Csakhogy ennek a merész játéknak most vége szakadt. Az idő kegyetlen-kíméletlenül kifolyt mesteri aranykezei közül.
És a lehetetlen megtörtént.
Az életmű lezárult.
Kőmíves Andor mindössze 61 évesen távozott, s most már azokon az elíziumi mezőkön bolyong, azokon a paradicsomi utakon, amelyeket oly gyakran villantott fől sajátos színekben és formákban, művészi tökéllyel megvalósított, valóságízű álomvilágában. Abban a 21. századi szürrealisztikusan, posztmodernül mitikus világban, amelyben feloldódnak a tér- és idősíkok, feltámadnak a hajdanvolt ideálok és képzelet szülte fantázialények.
S ez az általa teremtett, sajátos, harmadik évezredi mítosz légiesen, könnyeden, kerekdeden, romantikusan bájos és mereven, szögletesen, kíméletlen-kegyetlenül szókimondó. Festményei gyakorta eme két megjelenítés egymás mellé helyezéséből, vagy éppenséggel ütköztetéséből születtek.
Szigorú szerkesztési fegyelem és bizarr fantázia jellemzi ezeket az érzelemszegény világban született, érzelemdús festői vallomásokat.
Kőmíves Andor munkái a Barabás Miklós Céh csoportos kiállításainak elmaradhatatlan részét képezték. Stílusteremtő művészként a szervezet vezéralakjai közt tarjuk számon.
Ugyanakkor művészetpedagógusi munkássága is jelentős. A Képzőművészeti és Formatervezői Egyetem tanáraként fiatalok százainak nyújtott művészi és emberi támaszt, eligazítást a kortárs művészet útvesztőiben.
Drága Andor, köszönjük, hogy voltál nekünk.
Emléked örökre megőrizzük.
(Fotó: Horváth László)
