Az elmúlt hat hónap során a projektcsapat teljes mértékben digitalizálta az 1960-as és 1970-es években tevékenykedő kolozsvári fotós, Deák Ferenc fényképeinek gyűjteményét, amely jelenleg a Minerva Archívum részét képezi. A helyi vagy regionális értelmiségi réteghez tartozó személyekről készült több száz portréból mintegy száz képet választottak ki, amelyeket az eredeti negatívok felhasználásával laboratóriumban nagyítottak. A körülbelül száz portré írók, művészek, orvosok, színészek, tudósok és általában olyan szakmai csoportok képeit foglalja magába, amelyeket az értelmiségi réteghez soroltak.
Ezekhez a fotókhoz csatlakozik Benczédi Sándor szobrászművész terrakotta portrésorozata, amely további lehetőségeket kínál az értelmiség problematizálására. Ezek a szobrok az Utunk című folyóiratban, az Utunk-széli szobrok rovatban jelentek meg, ahol több tízezer ember láthatta őket. A nagyközönség első kontaktusa ezekkel a szobrokkal akkoriban valószínűleg kizárólag a folyóirat fotóin keresztül történt. A körülbelül kétszáz ismert portréból Ladó Ágota húszat választott ki, amelyekkel a tekintet irányát hangsúlyozza, a múlt értelmiségének a tekintetét a mai látogató irányába.
A kiállított portrék jelentőségét növeli, hogy olyan értelmiségi státuszokat és szerepeket látszanak megörökíteni, amelyekkel ma már nem találkozunk ugyanígy. A kiállítás felépítésének kiindulópontjaként e portrék kiválasztásakor éppen az értelmiség társadalomban betöltött szerepének jelene és korszerűsége volt a fontos tényező. Ez az osztály hogyan reprezentálódott az idő során, hogyan cselekedett saját körén belül és a társadalomban, milyen volt a viszonya a társadalom többi részével, illetve a politikai hatalommal. Ilyen kérdések kidolgozására és egyáltalán felvetésére hívtunk meg projektünkbe művészeket, kutatókat és újságírókat, akik dokumentálják, feldolgozzák és terjesztik az ezzel kapcsolatos információt, nyilvánossá téve értelmezéseiket és észrevételeiket.
Matei Bejenaru annak a Jászvásáron dolgozó fotográfus képgyűjteményét kutatta, aki az 1970-es és 1980-as években a helyi kulturális közeget dokumentálta. Claudiu Cobilanschi a portrésorozat-készítés nehézségeivel küszködött. Kispál Ágnes Evelin és Kispál Attila követési fotókkal dolgozott. Alexandru Polgár az értelmiség klasszikus pozíciójára kérdezett rá, miközben az írást hozta krízishelyzetbe. Szabó-Reznek Eszter a Kolozsvári Állami Magyar Színház színészeinek az 1950-es évek elején keletkezett tevékenységi lapjait vette szemügyre. Voicu Bojan pedig mindezt esszével egészítette ki, amely képzeletbeli beszélgetés Deák Ferenccel világról és fényképészetről.
