másik oka annak, hogy a statisztikák szerint olcsó Romániában az élet, a piacon beszerezhető termékek választéka és minősége lehet. Vannak tagállamok, ahol hiába keresnénk, nem találunk a boltokban gyenge minőségű és olcsó tucatárut, amit pedig megvásárolhatunk, annak az ára a minőségnek, márkanévnek és a vele együtt garantált tartósságnak stb. megfelelően magas, vagyis drága. Ehhez képest Romániában az árak széles skálán mozognak, elektromos kézi csiszológépet például vásárolhatunk 60 lejtől 600 lejig tucatnyi változatban. S mert „szegények” vagyunk és/vagy spórolunk, lehet, hogy kiválasztunk egy középkategóriásat mondjuk 200 lejért, csakhogy ebből hármat is elhasználunk annyi idő alatt, míg a „drága” országokban még mindig nem nyűtték el azt az eredetileg vásárolt drága gépet – vagyis ugyan olcsó termékeket is tudunk itthon vásárolni, de hosszú távon mégis többet kényszerülünk költeni ugyanarra a célra. A példában szereplő csiszológép tetszés szerint helyettesíthető bármilyen alapvető termékkel, legyen az elektronikai gép, élelmiszer, ruha vagy cipő. Továbbá igaz ugyan, hogy mi hagyományosan több kenyeret fogyasztunk, de elég sok ebben a választásban a paraszti logika is, hiszen a kenyér laktat és mint a statisztikákból látjuk, olcsó...
Mi mégse bánkódunk!
A fenti adatok a legfrissebb rendelkezésre álló statisztikák, a 2019-es, 2020-as évre vonatkoznak. Az áram, a gáz, az üzemanyag bekövetkezett/bejelentett tekintélyes drágulása viszont – ami rövidesen visszaköszön minden termék, a kenyér árában is – módosíthatja Románia olcsó helyét az európai statisztikákban, már ha valakinek egyáltalán sértené az önérzetét ez a pozíció. A hazai lakosság elégedettségi szintje egyébként az uniós átlaggal egyezik mind a pénzügyi helyzetet (tízes skálán 6,6, a legelégedettebbek a svédek 7,6-tal), a munkahelyet (7,2, a legelégedettebbek 8,1-gyel a finnek) és általában az életet (7,3, a legelégedettebbek 8,1-gyel a finnek) illetően, egyedül a személyes kapcsolatok terén tapasztalható némi elégedetlenség (tízből 7,6, az uniós átlag 8, a legelégedettebbek a máltaiak, osztrákok, szlovénok 8,6-tal).
(Borítókép: Rohonyi D. Iván/Archív)
