Ősi magyar virtust elevenítettek fel immár másodszor. ezúttal március 15 tiszteletére. A mondák szerint a nyugatiak a honfoglalás előtti magyar kalandozások időszakában így fohászkodtak: „a magyarok nyilaitól ments meg Urunk minket”. A latinul is megtalálható könyörgés valószínűleg az ún. „mondenai imádság” pontatlan idézése. A tavalyi első bemutatón az októberi 1956-os forradalom emlékére tartottak bemutatót az ősi harcmodorról. Sokan, jól mutató régies íjász öltözetben jelentek meg. A bemutató során a mutatós, kifeszített íjak által röpített nyílvesszők sokszor eltalálták az ötletes kivitelezésű célpontokat. Érkeztek résztvevők Marosvásárhelyről, Nagyváradról, Udvarhelyről, Gyergyószentmikósról, Csíkszeredából, Tordáról, Miskolcról, Torockóról, Sepsiszentgyörgyről, mindnyájan hódolnak ennek a ritka szenvedélynek.
Tulit Levente torockói panziótulajdonos, főszervező elmondta, hogy céljuk egy ősi magyar szokás felelevenítése volt, így egy újabb programponttal gyarapodik a turisták számára szervezett tevékenységek sora. Bizonyítani szeretnék, hogy Torockón az ilyen jellegű bemutatóknak is sikere van, és ebben a polgármester is támogatta őket. A nem verseny jellegű rendezvény valóban leköti a nézők figyelmét. Egyelőre ugyan nincs népes érdeklődő tábor, de remélik, hogy az évek folyamán ez változik, hiszen minden rendezvényt be kell járatni az elején.
A teljes Tulit család aktívan részt vett a bemutatón. Mindnyájan íjászkodnak, még Zsuzsa a két jóvágású fiú, Áron és Tas édesanyja is. Bárdos Zoltán miskolci társrendező elmondta: nem vetélkedő, sokkal inkább kihívás a rendezvény, amelynek során, szembe nézhetünk önmagunkkal és túlléphetünk saját korlátainkon. Ugyanakkor hagyományörző szerepet is betölt, de a lélek megerősödése révén az identitástudatot is erősíti. A szervezők szándéka az volt, hogy a látványos rendezvénnyel hozzájáruljanak az elhanyagolt Aranyosszék népszerűsítéséhez.
Rendezett tábor, sikeres rendezvény
A helyszínen szépen berendezett, előkészített tábor látványa fogadott. Megtudtam, hogy az elsősegénynyújtási felszerelés a főszervezőknél van, de remélik, hogy nem lesz rá szükség. A viszonylag sima felületű helyszínt úgy választották ki, hogy a kilőtt nyílvesszők ne sérülhessenek a sok kövön. Az egyik sátornál maga Tulit Zsuzsa szorgoskodott. Finom kávéval kínálták az érkezőket és zajlott a tábortűz előkészítése is, ahol ínycsiklandozó babgulyást főztek a résztvevők számára. A köszöntő és eligazító szavak után a kürt hangjára beindult a rendezvény. Tulit Tas elszavalta a Nemzeti dalt ugyanolyan szépen és érzékletesen, mint kisfiú korában tette. Kórusban felhangzott a „Húj-húj” és megfeszültek az íjak. A célpontok 48-at idézték, pl. harangokkal, az osztrák koronával, amit ha eltaláltak megjelent az 1848-as évszám.
A résztvevők ötös csapatokba szerveződtek és egy-egy céltábla mögött készülődtek. A kiírás értelmében a találatokat közösen követte a csoport, és ennek megfelelően utalták ki a pontokat. Mindenki önkéntesen és becsületesen számolta a sikeres találatokat. A fából készült színes nyílvesszőket (csak ilyenekkel lehetett jelentkezni) érdekes alakú sajátos tegezekből (tartókból) húzták elő. Több pontot kapott, aki a céltábla közepébe és kevesebbet, aki a peremébe talált. Ugyancsak több pontot érdemelt, aki mozgó célpontra lőtt. A torockói Kríza Áronnak jól sikerült találatai voltak. Nem véletlenül, hiszen elmesélte, hogy saját kertjében gyakorol.
Aranyosszéket népszerűsítik
A leleményes ősi virtus egyik mozzanatát a „színlelt menekülést”, majd a lovon való hirtelen megfordulást a bemutatón is szimulálták. Ezt követően egy padon háttal ülve, majd hirtelen megfordulva céloztak a céltáblára. Így folyt a verseny, amit kiértékelés követett. A csoport egyik tagja bevitte az elért eredményeket a vezérsátorba ahol összegezték. Közben a torockói Szent-Teréz gyermekotthon egyik lakója ponilovon sétáltatta a lovagolni vágyókat a csodálatos környezetben.
Különböző kategóriákban – pl. leányka, legényke, menyecske és férfiak – osztottak díjakat. Az 55 évet betöltött részvevőket külön köszöntötték. A díj szerény és egységes volt, hiszen mindenkinek jutott az ízléses oklevélből és a jóízű csíki sörből.
A biztató kezdet optimizmussal töltötte el a szervezőket, részvevőket egyaránt. Egy civil egyesületet is bejegyeztettek Torockói-Íjász-Szer néven. Őszre már a következő találkozást tervezik, amire jó bíztatás volt a márciusi siker. A szevezők további jelentkezőket és támogatókat keresnek a folytatáshoz.
Bakó Botond
