Sok olvasó tud olyan esetről, amikor valamelyik ismerősének eltűnt a kutyája. Erre a kérdésre szeretnék választ adni, kizárva azokat az eseteket, amikor fennáll az idegenkezűség gyanúja.
A kutyák szívesen vannak társaságban, mégis néha nem elég nekik a szűk életterük, és elkóborolnak. Ezek általában arra irányulnak, hogy táplálékot, párt vagy elfoglaltságot keressenek maguknak.
Nagyon gyakran tűnnek el kan kutyák otthonról vagy a kutyasétáltató helyről úgy, hogy elszaladnak, és nem is reagálnak a hívásra. Ezt a nemi ösztön felébredése okozza. Ilyenkor a kan követi a tüzelő szuka szagát. Mivel a kutyák kitűnő szaglással rendelkeznek, képesek elég messziről is megérezni az illatokat, és azokat követni. A kutyafélék hosszútávfutó alkatúak, ezért hihetetlen távolságokat képesek megtenni, viszonylag rövid idő alatt, és meglepően kis energiabefektetéssel. Sajnos, a tapasztalatlan egyedek már nem találják meg a visszafelé vezető utat, és így vesznek el. Nagyon fontosnak tartom a kölyökkutyák gyakori sétáltatását a negyedben mindenfelé, mert így rögződik bennük egy térkép, és könnyebben hazatalálnak. A kutyáknak kitűnő a helymeghatározó képességük, és ezért megismernek épületeket, helyzeteket és más szagokat is.
A kan kutyák eltűnését megelőzhetjük, ha megneveljük őket, odafigyelünk olyan helyzetekben, amikor megléphetne, vagy ivartalanítjuk, és így a tüzelő szuka utáni vágy tárgytalanná válik.
A kutyák rendkívül kíváncsiak, és ez gyakran hozzájárul ahhoz, hogy elvesszenek. Az utcán a rengeteg szag megismerése közben nem figyelnek az útvonalra, és eltévednek. A tapasztalatlanság, a szorongás pedig nagyon nagy távolságokra is elviheti őket. Ezért fontos chippel azonosítani az állatokat, mert ha egy elveszett kutya állatorvoshoz kerül, akkor vissza tudják majd szolgáltatni a gazdinak.
A szocializálás nagyon fontos része a kutya életének. Szerepe kiemelkedő, mert így a kutya megtanulja kimutatni a környezet különböző kihívásaira – zajok, helyzetek, szagok, emberek, állatok – a megfelelő válaszreakciókat, ami nagy előnyére szolgálhat, mivel minimálisra csökkenti az őt érő stresszhelyzeteket!
Azoknál a kutyáknál, amelyek nincsenek hozzászokva, vagy gyenge idegrendszerrel rendelkeznek, a hirtelen felmerülő zajok olyan mértékű szorongást váltanak ki, hogy csak menekülni szeretnének a stressztényező közeléből. Jó példa erre a szilveszteri puffogtatás, a különböző fesztiválokhoz hasonlatos zajos rendezvények, viharok stb. Ilyenkor az önkívületben levő állat hihetetlen távolságokat tud megtenni. Sajnos, magában is kárt tehet, mert csak arra figyel, ami előtte van. Ugyanez előfordulhat olyan esetben is, amikor balesetet szenved, vagy megijed egy tárgytól, kutyától, embertől.
Itt a legfontosabb a megelőzés és a helyzetek megfelelő menedzsmentje. Ha tudjuk, hogy a kutyánk fél az éles zajoktól, lövésektől, biztosítsunk neki lehetőséget elbújni, vagy néha nyugtatót is adhatunk, hogy az állat ne reagáljon extrém módon.
A túlzott szeretet nem egészséges sem az embernél, sem a kutyánál. Ilyenkor, sajnos, nagyon sok lényeges dolgot hagyunk, illetve hagynak figyelmen kívül. Nekem természetesnek tűnik, hogy a kutyáim nyugodtan, csendesen megvárnak, ha otthon hagyom őket. Ezért megfelelő nevelésben is részesülnek pöttöm koruk óta! Ám nem minden esetben van ez így. A túlzott ragaszkodás vagy az elválasztási szorongás az egyik leggyakoribb viselkedésprobléma a kutyáknál. Ilyenkor a kutya nem tud meglenni nélkülünk. Van olyan gazdi, aki örvend az efféle ragaszkodásnak. Szerintem viszont borzasztóan kínozzuk a kutyát vele. Hogy vezet ez a kutyák eltűnéséhez? Hát úgy, hogy a kutya azt gondolja, hogy megkeresi a gazdit, és közben eltéved. A jó hír viszont az, hogy megfelelő neveléssel és egy kis erőfeszítéssel el lehet érni, hogy csak akkor kövesse a gazdit, amikor kell.
Erdőn-mezőn a törvény előírja a kutyák pórázon való sétáltatását, viszont senki sem tartja be. Sok kutya rendkívül erős vadászösztönnel rendelkezik. A felugró vad, a meleg vadnyom akkora kísértés lehet számára, hogy minden mást figyelmen kívül hagy, és elnyeli az erdő. Ilyenkor hihetetlen nehéz megtalálni. Főleg a kopófélék, agarak, szánhúzó és vadászkutyák vannak kitéve ennek a veszélynek. A megfelelő nevelés segít elkerülni az ilyen kellemetlen helyzeteket.
Egy kutyafalkában a beteg egyedet nem föltétlenül veszik körül empátiával. Az állat elgyengülése különböző agresszióknak teheti ki a beteg kutyát a falka, valamint más kutyák, esetleg ragadozók részéről. Az ösztön a beteg, legyengült állatnak, de a vajúdó szukának azt sugallja, hogy keressen menedéket. Gyakran előfordul, hogy a beteg kutyánk eltűnik az udvarról. Ilyenkor nagyon nagy szerencse kell hozzá, hogy megtaláljuk. Ha elhalálozik, talán soha nem is találjuk meg. Ha viszont meggyógyul, akkor bizony nagy vígan megjelenhet napokon belül.
Kívánok a kedves olvasónak eltűnésmentes „kutyás életet”.
