Első nap – A lovagok erődítményei Málta épített örökségét képezik
Párás, sós ízű nyári meleg vág arcodba a reptér előtti buszmegállóban, gyorsan megtalálod az X1-es buszt, ami elvisz a szálláshelyedre, Melliehába (az e betűt nem ejted ki). Ez az ókori település (most város) a sziget északnyugati csücskén fekszik, neve a só szóból származik, de mézet is jelent, ami nagyon találó az okkersárga-aranyokker színű kőből épült házakra. Az odavezető út kacskaringós-kanyargós, dimbes-dombos szűk utcákon le és fel kanyarog a busz, a bal oldalon. Brit örökség, mint ahogy sok más egyéb is.
Rövid szusszanás után felfedező útra indulsz. Lovagok nyomát keresed, a johannitákét, akik a 16. század közepén Rodosz és Kos szigetéről Máltára menekültek. Itt építtették fel olasz, spanyol, normann, angolszász építészek által tervezett erődítményeiket, amelyek most is Málta épített örökségének nagy részét képezik.
A magas, hegytetőn álló 19. századi kéttornyú plébániatemplom magába foglalja a Miasszonyunk szentélyt. A templomhoz vezető keskeny lépcsősor mellett megtalálod a Mellieha Air Shelter föld alatti múzeumot, amely a második világháborús bombázások alatt kiépített bunkereket és az 500 méteres folyosórendszert mutatja be. Vele szemben, az út túloldalán, 92 lépcsőfok vezet le az Il-Madonna Ta Gharhoz, a szűzanya emlékét őrző barlangszentélyhez. A legenda szerint az 1400-as években egy vadász szellemszerű női alakot pillantott meg a barlangban, aki saját magát szűzanyaként nevezte meg. Az egyház ezt később szentesítette, és a barlangban szentélyt hoztak létre. A lovagok idején Málta ezen része lakatlan volt, a messziről látható Szent Ágota, más néven a Vörös torony a kalózok támadásai ellen épült. Tehát középkori lovagi emléket itt nem találsz...
Tovább keresed a nyomait, délkeletre veszed az irányt, Mostában a Mosta-dóm, vagy más néven a Rotunda fogad. A római katolikus plébániatemplomot Mária mennybemenetelének szentelték. A 19. században a reneszánsz kori Tumas Dingli-templomra – a római Pantheon mintájára – ráépítették a neoklasszicista stílusú rotondát, amely az egyik legnagyobb templom Máltán. A plébániatemplom megépítése után a benne lévő régi templomot lebontották.
A busz tovább halad délkelet felé, Birkirkara városkában 17. századi, kőből épült szélmalmot pillantasz meg, amelyről hiányoznak a vitorlák. A malomban kortárs képzőművészeti kiállítás, a máltai Forrás csoport három fiatal művészének néhány érdekes alkotásán gyorsan átszaladsz, mert hamarosan zár a malom. És sötétedik.
A melliehai plébániatemplom előtti téren kiülős kis vendéglők sorakoznak, egyet kiválasztasz, már nagyon éhes és szomjas vagy. Mindenhol telt ház fogad, de szabad asztal mégis akad az egykének is – indiai fogás spanyol sangriával.
Holnap tovább keresed a lovagok nyomát Málta fővárosában, Vallettában.
Második nap – Citta Vittoriosa, azaz a Győzedelmes város
Nem tartasz történelemórát, de jó, ha ismerteted az alábbiakat.
A ma is aktív Máltai Lovagrend, Róma központtal, hosszabb nevén Szuverén jeruzsálemi, rodoszi és máltai Szent János katonai és ispotályos rend szerzetesei 1080 előtt kezdték el működésüket Jeruzsálemben. Alapítója Boldog Gellért, itáliai szerzetes, aki a jeruzsálemi bencés monostor vendégházában ispotályt alapított és vallási rendet hozott létre, amelyet II. Pászkál pápa 1113-ban hivatalosan is elismert. A város 1291-es muszlim el/visszafoglalásáig tevékenykedett a lovagrend. A lovagok Rodosz és Kos szigetére menekültek, majd onnan is tovább, 1530-ban Máltára. Háromszáz éves itt tartózkodás alatt épültek az erődítmények, a nagymesterek palotái, templomok. A lovagok által választott Birgu településen kezdtek először őrhelyeket létesítetni, majdhogy körbekerítették velük a szigetet. A török veszély ismételt támadásaitól tartva kezdik el 1536 után a Saint Angelo erőd megerősítését. A nagymester, a lovagok főnöke az erőd tetejére építtette saját lakosztályát, melléje kápolnát is, ami ma Szent Anna kápolna néven ismert. A kápolna vörös gránit oszlopát Egyiptomból hozatta. A firenzei hadmérnökök 30 év alatt nemcsak a várat, hanem Birgu városát is felépítették. A várat és a várost felvonóhíddal kötötték össze, ma egy betonhíd tölti be ugyanazt a szerepet. A középkori várban sziklába vájt ciszternák vannak, az egyik a guvénak nevezett börtöncella. A guve mészkőbe vájt, földalatti mély gödör, ahová a lejutás csak a csapóajtón keresztül volt lehetséges. Grafittik, mészkőbe vájt feliratok, rajzok találhatók. Itt raboskodott Caravaggio, a késő reneszánsz kori ismert festő is.
Birgu városát a törökök három hónapos ostrom után sem tudták bevenni. Ezért is kapta a Citta Vittoriosa, azaz a Győzedelmes város nevet. Itt építették fel a Szent Lőrinc-plébániatemplomot 1508-ban, a Rodoszról hozott Filermói Boldogasszony kegyképet ide helyezték. (Később a templomot barokk stílusban átépítették)
A Szent János Lovagrend a mai Valletta helyén, 1541-ben, olasz hadmérnökök tervei által fogott neki a St. Elmo-erőd építésének. Az első csillag alakú volt, vékony falakkal, a törökök földig lerombolták. A száz évvel később épült parti tornyok ma is látható erődítmények, amelyeket vastag kőfallal vettek körül. Amikor a lovagok átköltöztek Vallettára, Birgun az inkvizítorok vették át a helyüket, és a 16. századi ún. aubergéket, kétszintes, tipikus máltai lovagi palotákat saját ízlésükre átalakították.
Közben bejárod a Valletta falain kívüli lépcsős ösvényt a tengerpart mentén, ahol hozzád hasonló kalandorokba botlasz. Tovább keresve lovagjaid nyomát, hajóval átsiklasz Gozo-sziget Vittoria/Rabat városába, és bejárod a Citadellát, ami szintén középkori lovagi erőd. És megtalálod azt, amit keresel, a kőablakkeret fölé vésett feliratot és a domborműliliomot.
Harmadik nap – Fagyival a kezedben beleolvadsz a tömegbe
Lovagjaid nyomára bukkansz a tehetős nyugat-európaiak, főleg a britek nyaralói között, Gozo szigetén: a kőbe vésett korabeli feliratok, térképek, középkori hadászati eszközök és tárgyak, domborművek, a régészeti múzeumból néhány korabeli rajz, reneszánsz és barokk festmények, bútorok őrzik kezük és lábuk nyomát.
Viktória város citadellájából gyönyörű a kilátás, közben bejárod az erőd lépcsőzetesen kikövezett labirintus ösvényeit. A komppal visszatérsz Málta szigetére, Vallettába, majd gondolával Birgu városába. Itt a tengerészeti múzeum sem látogatható, mint ahogyan számos, a nagymesterek által építtetett paloták sem. Ha már ott vagy, végigjárod a szűk utcákat, megcsodálod magas házainak színes, beépített teraszait, az ugyanolyan színre festett ajtókat, ablakokat. Legtöbbje kék vagy türkiz, de van itt zöld, bordó, piros, lila színű is. Tábla jelzi, merre a kijárat, különben kétszer is befordulsz ugyanabba az utcába. Színes lovagi és egyházi zászlók lobognak a házak között kifeszített rudakon. Vízi taxival, a motoros gondololával visszaviteted magad Vallettába.
A Vallettával szembeni Manoel-sziget erődje sem látogatható, ez volt az utolsó bástyás erőd, amit a johannita lovagok építtettek a 18. században. A csillag formájú erőd középpontjában álló Páduai Szent Antal-kápolna barokk jegyeket őriz. Ezt az erődöt a középkorban karantén célokra használták az ide hajózó utasoknak. Feladata a szárazföld őrzése volt, ezért bejáratát az öböl felőli oldalon építették ki. Az akkori portugál nagymester saját magáról nevezte el az erődöt. Mint ahogy a Saint Angelot is az akkor építtető másik nagymester.
Vallettában tovább kutatsz. Miközben várod a buszt, gondolkodol és jegyzetelsz, nézed, mi is van körülötted. Ovális ablakrésben festett keretű téglalap ablak a veled szemben lévő házon. Az út oldalán fügekaktusz-, agavé ültetvények, 28 fok van, már látod messziről a buszt, de elfelejted leinteni, és az nem áll meg a megállóban. Van, amire hiába is vársz...
A Valletta erődben a számos templom közé beékelődik a művészeti múzeum, a Muza, a mellette lévő utcában pedig a régészeti múzeum áll, mellette és egymással szemben számos templom sorakozik: van jezsuita, domonkos és ferences rendi, anglikán és görögkatolikus. Miután megnézted mind a két múzeumot, betérsz a jezsuitákhoz, ott épp misére készülnek. Nem baj, ha nem értesz máltaiul...
Hamarosan lemegy a nap, az erőd forgataga felgyorsul, megtelnek a lépcsős és nem lépcsős utcák nem csak asztalokkal, a vendéglősök tettre készen fogadják az európai, ázsiai, amerikai kontinensről érkező éhes turistákat. Van itt minden, máltai bóvli is. Találkozol magyar kézműves árussal, kanadai turistával, akinek felmenői magyarok, de ő már nem beszéli az anyanyelvét, gazdiját húzó tacskókkal, megnézed a bábelőadást, a spanyol nő táncát, és fagyival a kezedben beleolvadsz a tömegbe.
Holnap más útjaid lesznek, felkeresed Málta és Gozo megalitikus építményeit.
Negyedik nap – Óriások földjén
Ha Máltán vagy, meg kell nézned a szigeten lévő kőkori és bronzkori emlékeket, a gigantikus templommaradványokat, ha nem is az összeset. Több megalitikus temploma mintegy ezer évvel korábban épült, mint ez egyiptomi piramisok vagy a Stonehenge... Kr. e. 3600-2500 között virágzó templomkultúra alakult ki, amelynek megmaradt emlékei ma is láthatóak. Hat megalitikus építmény az UNESCO világörökségi listáján szerepel.
A Hagar Qim a szigetállam déli részen fekszik a Filfla sziget szomszédságában. Hatezer éves templomegyüttes, amely dombtetőn áll és figyeli a tengert. Faragott mészkövekből épült, oltárokkal látták el, és a falak belső részét díszítették. Belül 120 x 90 cm-es lyukakon tudsz bejutni. A külső fal mentén nézed az 5 méter magas megalitokat, vajon hogy került ez ide... A templom egyik apszisában a kőoltár másolata látható.
Tarxien templomegyüttese a fővárostól délre található, könnyen megközelíthető busszal. Sátortetőt húztak föléje.
A Ggantija templomegyüttes Gozo szigetén található, a monda szerint óriások építették. Kétféle kőből áll a templom, az alsó szint nagy sárga lyukas homokkövekből, a felső a kisebb szürkékből. Hosszú homlokzatán két bejárat van, a bal oldali a régebbi, és mindkettő – felülről nézve – ötszirmú virághoz hasonlít. Döngölt padlózattal épült, de a látogatók deszkahidakon közlekednek. A kisebbik templom bejáratával szemben áll az oltár, amelyen állatokat áldoztak fel. A 19. századtól kezdve, miután felfedezték, hosszú ideig elhagyatottan állt, sok minden eltűnt, ami megmaradt, azok a vallettai régészeti múzeum féltett kincsei, így a két szoborfej és kőlapra vésett madarak, valamint a nyakékek és karperecek.
Mgarr község mellett áll Skorba temploma, nehéz megtalálni, a busz továbbvitt, gyalog kellett visszajönnöd. Megismerkedsz a bárpincérrel, mert belépőt csak ott lehet vásárolni. Közben kifaggat, ki fia borja vagy és miért jöttél ide. Legszívesebben ittam volna egy korsó sört...
Ta' Hagrat templomegyüttes sokkal jobb állapotban van, mint az előző. Itt is a kapuőr érdeklődik, honnan vagyok, miért jöttem stb. Két templom is állt, valamikor Kr. e. 3600 körül, mindegyik három félköríves apszissal, ívelt lépcsős kőbejárattal. Az itt talált kerámia töredékek a régészeti múzeumba kerültek – már ami megmaradt belőlük.
Utolsónak a legérdekesebbet, a Hal Saflieni Hypogeumot tartogatod, ahova csak előzetes bejelentkezéssel lehet bejutni, de erről lemaradsz, csak november végére kapsz időpontot... 20 eurós a nyugdíjas jegy tízperces látogatásért? Tarxien templomától nem messze áll, és nagy része 5-10 méterrel a föld alatt. Csiszolt kőfalak egymás mellett és felett, egymásba kapaszkodva, a felső szint alatt még kettő, a középső és alsó szint, ahová lépcsők vezetik le a turistákat. Egyszerre csak tízen lehetnek bent.
S ha már lemaradtál erről, vissza Vallettába, az erődbe, hogy farkasszemet nézz a veled szemben lévő, ujjakra hasonló félszigetekkel. Az úgynevezett Három város áll előtted, így írja a térképen, de csak kettőt számolsz. Hol lehet a harmadik? Ismét a motoros gondolát veszed igénybe, két euróért Birgu városában kötsz ki, a kikötőben a jachtok mellett kisétálsz a hegytetőre, hátha... Bal oldalon Isla/Senglea, jobb oldalon Birgu, kettő között, ott, ahol a két ujj összeér, Bormla városa. Ez lenne a harmadik? A török elleni győzedelmes nagy ostrom után a 48. nagymester, Claude de lá Sangle erődöt építtetett ide. Körbejárod, sietsz, mert nemsokára rád borul az alkony. A Margerita dombra épült hat bástyás erőd köti össze Birguval és Sengleával. Barokk templomai díszesek, Szent Pál-temploma, a Szeplőtelen fogantatás temploma szomszédságában rábukkansz a Karol Wojtila Központra...
Ötödik nap – Lovagok Mdina városában
Mdina, Málta egykori fővárosa a szigetállam közepén fekszik, és az erődített várost foglalja magába. Rabat városa öleli magához. A számos turistát vonzó városba nehéz eljutni, a túlzsúfoltság miatt ritkítják a buszjáratokat. A menetrend szerinti 186-os busz nem érkezik, fél óra múlva, egy óra elteltével sem. Rajtad kívül egy fiatal szerb pár, három francia, két angol ácsorog a megállóban. Szót váltasz a szerbekkel, vajon kerülő úton hogyan lehetne Mdinába eljutni. Egyik átszálló megállóban két máltai férfi igazít útba, a kis csoportodhoz még két spanyol és egy szerb is csatlakozik. A nemzetközi csapat a 8 km-es távolságot két és fél óra alatt, az általuk elnevezett fantombusszal teszi meg Mdináig.
A plató tetején álló, ma háromszáz lakosú "zarándokhelyet" már a föníciaiak is ismerték, Szent Pál apostol három hónapos itt-tartózkodása után római, arab település, majd normann, angol, spanyol... A Szent János Lovagrend egyik francia nagymestere építtette az erődöt az oroszlánokkal őrző Nagykapuval, a kormányzói palotával, ami ma a Természettudományi Múzeum. Az erőd főterén épült latin kereszt alapú, két tornyú Szent Pál barokk katedrálist az 1693-as földrengés után építették újjá a régi templom épen maradt részeivel együtt. Belső padlózatát a lovagok sírkövei alkotják. Mellette a gótikus, velencei stílusú palota, amit épp restaurálnak.
Utcák nyílnak a térről, találomra kiválasztasz egyet, amerre a lábad visz, arra. A szűk, hangulatos kis utcák nyugalmát a lovas kocsik zavarják meg, turistákkal száguldanak. Madame! – messziről kiált a kocsis, s mint a tengeri csillag, rátapadsz a falra, nehogy elsodorjon a szekér. Táblák sora jelzi, ne zavard az ott lakók nyugalmát. Pedig Mdina a csendes város néven ismert erőd.
Ariadné fonala sem lenne elég, hogy kitalálj a sok kis utcából álló labirintusból. Közben kétszer találod magad szembe a Palazzo Falson normann palotával, a Szent Ágotáról és Miklósról elnevezett kápolnákkal, a 13. századi Szent Zsófia palotával. Szent Péterről elnevezett templomra is belebotlasz. Végre! Kijutsz a várfallal övezett Bástya térre, ahonnan látod a kiutat a kapun át, és a várfalon állva csodás panorámában lesz részed. Távolban a Földközi-tenger kékje.
Lent a várárokban csodás kertet hoztak létre a pihenni vagy sétálni vágyóknak. A kertben a hatalmas kocka alakú szoboremlékű padok és fák között éli mindennapjait, angol gyerekek rohamozzák meg szülői felügyelet mellett.
Hatodik nap – Vizes nap
Amikor a tenger és az ég szürke színűvé válik és egybeolvadó színes pacát alkot a messzeségben, nem szállsz tengerre. Az évi 300 napos napsütésen kívül van még 60, ami felhős, esős, és ez az egyik közülük. Fedett helyet választasz, mert nálad sem esernyő, sem esőköpeny nincs.
Málta északi részén fekvő Qawrában épült a máltai nemzeti akvárium, amely nemcsak halaknak, hanem hüllőknek, puhatestűeknek, rovaroknak ad otthont.
Elsőnek a Földközi-tengerben is előforduló porcos rája fiatal példányát pillantod meg, egyes-egyedül verdes az üvegfal mögött. Láthatóan zavarja a sok látogató, vagy a szűk hely, nem tudod, izgatott, az akvárium falához tapad, vagy ugrásra készen áll. Citromsárga, megmutatja, hol a szája és a szeme, és nem tudod eldönteni, a hasán lévő két nyílás a száj fölött micsoda. Talán kopoltyú, de van két lába is. Olyan bábszerű, s mégis emberi. Mielőtt nagyon megsajnálnád, tovább állsz. Kiderül, hogy a Casper névre keresztelt mérgesrája albinó, egy halász hozta be az akváriumba, és azért lebeg a víz felszínén, mert várja az etetést. A gondozó kezéből veszi el a táplálékot.
Tűzhalak, színes korallhalak, tengeri csillagok, rákok, murénák és cápák mellett a különböző méretű terráriumokban sütkérezik a gila, a mexikói viperagyík, a különböző gekkók és kígyók. Az alagútban a fejed fölött úsznak el a nagyobb méretű, számodra ismeretlen halak és más vízi élőlények. Szép a kialakított díszlet, amelyben élnek, hajóroncsok, korallok, kövek, vízi liliomok és a tengeri rózsák között.
Ha a felhők elvonultak és újra kisütött a nap, irány a tenger. Marsaxlokk (ejtsd: Márszáslok) felé veszed az irányt, ez a kis halászfalu a sziget délkeleti részén fekvő Delimara-félsziget öblében található. A falu nemcsak a vasárnapi halpiacáról ismert, hanem a színes csónakjairól, hajóiról, a luzzukról, ami turistalátványosság is egyben. A luzzu színesre festett bárka különböző mintákkal, keskeny orrának két oldalán az Ozirisz-szem festve-ragasztva van, ami – állítólag – megvédi a halászt a tengeri bajoktól, tragédiáktól. Hétköznap is nagy a nyüzsgés-forgás a part menti öbölben, vendéglők soraiba botlasz az árusok standjai között. Megkóstolod a kaktusz gyümölcséből készült likőrt, a pisztáciás kiflit és a pisztáciakrémmel töltött különleges máltai süteményt, majd a luzzut kormányzó rikoltozó halászok közé vegyülsz. Kíváncsi vagy, miért kiabál, de az egyik bárka orrán lévő, keservesen hápogó récére is felfigyelsz. Egyórás hajóutat ajánlanak tíz euróért. Delimara félsziget megkerülésével eljutsz a Szent Pál-öbölbe, ahol a parti szikláról a fürdőzők az azúrkék tengerbe ugrálnak. Közben látod a szikla peremén álló várerőd egyik tornyát, a világítótornyot, a sót lepárló medencéket, a sziklába vájt bunkereket. Az ultramarin tenger nagy hullámai többször is feldobják a csónakot, a melletted ülő horvát turisták visítanak. – Crazy thing, nem félsz? – kérdezi a mellettem ülő.
A faluban megnézed a plébániatemplomot, a Szent Lucian-tornyot, és a focipálya melletti buszmegállóban megvárod a fővárosba induló buszt.
Utolsó napod a szigeten... Zarándokutad végére értél, a közel 90 km gyaloglás önismereti út, lélekgyaloglás a buszozás, hajózás mellett. Nemcsak új országot, tájat, embereket ismertél meg, hanem a benned lévő rejtett energiához, az isteni erőhöz is közelebb kerültél. Megváltoztál, talán jobb ember leszel.
