Itt rabolták el… Európát

Még mielőtt továbbutaztunk volna a közelben lévő Türoszba (Tyre), a helybéliek által látogatott helyen megettünk egy finom künefét, amelyet majdhogynem a szemünk előtt készítettek el. A Földközi-tenger menti arab országok népszerű desszertjéből repetát kértem. Két kadayıf tészta (cérnametélthez hasonló, de annál sokkalta vékonyabb tészta) réteg között, puha, a sütés közben nyúlóssá váló sajt található, amelyet tálalás előtt sziruppal is átitatnak. Itt a finomságot zsömlére hasonlító kenyérben helyezték el.

Türosz is kedélyesen fogadott: a katonai ellenőrző pontokat a halakat a főúton áruló kereskedők váltották fel. Tudtuk, hogy Európa eredetét a görög mitológia egy romantikus kalandregénybe illő nőrabláshoz köti.

A szépséges Európa (Europé) a görög mitológia szerint a föníciai király leánya volt. Zeusz meglátta Európát, amint virágokat szedett a tengerparton és szerelemre lobbant iránta. Átváltozott egy gyönyörű fehér bikává és lement a tengerpartra. A bika kecsesen odament Európa elé és a lábaihoz térdelt. A bika megjelenése és mozgása olyan szelíd volt, hogy Európa a bika nyakát virágokkal díszítette, és felült a hátára. Ekkor a bika hirtelen átrohant a tengeren, elrabolva Európát. 

A bika csak akkor fedte fel magát, amikor Kréta szigetére értek. Zeusz ekkor ledobta a bika alakját és emberi alakot öltött, majd magáévá tette Európát egy ciprusfa alatt. Így lett Európa kréta első királynéja és szült Zeusznak három fiút. Végül Zeusz a szerelmük emlékére a bika alakját feltette az égre, megalkotva a Bika csillagképet… A görög mitológiai történet számtalan művészi alkotást ihletett.

Nagy Sándor és szigetből lett… félsziget

Egyébként a kutatók rájöttek, hogyan segítette mérnökei találékonysága Nagy Sándort egy megerődített sziget, Türosz bevételénél. A makedón seregek által véghezvitt munka meghatározta a térség mai képét – végső soron nekik köszönhető, hogy Türosz szigetéből mára félsziget lett.

A Múlt-kor magazin szerint a mai Libanon területén található Türosz városát Kr. e. 2750 körül alapították, és eleinte két részre tagolódott. Maga Türosz egy szigeten volt, és elkülönült a szárazföldön található, Usu nevű településtől. A természetes tengeri kikötő mind kereskedelmi, mind stratégiai szempontból fontos volt, és a térségbeli domináns kultúrák közül többnek is sikerült elfoglalnia az évszázadok során. Kr. e. 332 körül Nagy Sándor és csapatai érkeztek a városhoz. 

Nagy Sándor Kr. e. 336-ban indult hódító útjára, és a Balkán-félszigettől Egyiptomig haladva minden várost irányítása alá vont. Türosznál azonban megakadt diadalmas menetelése, amíg tanácsadóival próbáltak rájönni, hogyan tudnák bevenni a szigeten lévő várost. A szárazföldi rész meghódítása nem okozott gondot, a szigetet azonban nem hagyhatta magára, mivel bármikor módja lett volna az ottaniaknak hátba támadni őt a későbbiekben.

A kutatók sokáig nem tudtak rájönni, pontosan hogyan sikerült Nagy Sándor seregének a szigetre jutnia, azonban a földtani kutatások és új számítógépes modellezés segítségével sikerült megbizonyosodniuk arról, hogy Nagy Sándor katonai vezetői tehetségének egyik ragyogó példájával állnak szemben. A kutatás vezetője, Nick Marriner a francia Aix-Marseille Egyetemről, elmondta: Nagy Sándor idejében a tengeri híd kiépítése gyakorlatilag lehetetlen mérnöki vállalkozás lett volna, így a makedón sereg valamilyen más úton érkezhetett a szigetre, írja a magazin.

Marriner és csapata földtani fúrásokat végeztek a Türoszt (mai nevén Szúrt) napjainkban a szárazföldhöz kapcsoló félszigeten, és megvizsgálták a felhalmozódott üledékrétegeket, amelyek alkotják. Az utóbbi 10 ezer évben történt változásokra koncentráltak. A minták alapján felállítottak egy számítógépes modellt, amely a bevitt adatokból rekonstruálni tudta a különféle korok árapály- és áramlásmintáit.

Türosz ostroma ugyan történelmi szempontból nem bír nagy jelentőséggel, de a mérnöki teljesítmény, amely sikeréhez kellett, különösen az ókorban figyelemreméltó. A makedón seregnek nem álltak ugyanis rendelkezésére modern gépek, amelyekkel megkönnyíthették volna a munkát, így azt többnyire állati és emberi erővel voltak kénytelenek végrehajtani. Nagy Sándor itt ismételten bizonyíthatta a világ előtt, hogy nem ismert lehetetlent.

Halászhálót szövő férfi és a római hippodrom

Ettünk, szemügyre vettük a 100 ezer libanoni fontokat, majd elvesztünk a kis utcákban, az ilyen helyeken ez nyújtja a legérdekesebb élményeket. Egy ilyen helyen találkoztunk a homokon főzött kávét békésen szürcsölgető, halászhálót szövő férfival.  Előbb azt hittük, csupán javítja a hálót, aztán pedig észrevettük a szövésre használt eszközt a kezében. Milyen egyszerű, de rendkívül hasznos foglalatosság, csendben, nyugalomban a békés türoszi utcán…

Ismét történelmi jelentőségű helyen jártunk a világ egyik legrégebbi, folyamatosan lakott városában, amely tulajdonképpen Libanon egyik gyöngyszeme: itt található a 480 méter hosszú és 90 méter hippodrom, amelyet csak nehezen közelítettünk meg, és amelyben egykoron akár húszezer ember is nézhette a lovas szekerek vágtáját.

A Libanon déli részén elterülő város a föníciaiak idejében a Földközi-tenger egyik legfontosabb kikötője volt. Gazdaságának alapját a bíborkereskedelem adta. Az i. e. 6. században a babilóniaiak sikertelenül ostromolták, elfoglalnia csak Nagy Sándornak sikerült i. e. 332-ben. A rómaiak i. e. 64-ben csatolták a Római Birodalomhoz. A város legfontosabb műemlékei a római korból és a keresztes hadjáratok korából származnak. Az oszlopsorokkal szegélyezett római utak, diadalív, tornacsarnok, fürdő és az aréna romjai láthatók. Sajnos a libanoni hatóságok nem tulajdonítanak elégséges figyelmet a romok restaurálására. A félig nyitva hagyott kerítésen mindenki bemegy a romokig, amelyek az UNESCO világörökség részei.

Baalbek, a több ezer éves történelem arca

Arra gondoltunk, most már nagyjából mindent láttunk, Libanon viszont még mindig tartogatott egy csodát: Baalbek.  Természetesen előzetesen tudtuk, hová és miért megyünk, de a történelem súlya akkor is ránk nehezedett, s ismét hihetetlen időutazásban volt részünk. A nagyon jól megőrzött építmények beindították a képzelőerőnket, vajon milyen lehetett, amikor működött a rituális célokra használt óriástemplom?

A történészek és régészek szerint Baalbek története 5000 évre (!) nyúlik vissza. A Jupiter templom közelében a korai bronzkorból származó emberi települések nyomait találták meg. A föníciaiak i. e. 2000 körül telepedtek meg Baalbekben, templomukat Baálnak, a Napistennek szentelték. Ebből ered a település neve is. Fontos jóshely volt már a legkorábbi időkben.

„Baalbek hatalmas építményeivel a hanyatló Római birodalom építészetének legszebb példájának egyike” – állapította meg az UNESCO, amikor 1984-ben felvette Baalbeket a világörökségi listára.

S itt ismét visszatértünk Csontváry Kosztka Tivadarhoz, Libanon szerelmeséhez: 1906-ban itt is festett. A Baalbek (Naplemente Baalbekben) című festményén az ősi város romjai, de az akkor még kisváros részletei is láthatók. Érdekes megjegyezni, hogy a Magyar Nemzeti Galéria által őrzött műkincsen a Jupiter-templom ugyanazon 22 méter magas (!) hat oszlopa látható, mint amit mi is megtekintettünk a helyszínen…

Felmentünk a harminchárom lépcsőn és „átöleltük” a legépebben megmaradt Bacchus-templomot. Éreztük, miénk a történelem.

Elhagytuk a Bejrúttól  85 kilométerre keletre fekvő mágikus helyet, indultunk vissza a fővárosba, ám előbb egy természeti csodát is megtekintettünk: a Közel-Kelet leghosszabb és a világ egyik legkülönlegesebb barlangját. A Jeita Grotto csupán 18 kilométerre északra fekszik Bejrúttól: a világ egyik legcsodálatosabb cseppkő- és sztalagmit agglomerációja, a Jeita Grotto széles körben Libanon büszkeségének számít, és – nem meglepő módon – döntősként szerepelt a természet Új 7 csodája versenyen.

Bent sajnos nem szabad fényképezni, mobiltelefonjainkat is a csomagmegőrzőben kellett hagynunk. Elmondták: a barlang felső részét libanoni barlangkutatók fedezték fel 1958-ban. Az alsó barlang felett 60 méterre található, átjáróval ellátott alagúttal átszúrták, és sorozatos járdákkal látták el, hogy a turisták biztonságos látogatásokat végezhessenek a természeti táj megzavarása nélkül. A felső barlang, ahol a legnagyobb cseppkő található, kamrák sorozatából áll.

Az alsó barlangot elektromos csónakkal látogattuk meg. Szerencsére itt sem volt sok turista, így nyugodtan élvezhettük az elénk táruló csodát. Közölték, a Jeita-barlangokban az őskortól kezdve laktak emberek. A Nahr el-Kelb folyó közelében található kis barlangban megtalálták egy öntöde ősi maradványait, ami arra utal, hogy ezt a barlangot az őskorban is fegyverek előállítására használták. A Jeita földalatti folyó 1836-os modern felfedezését William Thomson tiszteletesnek (amerikai misszionárius) tulajdonítja, aki csaknem 50 méterre merészkedett be a barlangba. A föld alatti folyóhoz érve pisztollyal lőtt, és a visszhang megmutatta, hogy talált egy kiemelkedően fontos barlangot.

A libanoni krízis itt is megmutatkozott: bentlétünk alatt többször elvették a villanyáramot, sötétben vártuk meg a speciális barlangi izzók újrakapcsolását…

Röviddel naplemente után érkeztünk a bejrúti kikötőnek azon részébe, ahol 2020. augusztus 4-én katasztrofális, a földrengéskutató obszervatóriumokban is észlelt robbanás következett be. 

Mint ismeretes, a libanoni főváros forgalmas kikötőjében 2750 tonna ammónium-nitrátot tároltak, ráadásul gumiabroncsok és tűzijáték közelében… A kémiai vegyszer a műtrágyának, de a robbanószereknek is lehet alapanyaga. Amikor a raktárban máig ismeretlen okból tűz ütött ki, a szabálytalanul tárolt, veszélyes vegyület felrobbant. 

A sajtó által idézett adatok szerint a detonáció legalább 218 ember életét követelte, hétezret megsebesített, százezrek otthonát rongálta meg, az anyagi kárt négymilliárd dollár körülire becsülték.

Sajnos mind a mai napig nem ismert az áldozatok pontos száma, eddig senkit sem vontak felelősségre a katasztrófa miatt. A robbanás tulajdonképpen Libanon egész társadalmát megrázta: lévén, hogy a büntetlenség már-már rossz hagyománnyá vált az országban, az áldozatok barátai és hozzátartozói már nem reménykednek abban, hogy a felelősök bíróság elé állnak. 

A robbanás ugyanakkor rávilágított a libanoni társadalom gyökereiben rejtőző problémákra: korrupció, az egymást is védő politikai pártok iránti bizalmatlanság és megvetés, a fejlődés és az átláthatóság útjában álló erők hatalma az országban.

Muzulmánok és keresztények Bejrútban

Azt tapasztaltuk, a mélyszegénység, a kilátástalan politikai és gazdasági helyzet ellenére a muzulmánok és a keresztények együttélése kiegyensúlyozott. A két utolsó napunk során a fővárost vettük szemügyre, de még mielőtt a turisztikai látványosságokhoz értünk, az utcai villanyhálózatra lettünk figyelmesek: hihetetlen a kábeldzsungel.

Bejrút már régen nem a Közel-Kelet Párizsa, Libanon pedig már hosszú évtizedek óta nem a régió Svájca. Az interkonfesszionális kapcsolatok jók, ám a gazdasági helyzet jelenleg katasztrofális: a helyiek szerint pénzhiány, pontosabban a kormány anyagi csődje miatt nincsenek közszolgáltatások (rendőrség, útlevél-kibocsátás, közvilágítás stb.). 

Az ország összedőlt, akárcsak idén augusztusban a két évvel ezelőtti bejrúti robbanásban megsérült gabonatározók egy része. Mint ismeretes, az ötven éve emelt, 48 méter magas tározók részben felfogták a lökéshullámot, megvédve ezzel Bejrút nyugati részét.

Nem hagytuk ki a Mohammad Al-Amin mecsetet és a mellette lévő Szent György-katedrálist, előbbiben elidőztünk. Következett a hősök emlékműve és természetesen a Holday Inn szálloda, amelyet az 1975-ben kezdődött és csupán 1990-ben véget ért libanoni polgárháborúban tettek tönkre.

Újabb tragikus mozzanat: Rafik Hariri meggyilkolásának helyszíne a Saint George Hotel mellett, a tengerpart közelében. A volt libanoni miniszterelnök megölése érdekében mintegy 1000 kilogramm TNT-vel egyenértékű robbanóanyagot robbantottak fel: a politikuson kívül meghalt Bassel Fleihan volt gazdasági miniszter és 21 más ember. Elemzők szerint világos, hogy Haririt a szíriai erők likvidálták, ugyanis ellenezte a szomszédos ország csapatainak jelenlétét Libanonban.

Meggyilkolása kirobbantotta a Cédrusfa Forradalomat (a Cedar Revolution), amelynek következtében Szíria visszavonta csapatait az országból. Halála által legalább ezt sikerül elérni, mondta több helybéli.

A merénylet kapcsán ismét felötlött bennem az ország tragikus sorsa: az első világháború, a Nagy Éhínység, a második világháború, 1948 óta hadiállapot Izraellel, 1975-1990 között polgárháború, illetve az ezt követő szíriai megszállás (1990-2005), Cédrusfa Forradalom és a 2006-os háború Izrael ellen, a szíriai háború átterjedése, a jegybank 2020-as összeomlása (a kereskedelmi bankokból ellopták a pénzt, a lakosságnak nem adták ki a letétbe helyezett pénzt), a bejrúti kikötőben bekövetkezett robbanás és a rendkívüli állapot bevezetése. Tulajdonképpen a hétmilliós ország egyik megpróbáltatásból a másikba került…

Utolsó állomásunk a Bejrúti Amerikai Egyetem székhelye. A spontán idegenvezetés során kiderült: ide járnak a Közel-Kelet elit családjainak a sarjai. A biztonságiak alaposan szemügyre vettek, elkérték egyikünk útlevelét. Ki tudja, kiknek a gyermekeik hallgatják a felsőfokú oktatási intézmény kurzusait…

A hely óriási ellentétben van azzal, ami alig 20 vagy 200 méterrel odébb van: villanyáramhiány, kisebb káosz, 150 százalékos infláció, nincstelenség és kilátástalanság. Az 1900-as évek elején alapított egyetemre 8-9 ezer diák jár, mondják az egyetem diákjai közé tartozó idegenvezetők.

Utolsó nap az örmény lakónegyedbe látogattunk. Az egyik keresztény templomba beinvitáló lelkipásztor nemmel válaszolt, amikor azt kérdeztem: van-e konfliktus a muzulmánokkal.

Megtekintettük a tipikus örmény kőkeresztet (kácskár), amely ebben az esetben fontos jelentőséggel bír: az örmény népirtás emlékműve. Szomorúan tapasztaltuk, hogy ennek is, és a közelben lévő, kőből készült hasonló emlékműnek a környéke is nagyon szemetes. Vajon önkéntesek miért nem takarítják el a bűzlő hulladékot?

Utazónak tekintjük magunkat: a meglátogatásra kiszemelt országról előre játékozódunk, pontosan tudjuk mit, miért látogatunk meg, milyen társadalmi, politikai vagy gazdasági jelentőséggel bír a hely, melyek a helyi viszonyok, a természeti szépségek közül mit érdemes megnézni. Mindezek ellenére Libanon lépten-nyomon meglepett. Az érkezés utáni átverésen kívül csupán pozitív élményeink voltak, picikét visszavágyunk…