Balázs László, a B’Art Galéria vezetője bevezetőjében hangsúlyozta, hogy a képtár célja a kortárs képzőművészet bemutatása. Gergely Zoltán köztéri szobrainak ellentéteként az itt jelenlévő munkák titkokat rejtenek, gondolatokat ébresztenek a látogatókban, meghittek és találóak ebbe a kis térbe.
Önvallomásában a művész így fejezi ki: „Egy mesterember igényességével és alázatával közelítek szobraim anyagához. A megtapasztalt realitás elemeiből építkezem, ám ezektől fokozatosan eltávolodva mindig a látványon túli igazságot keresem. Átértelmezem a valóságot, hogy megtaláljam a szellemi struktúrák új formáit.”
Az 1973-ban született alkotó elemistaként, a nyolcvanas évek elején, a csíkkozmási iskola főútra néző ablakaiból látta a hagyományos helyi temetési meneteket. A faragott fejfák és angyalfigurák, a baldachinos gyászkocsi díszítményei mély benyomást hagytak benne oly annyira, hogy gyermekként le is rajzolta azokat az osztálytáblára. A tanító néni felfigyelt rajzkészségére, így került ötödik osztálytól a csíkszeredai Petőfi Sándor Általános Iskolába, kilencediktől pedig a marosvásárhelyi művészeti iskolába, majd annak elvégzése után a kolozsvári képzőművészeti egyetemre. Szerencsésnek tartja és érzi magát, hogy „viszonylag simán ment” végig képzése, ellentétben másokkal, akik nem végeztek művészeti középiskolát, vagy akik az egyetemre való bekerüléshez nagyon sokszor felvételiztek.
„Nem vagyok formabontó. A klasszikus stílusjegyek, a figurális ábrázolás, a harmónia és egyensúly, a nemes alapanyagok, jelen esetben a bronz meghatározóak a szobrászatomban” – jelentette ki a beszélgetésen a szobrász, amelyhez Balázs László hozzátette: „a köztéri szobroknál nem lehetsz formabontó”.
A képzőművész elmesélte, hogyan készült, miről szól például A három szék című alkotása. A három gyermekszék egymás mellett egy padon nyugszik úgy, hogy a székek mellett annyi hely marad, hogy a szülők is leülhessenek. Ugyanakkor megtudhattuk azt is, 1998-ban, az egyetem elvégzése után a Regensburg melletti egyik kisváros alkotótáborában nagyméretű köztéri absztrakt szobrot kalapált. A három tölcsérszerű absztrakt virághoz tizenöt négyzetméter hengerelt, hajlított vaslemezt használt fel, patinázta. Az alkotást a város domboldalán helyeztek el, amely „talán mára az enyészetté lett” – vallotta a szobrász. Egy német nyelvű internetes honlap viszont arról árulkodik, hogy a Vasvirágok (Eisenblumen) szobor a Beratzhausen településen található az Európa Szoborpark részeként, és a helyi strandfürdő közelében lévő területen áll. A fűben és a növények között elhelyezett alkotás szervesen beleolvad a környezetbe, szimbolizálva az átmenetet a természet és a szoborpark művészeti alkotásai között. A felhasznált fém felületét az időjárás és az évek múlása folyamatosan formálja (rozsdásodás, patinásodás), így a szobor vizuális megjelenése az idővel együtt változik – írja a forrás.
„Marosvásárhelyen Kiss Levente volt a szobrász tanárom, mintázásra tanított, de Gyarmati János szobrászművészt, aki nem tanított, kreatívabbnak találtuk. A műterme ott kapott helyet mellettünk, inspiráló volt, ahogy láttad, a nagyok hogyan csinálják, ő térben rajzolt, ötletelt, sokkal könnyedebben és kreatívabban állt mindenhez. Bordy Gézától rajzot tanultunk, részletes tanulmányrajzokat készítettünk nála. A művészi rajzot egymás között fedeztük fel, többet tanultunk egymástól, mint a tanártól. Az egyetem ehhez képest – itt Eugen Gocan volt a tanárom – annyiban különbözött a suliban tanultaktól, hogy szabad kezet adott, és nem erőltette reánk a saját elképzeléseit. Hagyta, hogy keresgéljünk, s mindenki alakítsa ki a saját egyéni stílusát. Károly Sándor „Hosszú”-tól a fa, fém és kő technikai megmunkálását tanultuk” – idézte fel.
| 
|
Arról is mesélt a művész, amit nem látunk ezen a kamara kiállításon. A gyulafehérvári Márton Áron-szobor és -szarkofág mellé évek óta – pontosan 2021-től – domborítja a Szent Mihály-dóm tizennégy stációját, a keresztutat. Ez abban érdekes, hogy a négy pontban felfogott lebegő, áttört domborműveket a gyulafehérvári háromhajós katedrális félhengeres oszlopkötegeire helyezik el. Ezek közül tíz darab már áll is, ahogy elkészül a soron következő néggyel, azok is fel lesznek fogva. „Nem sietem el, komolyan veszem ezt a munkát, mert Isten házában csak a legjobbat lehet nyújtani” – emelte ki Gergely Zoltán.
Műtermét nagybátyjától, Gergely István szobrászművésztől „örökölte” a Vlahuță utca 63. szám alatt, a bérleti jogát adta át neki. Jómaga 2008-tól dolgozik a szobrászoknak készült kitűnő műteremben, nagybátyja szelleme továbbra is ott van, ami kapaszkodót jelent számára. „A műteremben megrendelés jellegű munkák készülnek, ezek veszik el időm nagy részét. Rossz az, hogy szabad alkotásaim kevesebbek, évente egy-kettő. A jó viszont az, hogy a megrendelés jellegű munkákba is beleélem magam. Becsületesen szeretném ezeket elkészíteni” – nyilatkozta a művész.
A galériában kiállított néhány alkotásáról pedig így szólt: „Ide bronzszobrokat hoztam, amelyek rég nem voltak kiállítva. A kirakatban Kerberosz áll, ő az alvilág háromfejű kutyája, és az alvilág kapuját őrzi. Formai játék, nincs mögötte didaktikus, nevelő szándék. A polcokon felnagyított érmék láthatók, amelyeket I-el, III-al és IV-el számoztam, a sorozatból ez a három készült el. Ezek alapvető ötlete a nyakba akasztható nyitható medál, amulett volt, amely értékesnek tűnő dolgokat rejt. A hátam mögött lévő alkotás a Paradicsom kapuja, előzménye a Purgatórium kapuja, amely a ravennai Dante-biennáléra készült 1996-ban, s amivel Firenze aranyérmét nyertem el. A Paradicsom kapuja 1998-ban készült, Beatricét és Dantét ábrázolja a mennyország kapujában. A szobor egy kis hármas oltár, szárnyainak hátsó részei tükörfényesre csiszolt domború bronztükrök, tükrök a tükörben, amelyekkel az anyagiságon túli állapotot szerettem volna kifejezni. A mennyország, a paradicsom nem evilági, nem a mi világunkról szól. Az Intérieur három kezet ábrázol, férfit, nőit és egy gyermekét, amely a meghitt várakozást szimbolizálja, a gyermekvárást. Az Állat című bronzszobor az 1997-es marosvásárhelyi Barabás Miklós Céh-kiállítására készült, s a kockán belül kuporgó képzeletbeli állatot ábrázolja. A kút című munkámban az építészeti elemeken keresztül kísérem végig a víz útját, annak körforgását, a kút pozitív része egy oszlop, ha az felszívja a vizet, végigcsorog, lefolyik, túlfelől párolog, majd végigfolyik az építészeti elemeken” – zárta szobrai bemutatását a művész.
