Ez a szentírási történet angyali üdvözlet néven vált közismertté, amelyben Gábriel arkangyal Názáretben hírül adta Szűz Máriának Isten döntését, a megtestesülés örömhírét, ami szerint ő lesz a Megváltó édesanyja.
Szűz Mária hűen engedelmeskedett Isten akaratának, ezért ő az Isten iránti engedelmesség példaképe is mindannyiunk számára. Mária igenje – „Íme, az Úr szolgálóleánya, legyen nekem a te igéd szerint” – mögött a töretlen hit és a feltétel nélküli engedelmesség lelkülete áll. Ez az esemény és a vallásos néphagyomány adta az ünnepnek a gyümölcsoltó Boldogasszony nevet.
Hálával és áhítattal emlékezünk arra, hogy Isten fia testet öltött a Szent Szűz méhében, mérhetetlen irgalmas szeretetében Isten leereszkedett közénk, emberek közé. Az isteni és az emberi együttműködés eredménye az ige megtestesülése: és az ige testté (emberré) lett, és miköztünk lakozék.
Ezt az ünnepet Rómában a Keletről származó I. Sergius pápa (687–701 között) vezette be Annuntiatio Domini elnevezéssel. A mai ünnep ihlette az Üdvözlégy és az Úr Angyala közismert, szép imádságainkat.
A híres katolikus egyházi író, Prohászka Ottokár (1858–1927) székesfehérvári püspök, a Magyar Tudományos Akadémia tagja nyomatékosította: „A magyar ezt a napot gyümölcsoltó Boldogasszony napjának mondja, mert azon évszakba esik, midön a gyümölcsfákat oltani szokás. (...) Amilyen a beoltott ág, olyan lesz az egész fa. Amit az ember tesz a nemtelen, vad fával midön oltja: azt teszi az Isten azzal a nagy, hatalmas törzzsel, az egész emberi nemmel. (...) Az Úr Jézus Krisztus, maga az Isten beoltotta magát a mi nemünkbe, midön a Szent Szűz méhében fogantatott. Ez a fogantatás a mai napnak titkos és nagy gyümölcsoltása. Ez az Isten legkegyelmesebb tette, amely megváltásunk alapja, amelyet a keresztény ember forró szívvel és könnyes szemmel hívjon vissza sokszor emlékezetébe.”
Ez a gyönyörű ünnep a tavasz nyitánya mind a természetben, mind az emberiség életében. Isten hívó hangja nemcsak a Szűzanya korában, hanem azóta is folyamatosan visszhangzik a történelem századaiban.
Ebben a megpróbáltatásoktól terhes időszakban mi is meg kell hogy halljuk az isteni hívást, majd pedig el kell indulnunk, illetve kitartóan tovább kell haladnunk a Mindenható által kijelölt úton. A mi életünk is legyen alázatos meghajlás Isten akarata előtt, hűségesen és odaadóan teljesítve azt. Így járhatunk a mi Égi Anyánk, a boldogságos Szűz Mária nyomdokain és így olthatjuk be, nemesíthetjük életünket, hogy gyümölcsöt hozzon az örök élet számára.
Borítókép: Lorenzo di Credi: Angyali üdvözlet (1480–1485)
