Tény: az utóbbi évtizedek, évek innovációi rendkívül megkönnyítik az életünket. Hosszú lenne minden példát felsorolni, például a betegségek diagnosztikáját, kezelését megkönnyítő egészségügyi találmányokat, a termelési folyamatokat vagy éppen a kutatómunkát gördülékenyebbé és sokkal gyorsabbá tevő berendezéseket vagy akár robotokat… Elég csak hirtelenjében az autóra, tévére, mobil illetve okostelefonra, számítógépre gondolni, amelyek nagyanyáinknak még boszorkányságnak tűntek-tűnnek, miközben egy mai fiatal már mindebbe születik, és el nem tudja képzelni az életét nélkülük. Vagy gondoljunk arra a sok applikációra, ami közül egy okostelefon tulajdonosa választhat; arra, hogy buszjegyet is lehet venni okostelefonnal, parkolást fizetni sms-ben, üres parkolóhelyet feltérképezni még indulás előtt, autót bérelni és indítani okostelefonnal, bankkártyával fizetni anélkül, hogy azt a kártyaleolvasóba helyeznénk, távvezérléssel beindítani lakásunkban a fűtést vagy felkapcsolni a villanyt, vagy elindítani a sütést az elektromos sütőben, hogy mire hazaérünk, már ropogós legyen a reggel bekészített csirkecomb… Mindezekkel a vívmányokkal egy csomó időt spórolunk, de… mit teszünk az így nyert idővel?
Facebookozunk, „szeriált” nézünk, netán újabb innováción törjük a fejünket?
Micsoda paradoxon: egy csomó olyan dolgot feltalált az emberiség, ami megkönnyíti az életét – már mosni se kell járni a patakra –, szabadidőnk mégsincs több. Sőt. És nem vagyunk nyugodtabbak, stressz-mentesebbek, mint nagyanyáink, akik egyszerhasználatos pampers helyett naponta mosták anyáink-apáink pelenkáit…
És még egy baj: az innovációt nem lehet megenni. A mai vállalkozó szellemű fiatalok márpedig zömében applikációkban, a számítástechnika világában, jó esetben szolgáltatásokban gondolkoznak, a start-upok világában nem terem paradicsom, krumpli, búza – babér viszont annál több.
Apropó paradicsom, krumpli, búza: az 5. Innovációs Napokkal egyidőben 25 éves fennállását ünnepli a kolozsvári Kertbarátok Egyesülete. Csendes ünnep ez, a bizonytalan jövő árnyékában: egyre kevesebben kertészkednek, ha van is kert, az ma már nem veteményes, hanem díszkert. Közben pedig hozzuk be a külföldi élelmiszert, pontosabban annak a szemetét, mint az a napokban bizonyosságot nyert (és amit évek óta sejtettünk). Az ízetlen, talán génkezelt, agyonpermetezett-vegyszerezett gyümölcsöt és zöldséget… Egy közepes (városi) kertecske képes lenne biztosítani egy család zöldség- és gyümölcs szükségletét, frissen, zamatosan, akár bio-módszerek használatával – ám ahhoz ásót, kapát kellene fogni, nem okostelefont…
Visszatérve az innovációs napokra, a fentiek tükrében lenne néhány ötletem arra, hogy mit is kellene hamarjában feltalálni. Például az életvitelt lassító applikációt, esetleg a boldogság-app nevű alkalmazást. Aki pedig fejlesztőként nem érzi magát ehhez elég képzettnek, az ültessen paradicsomot. Olyan igazit, hóstátiaktól vásárolt palántát…