Erzsébet királyné magyar és román, erdélyi és európai örökség
A Bánffy-palota belső körfolyosóján Sissi szobra mellett korabeli kosztümös lányok várták a találkozóra érkezőket – két oldalról közrefogva kísértek a kezdés előtt két perccel már telt házas előadóterembe. A díszkíséret a péntek délutáni kolozsvári csúcsforgalom miatt kis késéssel érkező Kolozsi Tibor szobrásznak, a Sissi-szobor restaurátorának is kijárt, aki cserébe a szoborfelújítás tudományáról osztott meg érdekességeket. Megtudtuk, másképpen szennyeződik a beltéren tárolt és a kültéren álló szobor, az idő vasfogának nyomai a szobor anyagával is kapcsolatban állnak, természetszerűen a felújítás folyamata is ezek alapján alakul. Vegyszeres és mechanikai tisztítás is szükségessé válik, de például bronzszobor esetében – mint amilyen a főtéri Mátyás-szoborcsoport (amelyet szintén Kolozsi Tibor restaurált, szerk. megj.) – külön oda kell figyelni arra is, hogy a réz oxidálásával kialakult patinát ne távolítsák el róla.
A tehetséges moderátorok (Kovács Nóra és Ferencz Péter JZSUK-s diákok) később Lönhárt Tamás történészt kérdezték Erzsébet királynéról. Ami ezután következett, az felért a váratlanul ajándékba kapott időutazással: Lönhárt Tamás színes előadásmódja valóságos dokumentumfilmként villantotta fel röpke egy órában közel másfél évszázad történelmét, az események ínyenc összefüggéseit. Ismertette a királyné Erdélyhez és a magyarokhoz szorosan kapcsolódó személyiségét, Kolozsvár gyászát Sissi halálakor, illetve Sissi emlékezetét a kincses városban. Mindennek vázlatos felidézésére teszünk törékeny kísérletet a továbbiakban, egyben arra biztatva kedves olvasóinkat: aki kicsit is érdeklődik a történelem iránt, az a továbbiakban ki ne hagyja azokat a rendezvényeket, amelyeken Lönhárt Tamás is felszólal.
Lönhárt Tamás Erzsébet királynéról beszél FOTÓ: ROHONYI D. IVÁN
A bajor hercegnő házasságkötésekor Erdély nem volt Magyarország része, Ferenc József pedig az elnyomó képét testesítette meg a birodalom magyarlakta vidékein. Olyannyira, hogy amikor 1852-ben a császár Kolozsvárra látogatott, közutálat fogadta. A Désről hintóval érkező, Szamosfalván lóra váltó császár a Középkapunál vonult a Főtérre, de az elnéptelenedett utcákon csak a hivatalosságok fogadták, a kolozsváriak becsukták a kapukat, bezárkóztak házaikba, így tiltakozva az aradi vértanúk miatt. Az osztrák császárt felesége, Erzsébet kezdte el érzékenyíteni a magyar ügyek iránt.
Lázadásból megtanult magyarul beszélni ...és érezni
A nagyon nyitott, szabad gondolkodású Sissinek kényelmetlen volt az anyósa, Zsófia erős személyisége által determinált merev udvari hangulat. Ha Ferenc József anyjának a hűséges csehek jelentették a jó, a rebellis magyarok pedig a rossz példát, szinte adta magát a lázadó ötlet: Sissi elhatározta, hogy megtanul magyarul, és gyermekeinek is magyar nevelőket hozat. Zsófiát nem riasztotta meg különösebben ez a terv, úgy vélte ugyanis, hogy a magyar nehéz nyelv, menye úgysem jár majd sikerrel. Erzsébet viszont rehabilitálta Falk Miksát, és további elkötelezett tanítókra talált Ferenczy Idában és Festetics grófnőben, akik nemcsak a magyar nyelvre oktatták, de a magyar kultúrával, történelemmel is megismertették. Alighanem így értette és érezte meg a királyné annak a gondolatnak az észszerűségét, miszerint a monarchia nem folytathat tartósan egyszerre belső és külső háborút, meg kellene békélni a birodalom népeivel, hogy erős hatalomként tűnhessen fel nemzetközi téren. Innen már egyenes út vezetett oda, hogy ezt a gondolatot Ferenc Józsefnél is elhintse. A mind az udvar, mind a magyarok részéről megszületett rendezési szándék többéves bonyolult folyamat végén az 1867-es kiegyezésben teljesedett ki. Ferenc Józsefet magyar királlyá, Erzsébetet magyar királynévá koronázták, ezzel beteljesedett Erdély uniója is Magyarországgal, és országszerte elkezdődtek a szédületes iramú fejlődés évtizedei: fellendült az ipar, öt év alatt megépült Erdélyben a vasúti hálózat, látványos építkezések zajlottak, köztéri szobrok születtek stb. A boldog békeidők mintegy ötven esztendejében Kolozsváron létrejött a modern tudományegyetem, kiépült a vezetékesvíz- és csatornahálózat, átfogó infrastruktúra-fejlesztés zajlott, áramfejlesztő telepet építettek és bevezették a villanyáramot, az egyetem kórházakat építtetett.
Így esett, hogy amikor 1887-ben Ferenc József immár másodszor Kolozsvárra látogatott, a kolozsváriak kapuikat, ablakaikat és szívüket is kinyitották előtte. Olyannyira, hogy a vasúton érkező magyar királynak a Bánffy-palotabeli szálláshelyére vezető útján több alkalommal is meg kell állnia végighallgatni vendéglátóinak köszöntőbeszédeit. A császár akkor meglátogatta a piarista iskolát és az unitárius kollégiumot, utóbbi új épületének létrejöttét anyagilag segítette, és Haller Károly polgármesternek elejtett egyetlen megjegyzésével (amit aztán célirányos pénzalapítvánnyal nyomatékosított) Mátyás szülőházát megmentette az enyészettől: „Hol van Mátyás szülőháza? Látni szeretném.” Ennek a gesztusnak rendkívüli jelentősége van: a Habsburg uralkodó elismerését jelzi a magyar király iránt. És ez nekünk is reményt adhat, hiszen ha ilyesmi egyszer már – sokkal viharosabb történelmi időkben – megesett, miért ne ismétlődhetne meg? Így Erzsébet királyné eredeti mellszobra hazatérhetne a Fellegvár oldalába.
Gyászban a kincses város
1898. szeptember 17-én Kolozsvár gyászba borult. Feketébe öltözött tömegek siettek az ünnepélyes gyászszertartásra, ezzel együtt az utcákon is csend honolt. A kolozsváriaknak személyes gyászuk volt Erzsébet halálával. Ez rövidesen szoborállítási vágyban folytatódott: 1902 augusztusában felavatták Sissi mellszobrát a Fellegváron. A szoborra hányatott sors várt, a világháborúk és impériumváltások évtizedeiben többször menekíteni kellett. A bevonuló románok ugyanis a szobrokat Erdély-szerte hadbíróság elé állították, halálra ítélték, majd puskagolyóval kivégezték. A második világháború idején Sissi szobra utoljára tért vissza a Fellegvárra, majd 1945 júniusában a történeti múzeumba menekítették, innen került a hetvenes években a művészeti múzeumba, ahol aztán feledésbe merült. Elveszettnek hitték mindaddig, amíg Székely Sebestyén muzeológus 2011-ben meg nem találta a Bánffy-palota pincéjében. Még abban az évben közszemlére tették a Kolozsvári Magyar Napokon, igényes másolatát később elhelyezték az evangélikus püspökség udvarán.
A The Queen Rescue Team (a királynét megmentő csapat) néhány tagja védencükkel FOTÓ: ROHONYI D. IVÁN
Az épített örökséget védő fiatalok Oláh Emese alpolgármesterre hivatkozva elmondták: a Fellegvár felújításának tervében szerepel az Erzsébet-szobor restaurálása is, de a darabonként felújítandó talapzatra csak másolata fog kikerülni. A középiskolások kérdésére, miszerint lát-e esélyt arra, hogy az eredeti szobor valaha visszakerülhessen a helyére, és az milyen hatással lenne a város román és magyar lakosságára, Lönhárt Tamás elmondta: „Egy városnak vannak szimbolikus helyei, amelyek a közösséget megerősítik abban a tudatában, hogy itthon van. Amikor a házamban én szabhatom meg, hogyan rendezem be, akkor kezdem otthonosan érezni magam. Ha már egyszer berendeztem a házam, és feldúlták, akkor ha, visszakerül a tárgyaknak egy része, kezdem megint békében és otthonosan, és mindenki mással is megbékélten, jól érezni magam – ez mindenkinek jó, aki velem együtt él abban a házban. Senkinek nem előnyös, ha a ház lakóinak egy része megfélemlítve, kisemmizve vagy másodrendűnek érzi magát a közös otthonban, hiszen az frusztrációkat, feszültségeket, konfliktusokat szül, és ennek mindig mindkét fél a vesztese lesz. Mind a két fél nyertes, ha a közös térben mindenki számára megvalósul a jól belakott közös otthon érzése. Román érdek is, hogy a magyarok otthonosan érezzék magukat. A magyarok által létrehozott épített örökségünk a románság számára is büszkeség forrása, jól érzi magát benne, szerintem ők se tönkreverni szeretnék. Amikor az Erzsébet hídra visszakerült a kétnyelvű felirat, majd szerelemlakatok kerültek a híd két párkányára, annak nem etnikai éle volt, hanem nagyon erős, a fiatalokat is a városhoz, a helytörténethez visszakötő gesztusnak minősült: a hidat mindenki magáénak érzi. Erzsébet királyné magyar örökség, Kolozsvár öröksége, erdélyi örökség, román és szász örökség is, európai örökség. Aki ezt nem tudja felmérni, annak a saját értékeivel van gondja, nem pedig a Sissi-szoborral” – összegzett a történész az Erzsébetről készült friss filmre és sorozatra hivatkozással hangsúlyozva: a monarchia volt területeinek nemzetei mind magukénak érzik Erzsébetet, de franciák, norvégok, angolok is elismerik a monarchia összeurópai jelentőségét.
A Fellegvárról lejött a királyné meglátogatni szeretett városát
Lönhárt Tamás emlékeztetett: „1998-ig kellett várni arra, hogy az egyetem Farkas utcai épületébe visszakerüljön Ferdinánd király és Mária királyné mellszobra, az idén pedig az egyetemalapítás 150. évfordulója alkalmából kölcsönkérték Ferenc József szobrát is. A Fellegvárról lejött a királyné, és meglátogatta szeretett városát. Volt már az Óvárban a Karolina téren, most itt van, a Bánffy-palotában, esetleg innen ki lehetne vinni az egyetem épületébe Ferenc Józseffel találkozni, és azt is el tudom képzelni, hogy onnan majd mindkettőt ki lehetne állítani a Fellegvárra.”
(Borítókép: A Fellegvár felújításával a szobor másolatát tervezik kihelyezni / Fotó: Rohonyi D. Iván)
