Bevezető beszédében Fodor György piarista konfráter elmondta, hogy a jezsuita rend feloszlatása után, Mária Terézia osztrák császár és magyar király rendelete értelmében, 1766. október 15-én történt a piaristák ünnepélyes beiktatása, ezen a napon vették birtokukba a gondjaikra bízott kolozsvári intézményeket: a templomot, a gimnáziumot, a Szent József fiúnevelő intézetet és a konviktust.
A beiktatás a királyné neve napján ment végbe. Következett 172 áldott esztendő, amelyek során – a szerzetesrendek és egyházi tanintézmények 1948-ban véghezvitt önkényes kommunista megszüntetéséig – odaadó szolgálatukkal a piaristák több nemzedék diákságát (nemzetiségre és vallásra való tekintet nélkül) részesítették minőségi oktatásban és nevelésben. Fodor György rámutatott arra is, hogy: 1894 és 1916 között a Farkas utcában egyetem is működött, a rendalapítóról elnevezett Calazantinum, amely mind a rendi papképzés, mind a tanárképzés továbbfejlesztését volt hivatott biztosítani. A konfráter a továbbiakban tolmácsolta Molnár Lehet paptanár, a Romániai Piarista Rendtartomány felelősének Magyarországról küldött üzenetét: „Én is csatlakozom hozzátok imában. Kérlek, imádkozzatok a jövőnkért is, hogy a gyerekek és fiatalok, különösen a leginkább rászorulók érdekében megerősödjön piarista jelenlétünk Romániában.”
A jelenlevők imádkoztak mindazokért, akik magukra vállalják az oktatás és nevelés áldozatos munkáját az ifjú nemzedékért, hogy váljanak az anyaszentegyház dicsőségére és nemzetünk díszére, kövessék Jézus Krisztust, aki az út, igazság és élet. Majd kifejezték tiszteletüket a szentmise idejére kihelyezett, Calazanci Szent József rendalapító 1772-ből, Rómából kapott ereklyéje előtt.
A templomi ünnepséget követően a piarista öregdiákok a Házsongárdi temető piarista sírkertjében elhelyezték a hála és kegyelet koszorúját, és imádkoztak az elhunyt paptanárok lelke üdvösségéért.
F. Gy.
Borítókép: ROHONYI D. IVÁN
