Mit tudunk az első tavaszi meleget hozóról?
Sándor (Alexander) a világhírű alexandriai hittudományi iskola növendéke, a nagytudományú Pantén és alexandriai Kelemen tanítványa volt. Ott ismerkedett meg és kötött szoros barátságot diáktársával Origenesszel, akiről egybehangzóan megállapíthatjuk, hogy egyike volt a világ legtudósabb férfiainak.
Természetes, hogy ilyen környezetben Sándor tudása is gyorsan fejlődött, nevének híre messzi tájakra is eljutott, ennek következtében a kappadócziaiak őt válaszották püspökül. Egyházmegyéjét bölcsen és szeretettel kormányozta, életével pedig jó példát mutatott híveinek. Befolyása az emberekre és szavának ereje feltűnt a pogány hatóságoknak, s hogy gátat vessenek a kereszténység terjedésének, kieszközölték elfogatását Szevér római császárnál. Börtönbe vetették, ahol hét esztendeig sínylődött.
A császár halála után szabadult ki. Az egyház abban az időszakban békét élvezett és a kappadócziai egyházmegye, amelyet Sándor egyik legkiválóbb papjára, Kelemenre bízott, jó kezekben volt. Ezért elhatározta, hogy elmegy a Szentföldre és felkeresi azokat a helyeket, amelyeket az Üdvözítő Jézus Krisztus személyes jelenlétével megszentelt. Csaknem egyidőben ért Jeruzsálembe Nárcisszal, az immár 100 éves püspökkel, aki ugyanúgy akkor szabadult ki a fogságból, és oda ment megerősíteni aggódó híveit. Sándor kötelességének tartotta, hogy tiszteletét tegye agg püspöktársánál. Nárcisz nagy örömmel fogadta őt és tudva kimagasló képzettségét, szent életét és buzgalmát, Isteni ihlettől kijelentette: te kell légy az én utódom. Nem is nyugodott meg addig, amíg a palesztinai püspökök beleegyezését is megnyerte azért, hogy Sándor az ő segédpüspöke lehessen utódlási joggal.
Sándor bár kissé vonakodott a megtiszteltetéstől, engedett az aggastyán kérésének és miután lemondott a kappadócziai püspökségéről, elfoglalta a jeruzsálemi püspökséget. Nárcisz püspök még 16 évig élt, 116 éves korában azzal a tudattal halt meg, hogy a jeruzsálemi keresztény egyház élén egy hiteles, apostoli lelkületű főpásztor áll.
Sándor püspök mindvégig a tudomány és a szeretet fegyverével küzdött Krisztus egyházáért. A jeruzsálemi templom mellett könyvtárat létesített, abba nagy fáradtsággal és sok költséggel összegyűjtötte a szent püspökök és tanítók egyházra vonatkozó könyveit, leveleit és iratait. Felbecsülhetetlen gyűjteményének köszönhetjük, hogy az első keresztény századokról hű és igaz kép maradt fenn az utókornak.
Sándor buzgalmát a mindenható a vértanúság örök koronájával jutalmazta meg. Amikor Déciusz császár parancsba adta a keresztények üldözését, Sándor püspök az elsők között volt, akiket törvényszék elé idéztek. Bátor fellépése és Krisztus tanításának az ítélőszék előtti védelmezése annyira felbosszantotta a pogányokat, hogy nem kímélve magas korát, válogatott kínzásokkal gyötörték. Ő pedig mindvégig dicsőítő és hálaimát mondott azért, hogy méltónak találtatott szent nevéért szenvedni. Ima közben adta ki lelkét 252-ben a palesztinai Cesáriában. Emléknapja világszerte március 18-án van.
Fodor György
