Vdovkina Anastasia tűzzománc művész még Oroszországban, édesapjától tanulta el a mesterséget. Kolozsváron 2005 óta, férjével, Egri Andrással együtt tűzzománc-művészként dolgoznak, mutatta be a meghívottat Nagy Emőke, az Ars Sacra Claudiopolitana Kiállítótér muzeológusa, a kiállítás kurátora.
– Azt tervezzük, hogy valamikor a későbbiekben csoportos tűzzománc-tárlatot szervezünk, ahol Anastasia és másik két művész munkáit állítjuk ki. A tárlat alkalmával majd tűzzománc workshopot is szervezünk, ahol a három művész három különböző technikát mutat be az érdekélődőknek – mondta a megnyitón Nagy Emőke.
A kiállításról Karácsonyi Zsolt, a Helikon folyóirat főszerkesztője beszélt, méltatásának A szentség váratlan pillanatnyisága címet adta. Karácsonyi Zsolt szerint a kiállított alkotásokat három vonulat mentén lehet elkülöníteni, a hiány és annak ábrázolása, az északi népek mitológiája és az ikonfestészet.
– Megszoktuk, hogy a kép bevisz bennünket egy történetbe, egy olyan valóságosnak tűnő terembe, amelyet aztán elménk építményeiben elhelyezhetünk, és bármikor előhívhatunk. Vdovkina Anastasia alkotásai azonban nem a nézőt hívják egy adott térbe, az üzenet minden alkalommal, szándékosan és megfontoltan, kilép saját keretei közül, lepattogzik az a kulturális zománc, ami az értelmezést behatárolja általában. A hagyományos formai kereteken átjutva alkotásai egy jelentős részénél az életre keltett emlékezet lehetőségeivel nézhetünk szembe. E tárgyak az alkotó által végigjárt út dokumentumai – hangzott Karácsonyi Zsolt méltatása.
A megnyitón Vdovkina Anastasia nem munkájáról, alkotásairól beszélt, inkább bevezette az érdeklődőket a tűzzománcozás világába, és helyben készített egy alkotást. Elmondta, számos technikája van a tűzzománcozásnak, a megnyitón ezek közül az egyik legegyszerűbbet szemléltette lépésről lépésre.
A megnyitón Vdovkina Anastasia a tűzzománcozás világába vezette be a résztvevőket
A művész elmondta, a tűzzománc alapja a réz- vagy vaslemez, amelyre a különböző, üvegporból készült zománcszíneket visznek fel, ecsettel, fújással, szitával vagy késsel. Hangsúlyozta, a színeket nem szabad összekeverni, azokat csak tisztán szabad használni, a színárnyalatokat pedig csak sok réteg felvitelével lehet ábrázolni. Az alkotás során minden réteg felvitele után kemencében 830–900 fokon kiégetik a lemezt, az égetés ideje függ a színektől, valamint a lemez és a felvitt színek vastagságától – magyarázta Vdovkina Anastasia. „Ez egy nagyon hosszú folyamat, amelyből most csak ízelítőt adtam”, zárta a bemutatót.
A rendezvényen jelen volt Veres Stelian, plébános-helyettes is, aki elmondta, az ilyen kulturális események a bizonyítékai annak, hogy az „Istentől kapott tálentum nem vész el”. Az eseményen közreműködött a Szintaxis együttes.
(Borítókép: Vdovkina Anastasia kiállításának megnyitóján. Fotók: Horváth László)