Jóllehet még nincsenek meg a végleges adatok, de az idei népszámlálás alkalmával a hatóságok már leadták a vészjelzést: az ország lakossága legalább egymillióval kevesebb. És minden bizonnyal a többi uniós tagországban – már lezajlott vagy sorra kerülő népszámlálás eredményei – is hasonló lakosságszám-csökkenést fognak jelezni. Komoly gondok elé néz tehát a társadalom: ha a fiatal generáció nem veszi át a feladatokat, a hagyományos jóléti rendszer megbomolhat. A kialakult helyzetért azonban nagyban okolható a jelenlegi aktív társadalom, a gazdasági, politikai és egyéb területeket „uraló” nemzedék, hiszen neki (is) meg kellene teremtenie a megfelelően méltányos körülményeket az „új belépők”, tehát a munkatapasztalattal még érthetően nem rendelkező fiatalok számára, hogy növekedjenek a foglalkoztatási kilátásaik.
Szakemberek arra figyelmeztetnek, hogy a karrier kezdetén beálló tartós munkanélküliség hosszú távú negatív következményekkel járhat: egyre nehezebbé válik és kevésbé lesz vonzó az állandó munkahely vállalása, alacsonyabb jövedelemmel számolhatnak, gyakoribbak lesznek az átmeneti és részmunkaidős szerződések, könnyebben váltanak munkahelyet és könnyebben válnak elbocsáthatókká, illetve számos szokatlanabb munkaforma alakul ki. Mindez rontja a termelékenységi szintet, ugyanakkor társadalmi kockázatokkal is jár. Persze, sokan hivatkoznak a munka világának megváltozott körülményeire, a vállalatok és munkavállalók másfajta igényeire, az újabb szükségletek, elvárások nagyobb rugalmasságot feltételeznek mindenki részéről – hangzik el.
Ugyan az illetékesek már évek óta figyelemmel követik a statisztikák alakulását, uniós szinten is több programot kidolgoztak a fiatalok foglalkoztatásának növelésére, eredményesebb bevonásukra a munkaerőpiacra, a legutóbbi elemzések továbbra is a számarányok romlásáról szólnak több tagországban: míg az általános munkanélküliségi ráta átlaga 7 százalék volt tavaly az unióban, a fiatalok körében ez az érték szinte a duplája, 13 százalék volt. Románia mondhatni igazodott ehhez az átlaghoz, hiszen tavaly az országban 13,1 százalék volt a fiatalok (15–29 év közöttiek) esetében a munkanélküliség. Sokkal rosszabb adatokkal számoltak például Görögországban (28,4 százalék), Franciaországban (14,6 százalék), Olaszországban (22,3 százalék), Horvátországban (16,6 százalék), Portugáliában (15,9 százalék), Svédországban (17,5 százalék). Sőt, az adott országokon belül (Spanyolország, Franciaország, Görögország) bizonyos régiókban még elkeserítőbb a helyzet, hiszen meghaladja a 40-50 százalékot is. Mások rosszabb helyzete ellenben nem szolgálhat sem elégtétellel, sem megkönnyebbüléssel, ugyanis Románia esetében az jelenti a nagyobb problémát, hogy a hazai átlagos munkanélküliségi arányhoz mérten nagyon nagy a fiatalok munkanélkülisége: több mint kétszerese, tavaly ugyanis országosan 5,6 százalék volt a munkanélküliségi ráta. Emellett romlottak is az adatok: a 2020-as 11,6 százalékról 2021-ben 13,1 százalékra nőtt az országban a fiatalok munkanélküliségi aránya – ami uniós szinten a második legnagyobb növekedés Bulgária után. Biztatóbb adatok is vannak, hiszen például négy csehországi, valamint három magyarországi régióban az ifjúsági munkanélküliség 4 százalék alatt van.
Szakemberek megállapítják, hogy európai szinten az elmúlt tíz évben Románia egyike azon országoknak, amelyek a legkevesebb előrelépést tették a fiataloknak a munkaerőpiacra történő bevonása, integrálása tekintetében, és sokak szerint a kialakult helyzet a munkaerőpiaci igények és az oktatási rendszer által nyújtott képzések közötti növekvő szakadékot jelzi. Hasonló megállapítást már évekkel, évtizedekkel ezelőtt is tettek, és az, hogy ez továbbra is aktuális, jelzi, hogy valójában semmi sem változott ezen a téren. Az oktatás sok esetben mintha csak önmagáért lenne s nem a diák felkészítéséért, képzéséért, mert amellett, hogy mellékesen kezelik a munkaerőpiaci igényeket, elfelejtenek odafigyelni a fiatalok képességeire, szükségleteire, netán elképzeléseire. Hiszen ki hallott itt arról, hogy komolyabban foglalkoznának a diákok pályaválasztási tanácsadásával! Így az sem meglepő, ha sokuknak a pályatévesztés, általában az önmagukra találás problémája okozza a munkában való elhelyezkedés nehézségét.
