A tordai csata 75. évfordulójára emlékeztünk
– Tordán már két helyszínen róhatjuk le kegyeletünket a hősök előtt: a honvéd sírkertben és a Málenkij-robotra elhurcoltak emlékműve előtt. Ne felejtsük el tehát sem ezeket az áldozatokat, sem az aradi vértanúkat. A háború borzalmaira emlékezni erkölcsi kötelességünk, hogy soha meg ne ismétlődjenek. Ezért emlékhelyeket kell létrehozni, és meg kell teremteni az emlékezés lehetőségeit. Néhai Pataky József volt az, aki a második világháborúban elesett honvédek nyughelyeit felkutatta. A tordai honvéd sírkert létrehozása is neki köszönhető. Ezt a helyet, ahol most állunk, a rendszerváltozásig bozót és cserje borította. 1998-ban rendbehozták, és azóta gyújtunk egy-egy gyertyát a tordai csatában elesett honvédek emlékére. 2000-ben megalakult a Tordai Honvéd Hagyományőrző Bizottság, amely ugyanabban az évben kopjafát állított a sírkertben a tordai csatában elhunytak emlékére. 2003 őszén beton támfalat húztak fel, 2004-ben márványtábla került a sírkertbe, majd 2004-ben vaskerítéssel kerítettük el, 2014-ben, a tordai csata 70. évfordulóján pedig emlékoszlopot állítottunk annak a 216 tordai magyar civilnek, akit elhurcoltak családja köréből. Mi pedig most alázattal hajtunk fejet emlékük előtt – mondta Józsa István Lajos unitárius lelkész, a tordai Honvéd Hagyományőrző Bizottság (THHB) elnöke a tordai csata 75. évfordulója alkalmával megtartott emlékező eseményen.
Murádin: Múltunkról az utánunk jövő generációknak is tudniuk kell
– Ezelőtt öt évvel, a tordai magyarságot megtizedelő szovjet foglyulejtések 70. évfordulóján még életben voltak – igaz, már csak maroknyian – a szovjet fogságot 1944 őszétől gyermekfejjel megjárt egykori foglyok. Ma már ők sincsenek közöttünk. Legalábbis a tordaiakkal azonos sorsot szenvedő, Kolozsvárról elhurcolt 5000 magyar civil közül tudtommal senki sem. Eljött tehát annak az ideje, hogy helyettük most már mi, akik nem értük, nem érhettük meg a háromnegyed évszázaddal ezelőtti vészterhes időket, fenntartsuk a megemlékezés évi rendszerességét, ezáltal pedig továbbra is biztosítsuk a történtek kollektív emlékezetben való megőrzését. A múltunk részét képező, azt soha el nem felejthető szovjet deportálásokról, ártatlanok ezreinek szenvedéseiről, értelmetlen haláláról az utánunk jövő generációknak is tudniuk kell, és azt számon kell tartaniuk. Nem kis feladat hát az, ami előttünk áll: hidat képezni az egykori elhurcoltak, apáink és nagyapáink, valamint az utánunk jövő, immár egy teljesen megváltozott világba születő és abban felnövő generáció, fiaink s majdan unokáink között – hangoztatta Murádin János Kristóf történész, a Sapientia EMTE Kolozsvári Karának oktatója, majd ismertette a tordai csata előzményeit, lefolyását és a tordai magyar civilek elhurcolásának történetét.
Antal Géza: a megaláztatások után újjáépült a haza
– Olyan események tükrében, mint az 1849-es aradi leszámolás, a 75 évvel ezelőtti torda csata, majdhogynem lehetetlen a szerencsés nemzet gondolatát megfogalmazni. De szerencsés ez a nemzet, mert 170 év után, a megaláztatás, a kétségbeesés napjait követően őseink a jövőbe tekintettek. Soha nem lett volna elég az emberáldozat, ha nincsenek bátor emberek, akik hittel és munkával újjáépítik azt a hazát, amiért oly sokan életüket adták. Legendáriumunkból nem hiányozhatnak sem a tordai csata hősei, sem azok, akiket elhurcoltak családjuk köréből. Sokszor volt szüksége a nemzetnek hősökre, és sokszor voltak mártírjaink is. De mindig voltak bölcseink, akik gondoskodtak arról, hogy az áldozatok emléke, példája megmaradjon. Dolgoztak a nemzetért, azért, hogy ma is magyarként ünnepelhessünk a Kárpát-medencében, Erdélyben, Aranyosszéken. A hazáért hősi halált halt elődeink veszte csak úgy nyerhet értelmet, ha a hátramaradottak nem csüggednek, hanem tovább örökítik nemzeti identitásunkat, magyar mivoltunkat, mindazt, amiért nekik meg kellett halniuk. 2019-ben nekünk is az a dolgunk, hogy tisztelettel ápoljuk örökségünket, vigyázzunk értékeinkre. Az a dolgunk, hogy megmaradjunk magyarnak Erdélyben, építsük ezt az országot munkánkkal. Gondolatainkkal, adóinkkal hozzájárulunk ahhoz, hogy a dolgaink jobban menjenek Romániában. Mi nem akarunk máshol élni, csak jobban, olyan hazában, ahol kölcsönösen tiszteljük egymást. Mind az aradi tizenhárom vértanú, mind az elhurcolt honvédek élettörténete legyen életlecke számunkra hazaszeretetből, becsületből – mondta Antal Géza, az RMDSZ Kolozs megyei szervezetének ügyvezető elnöke.
Tájékoztató táblát is elhelyeztek a sírkertben
– Ünnep és gyász látszólag egymásnak ellentmondó fogalmak. A nemzeti emlékezetben mégsem azok, hiszen bukásainkból erőt merítve, veszteségeinket feldolgozatlanul magunkban hordozva, mégis megerősödve, büszkén álltunk talpra. A történelem kataklizmái után mindig meg tudtunk újulni, búvópatakként hordozva a magyar haza és a szabadság ügyét. A 75 éves tordai csatában harcoló magyar honvédekre is emlékezünk. Arra a csatára, amelynek résztvevői harcoltak azért, amit a legnemesebbnek tartottak. Honnan eredt hitük, erejük, elköteleződésük? Olyan morál szerint nevelkedtek és éltek, ami gyermekkorukból lelkükbe ivódott. Tudták: amit őseik megszereztek és felépítettek, azt nekik is óvniuk és gyarapítaniuk kell. Ebből az attitűdből fakadt az elköteleződésük. Elsődleges feladatunk felkutatni az áldozatokat, és megadni nekik azt, hogy méltó módon nyugodjanak. Ez nem valakik ellen irányul, hanem saját magunkért tesszük, és elismeréssel fordulunk más nemzetek elesett katonái felé is Tordán és Csík határában is – mondta Grezsa Csaba magyar konzul.
– Ezelőtt 75 évvel édesanyák siratták gyermekeiket, hitvestársak férjüket, testvérek egymást. Nekünk könnyű a dolgunk, mert mi csak emlékezünk, a nehezét már megtették elejink. Azok a hősök, katonák, akik engedve a parancsnak, mentek előre, tudván: a hazát kell védeni életük árán is. Visszanézve életükre, köszönetet mondunk Istennek értük – tette hozzá Vincze Csongor református esperes.
– A 180x120 cm-es tájékoztató táblát azért állítottuk fel, mert sokszor érkeztek külföldi látogatók és nem találták meg a honvéd sírkertet. Hasznára válik az ide utazóknak, illetve mindazoknak, akik szeretnék a temetőt jobban megismerni – mondta a tájékoztató tábla előtt Józsa István Lajos. Az unitárius lelkésztől megtudtuk: a tábla elkészítéséhez drónfelvétel készült. A táblán a temető parcelláit elkülönítették, számmal jelölték meg. A honvéd sírkertet egyes számmal, a Málenkij-robotra elhurcolt személyek emlékoszlopát 2-es számmal jelölték, a 3-as szám mutatja be a román, a 4-es pedig a szovjet katonák sírkertjét. Megjelölték huszonöt magánszemély sírját is, akik sokat tettek a városért, a közösségért, a kultúráért – tudtuk meg Józsa Istvántól.
Az eseményen közreműködött a tordai Jósika-líceum néhány diákja és a Tordai Magyar Dalkör.
