Nagy Bálint Zsolt pénzügyi szakemberrel, a Babes-Bolyai Tudományegyetem Közgazdaság és Gazdálkodástudományi Kar egyetemi docensével beszélgettünk a hazai gazdasági és pénzügyi helyzetről, arról, hogy mire számíthatunk 2023-ban, továbbá arra is kíváncsiak voltunk, mit tanácsol a szakember pénzügyi befektetés terén.
– A jelenlegi helyzet valóban rendkívül komplikált helyzet, sokféle stressztényező éri a világgazdaságot, a világ pénzügyeit, s emellett a nemzetgazdaságokat is. Azonban jelen pillanatban még nem mondható, hogy gazdasági válságban vagyunk. A gazdasági válság szakmai-gazdasági értelemben mindig azt jelenti, hogy reál értékben a hazai kibocsátásnak csökkennie kell, ilyen értelemben gazdasági válság volt 2009-ben, 2011-ben, 2020-ban is a világjárvány miatt, tehát mindazon években, amikor mínusszal zárt a GDP (a bruttó hazai termék) növekedés, ez pedig egyelőre még nem következett be. Bár 2021-re nincsenek még végleges adatok, az biztos, hogy egy növekedési év volt. A nagy kérdés most az, hogy mire számíthatunk 2023-ban, és itt már nehezebb az előrejelzés. Tény, hogy jóval kisebb gazdasági növekedést vár mindenki az idei évtől, de kevés az elemző szakember vagy elemző intézet, amely recessziót vagyis gazdasági válságot várna. A legvalószínűbb egy nullához közeli, egy-két százalékos növekédés idénre. Hogyan kell ezt érteni? Tőlem is kérdezik ismerőseim, hogy ez a növekedés figyelembe veszi-e az inflációt, illetve hogyan veszi figyelembe – vagyis, amennyiben 2023-ban egy másfél százalékos növekedéssel számolunk, akkor ebből ki kell-e vonni az inflációt vagy nem? Nem kell kivonni, ez reál értelemben vett növekedés… Amikor növekedési adatokról beszélünk (mi, vagy a központi bank illetve a statisztikai hivatal), akkor azok reál nagyságok, reál növekedésről van tehát szó. A gazdasági növekedés jó hír – illetve ez a kevésbé rossz hír. Ami igazából a feszültséget okozza és az emberek életét megkeseríti, az az infláció. Nem a gazdasági válság, nem a recesszió szelleme vagy perspektívája az, ami nagyon romboló, bár az sem teljesen kizárható. Jelenleg inkább az infláció, az inflációs várakozás az, ami a nagyobb rossznak tekinthető.
Termékeknél, szolgáltatásoknál is időnkét két-háromszoros drágulásról szoktak beszélni, de ezt a képet valamelyest árnyalni kell, hiszen az árnövekedés nem egy év alatt történt, az élelmiszerek ára sem egy év alatt nőtt 100 százalékkal. A számokat kicsit tompítani kell. Infláció valóban az energiánál és az alapélelmiszeripari termékeknél volt, de Romániában ott se volt több 70 százaléknál az egyéves infláció, természetesen két-három évre visszamenőleg már lehet nagyobb számokról, nagyobb szorzókról beszélni.
Általában az inflációnak, de főleg az elhúzódó inflációnak több köre van – magyarázta a szakember, kiemelve, hogy a jelenlegi igenis egy elhúzódó infláció, főleg ahhoz képest, hogy mire számítottak a szakemberek az elején.
– Kezdetben mindenki arra gondolt, ez egy inflációs löket lesz, ami majd hamar lecsillapodik, de úgy tűnik, ez nem vált be, ehelyett egy elhúzódó inflációval van dolgunk, és az első hulláma vagy az első lökete az inflációnak az volt, amikor az energiaárak elkezdtek elszabadulni. Jelen pillanatban már nem ez a helyzet, nem az energiaárak húzzák az inflációt felfele, hanem az élelmiszerárak, ami az inflációs nyomásnak a második köre. Ezt nevezhetjük a második cunámi hullámnak, amikor a korábban megemelkedett energiaárak beépülnek az élelmiszerárakba, azokat megemlik, és azok aztán emelnek mindent tovább. Nyár óta az energiaárak csökkentek világszinten, így a gáz, a kőolaj ára is nagyon sokat csökkent ahhoz képest, hogy mennyire pesszimisták voltunk a nyáron abban a tekintetben, milyen tél lesz. Sokkal jobb a helyzet, de természetesen olyan tényezők miatt is, amelyek gazdaságon kívül állnak, mint amilyen az idei enyhe tél. A gáztározók kapacitása nyugaton is teljesen fel van töltve, jelen pillanatban nincs semmilyen energiakrízis, ennek ellenére az infláció tovább növekszik, mert már a második hullámában vagyunk.
Nagy Bálint Zsolt a helyzetet a 2004-es indonéziai cunami drasztikus felvételeivel “illusztrálta” úgymond. Voltak olyan felvételek, amin a cunami első hulláma még csak egy lassú vízfolyás volt, mint amikor egy patak kiönt és folydogál a víz az utcákon, majd egy időpontban erre jött a következő vízréteg, ami megtízszerezte a sebességét, s az már vitt mindent magával…
– Persze ez egy hamis analógia, nem azt akarom állítani, hogy a második inflációs hullám sokkal erősebb az elsőnél. Viszont az analógia abban áll, hogy itt is hullámok vannak, amik egymásra tevődnek. Jelenleg nincs energiaválság, nincs a kínálat oldaláról jövő infláció, csak második körös infláció van az élelmiszer árakon keresztül. Inflációs várakozások vannak – kissé csúnyán fogalmazva inflációs hiszti van. A vállalkozások beépítik az inflációt a költségeikbe, az árképzésükbe, és amikor az árakba beépül majd állandósul ez az inflációs várakozás, akkor nagyon nehéz azt lehozni. Ennek az inflációnak sok oka volt, a háború csak az egyik, egy másik ok volt a világjárvány utáni fölös pénztömeg, amit mindegyik ország a piacokra szabadított, de azt elintézték a nemzeti bankok: olyan magasra emelték a kamatokat Romániától Magyarországon keresztül az Egyesült Államokig, hogy ez a fölös pénztömeg felszívódott a piacról, ez már nem gerjeszti tovább az inflációt. Emellett ugye energetikai válság sincs jelen pillanatban, tehát az egyedüli dolog, ami gerjeszti az inflációt: az inflációs várakozások, az inflációs pszichológia és a bizonytalanság.
– Mit tehetnek a döntéshozók válságos helyzetekben, mi a jobb megoldás?
– A kormányoknak mindenkor kell jelezniük a mandátumuk révén, de politikai okokból is, hogy valamiféle szolidaritást igyekeznek fenntartani a lakossággal. Nyilván az inflációnak az egyik legcsúnyább oldala, hogy a legszegényebb rétegeket érinti a legsúlyosabban, akiknek a fogyasztásában eleve a legnagyobb százalékot teszik ki az energiaköltségek. Tehát a kormányok részéről az intézkedés a természetes, és inkább az lenne a baj, ha nem reagálnának valamilyen szociális intézkedéssel. Láthattuk, minden országban, Magyarországon, Németországban, természetesen Romániában is különféle szociális intézkedésekkel próbálták az infláció hatását kivédeni. Persze különbséget kell tenni az infláció hatásának kivédése és az infláció brutális és mesterséges leszorítása között – amit sajnos a magyar kormány helytelenül csinált a benzinárak befagyasztásával, ugyanis eszméletlen üzemanyaghiányhoz vezetett. Azt gondolom, hogy a rugalmas intézkedések jók, nem a drasztikusak, hogy például kijelentjük, most akkor ne legyen infláció, ne növekedjen valaminek az ára… A helyzetet ilyenekkel nem lehet megoldani, mint ahogy Alekszandr Lukasenko (Fehéroroszország köztársasági elnöke), aki törvényben betiltotta az inflációt… Az a jó, ha sebészi precizitással tud valaki beavatkozni, s amikor már nincs szükség szociális intézkedésekre, akkor azokat lassan kivezeti.
Nagy Bálint Zsolt ilyen értelemben jó intézkedésnek tartotta, amikor a román kormány 50 banival csökkentette az üzemanyag árát, amit persze lehetett volna akár többel is csökkenteni, amint azt a lakosság elvárta, ellenben ezt az intézkedést most már kivezették, mihelyt az üzemanyagár is elkezdett csökkenni. Kell egy rugalmasság ezekben az intézkedésekben, ellenkező esetben ezek fenntarthatatlanokká válhatnak, és rosszabb lesz a gyógyszer mint a betegség – emelte ki a szakember.
Ami a vállalkozói szférát illeti, a szakember szerint jelen pillanatban számukra a legnagyobb problémát a bizonytalanság, a nehéz tervezési lehetőség és körülmény okozza. Hiszen ott tartunk, hogy amíg a kereskedelmi bankoknál standard intézkedés volt hosszú évtizedeken keresztül, miszerint egy hosszabb távú hitelért a vállalkozónak illetve cégnek legalább ötéves üzleti tervet kellett bemutatnia, jelen pillanatban a bankok is belátják, ennek semmi értelme, ha ők maguk sem tudnak öt évre előre tervezni egy ilyen bizonytalan környezetben.
– Egyfelől ez a bizonytalanság nagyon megnehezíti a dolgokat. A vállalatoknak nagy sokszor újra kell számolniuk a költségvetéseiket, az árképzéseikhez hozzá kell nyúlniuk, a munkabérhez is. Ott a nyomás, hogy nagy az infláció, miatt emelni kellene a béreket, ugyanakkor az egyrészt elvisz a profitrésből, másfelől meg eteti, táplálja az árrés spirált, ami további inflációgerjesztő hatású. Nehéz kutyaszorítóban van mindenki egy inflációs környezetben. Mindazonáltal nem vagyok nagyon pesszimista sem. Mert ha helyén kezeljük a dolgokat, láthatjuk, hogy a helyzet még mindig sokkal jobb, mint amilyen volt a 2008-2009-es válság esetében: a pénzügyi rendszer stabil, a vállalati szektor is jóval erősebb, és országként versenyképesebb Románia most, mint volt 12 évvel ezelőtt. Javarészt rajtunk áll az is, hogy az uniós helyreállítási alapnak a pénzeit mennyire hatékonyan tudjuk felhasználni. Mindig a vállalati szféra figyelmébe ajánlom, hogy ezeket az olcsó illetve ingyen pénzforrásokat sokkal hatékonyabban ki kell használni. Tehát nagyon sok lehetőség is van, nem csak veszélyek.
– Mibe érdemes az embereknek befektetni, akinek van, az mire használja inkább a megtakarításait?
– Kolozsváron azt látom, eléggé polarizált a helyzet. Egyfelől elég széles rétegek vannak, akiket egyre hátrányosabban érint az infláció, nincsenek ingatlanjaik, bérben laknak… Nekik teljesen mást mondhatunk, mint annak a kolozsvárinak, akinek például több ingatlanja van s könnyedén megél azoknak a bérbeadásából. Akiknek nincsenek megtakarításaik vagy nem számottevő, az egyetlen eszköz az infláció elleni védekezésre a több munka – nincs más megoldás, több munkát kell vállalni, több munkahelyen, részmunkaidős foglalkozást, megbízásokat, projekteket… Bármit, amivel a jövedelmet ki tudja egészíteni. Nyilván az is egy megoldás, hogy aki jó alkupozícióban van a cégénél, azt próbálja kihasználni megfelelő fizetésemelésre.
Ami a befektetéseket illet: az ingatlanpiac most kicsit megtorpant országos szinten, nyár óta nem növekedtek az ingatlanárak sehol, Kolozsváron sem, ez látszik a statisztikai adatokból. Az ingatlantranzakciók száma is lecsökkent, de ennek ellenére még nem beszélhetünk ingatlankrízisről. Az árkorrekció, ami eddig történt, nem nagyobb, mint ami 2020-ban volt a világjárvány idején. Akkor is volt egy rövid, néhány hónapos megtorpanás, majd ismét az egekbe szöktek az ingatlanárak. Tehát simán elképzelhető, hogy ez most is be fog következni. Nagyon sok olyan tényező, ami a kolozsvári ingatlanpiac árait felfelé hajtja, az továbbra is fennáll, és csak azt várja a piac, hogy a kamatok végre kezdjenek el csökkenni. A kamatok akkor kezdenek el csökkenni és akkor vesznek fel több lakáshitelt az emberek, ha a nemzeti bank elkezdi lefelé vinni az alapkamatát, és ez mind az inflációtól függ.
Nagy Bálint Zsolt azoknak, akik jó helyzetben vannak, két-három ingatlanjuk is van Kolozsváron, feltételnül a diverzifikációt ajánlja a figyelmükbe, hogy ne legyen minden megtakarításuk csak ingatlanban. Érdemes lehet befektetni akár kötvényekbe is, ezeknek most nagyon lent van az árfolyamuk, ami azt jelenti, hogy akkor a hozamuk viszont magasan van: 9-10 százalék hozamot is el lehet érni kötvényeken, továbbá a részvényindexek követését is lehet ajánlani.
– Akiknek viszont jóval kevesebb megtakarításuk van, csak a devizabetét, ami ajánlható, de az sem véd meg teljesen az inflációtól. Az látható, hogy a nagy valuták, a dollár és az euró inflációja már elindult lefelé, a dolláré elég jelentősen. Az amerikai infláció a nyáron volt a csúcson, 9,5 százalékon, most már csak 6,5 százalék, ami azt jelenti, hogy a pénz vásárlóereje hamarabb visszatalál az eredeti értékekhez. Akiknek kevés pénzük van tehát, azoknak mindenképp devizabetéteket ajánlanék. Nem mindenkinek van annyi pénze, hogy diverzifikálni tudjon, ez egy szép elmélet, amihez két-háromszázezer euró kellene, hogy hatékonyan megvalósuljon.
Borítókép: illusztráció
