Állandó siránkozás helyett segítsünk másokon
A Sapientia udvarára érkező futókat Nagy Gellért, a BBTE Magyar Színházi Intézete, Színház és Film Kara hallgatójának előadásában az Ismerős Arcok Nélküled című dala fogadta, majd Gui Angéla, az Egy Vérből Vagyunk Alapítvány alapítója ragadta magához a szót.
– Az Egy vérből vagyunk idei jótékonysági futás szerdán reggel rajtolt Budapesten, mondhatnám azt, hogy azóta meg sem álltunk… A véradás fontosságára szeretnénk felhívni a figyelmet és a határon túli magyarokkal való összetartozásra. Magyarország területén vért is gyűjtöttünk, egy véradó busz követett minket, hiszen vért csak vérrel pótolhatunk. De az Egy vérből vagyunknak számomra, aki Nagykárolyban született, és most is nagykárolyinak vallja magát, más üzenete is van: magyarnak lenni olyan sorsközösség, amelyet a határok sem szakíthatnak szét – fogalmazott Gui Angéla. – Én ebben hiszek, ezt vallom, ezért futunk már évek óta – tette hozzá, majd elmesélte, miért is esett idén a választásuk a magyarfülpösi szórványkollégiumra.
Megtudtuk: a szórványkollégiumot 20 évvel ezelőtt Ady István református lelkész alapította. Olyan gyermekek kerültek ide, akik korábban nem tanulhattak anyanyelvükön, ráadásul mondhatni, hogy élet-halál harcot kellett vívniuk a mindennapi betevő falatért: naponta szembe kellett nézniük az otthoni erőszakkal, alkoholizmussal stb. A szórványkollégiumban jelenleg 49 magyar gyermek talált átmeneti menedékre.
– Holnap ilyenkor célba érünk, és egy ötnapos sporttábort szervezünk nekik. Szeretnénk olyan élményeket nyújtani, amelyek átsegítik majd őket a nehéz pillanatokon – mondta, majd megköszönte Tonk Márton rektornak, hogy ő is csatlakozott a futás kolozsvári szakaszához.
Gyermekeknek soha nem kellene nélkülözniük
A Sapienta EMTE rektora a maga során azért mondott köszönetet a szervezőknek, hogy az általa vezetett, idén megalapítása 20. évfordulóját ünneplő egyetem is a szimbolikus jótékonysági futás egyik állomása lehetett.
– A nemzeti összetartozásnak sok fontos intézménye van Erdélyben, és minden bizonnyal a Sapientia az egyik ilyen fontos intézmény. Mi nem csak nyilatkozzuk az összetartozás, az egy vérből valók vagyunk érzését, hanem tanítjuk is, négy szemeszteren keresztül a magyarságtudományi órák keretében – mondta, kifejtve: az egyetem a húsz esztendő alatt letette névjegyét, akár a nemzetközi mezőnyben is. Másfelől azt is elárulta – anélkül, hogy részleteket közölt volna –, hogy a múlt héten írtak alá egy szerződést hat állami- és magánegyetemmel egy erdélyi Sportolimpiáról, amelyet évente kívánnak megszervezni. Hozzátette: szándéka, hogy az egyetemen az amatőr sportnak több helye, szerepe legyen – ez az esemény is kiváló alkalom volt arra, hogy megmozgassa a kollégáit.
Kelemen Hunor RMDSZ-elnök, miniszterelnök-helyettes a magyar közösség nevében azért mondott köszönetet a budapesti jelenlévőknek, mert ők nem futottak el a problémák elől, hanem épp fordítva: elszaladnak oda, ahol problémát látnak, és megoldást javasolnak, keresnek rá.
– Gyermekeknek, időseknek soha nem kellene nélkülözniük. Köszönjük, hogy a magyarfülpösi szórványközösséget választottátok. Azt a kitartást, azt a példaképet, amit ezekben a napokban fölmutattatok, minden közösség előtt föl kellene mutatni, hisz nem csak a segítő szándék, nem csak a szolidaritás nyilvánul meg, hanem egy olyan elszánt, olyan cselekedni akaró kis közösséget mozgattok, amely bárhol a Kárpát-medencében követésre méltó. Ilyen eseményekre gyakrabban kellene helyet találnunk; nagyon sok embert kellene megmozgatni ahhoz, hogy a világunkat jobbá tehessük. És biztos vagyok benne, hogy elszántsággal, kitartással jobbá is tudjuk tenni” – fogalmazott Kelemen Hunor.
Emlékeztetett: az RMDSZ vállalta, hogy olyan sportstratégiát dolgoz ki az ország számára, amely nyilván az élsportot helyezi a piramis csúcsára, de a tömegsporttól, a gyermekektől, az utánpótlástól kezdve megmozgatná az egész társadalmat, és más alapokra helyezné mindazt, ami a sporton keresztül közösségépítést jelent, hisz a sport igenis erősíti, meghatározza az identitást.
A sportot űzni kell
A tokiói paralimpiára készülő Novák Eduárd ifjúsági- és sportminiszter, valamint Iglói-Nagy István, a magyarországi Külgazdasági és Külügyminisztérium Sportdiplomáciai Főosztályának főosztályvezetője egyetértett abban, hogy a sportot nem magyarázni kell: a sportot űzni kell – hisz a sport megtanít tisztelni társainkat, és mindenek fellett: befolyásolja az egészséget.
– Két dolgot szeretek az életemben, és ez belülről jön: az egyik a jótékonykodás, a másik a sport. Gyerekkorom óta mindent szétosztogattam a barátaimnak, csapattársaimnak… – mesélte az RMDSZ-es sportminiszter, válaszként Gui Angéla azon kérdésére, része lesz-e a jótékonysági futás az új sportstratégiának. Novák kifejtette, az ő szemében a sport szent, és sportminiszterként szeretné továbbadni a gyerekeknek mindazt a tudást, amit bő 30 év alatt összegyűjtött: szeretne jobb, egészségesebb jövő biztosítani a gyerekeknek, azok számára is, akik még nem is tudták felfedezni a sport szépségét, lehetőségét.
Iglói-Nagy István ismertette a Külgazdasági és Külügyminisztérium és a Teqball Szövetség adományát, a teqball asztalt.
– Száz százalékban magyar találmány, nagyon büszkék vagyunk rá. Benne van a finesz, benne van a játék, és elindult hódítóútjára” – mondta a teqball-bemutató előtt, egyben elárulva: a magyar kormány támogatásával már idén meg szerették volna rendezni Budapesten az Összmagyarság Világjátéka elnevezésű, sport- és kulturális fesztivált, ám a járványhelyzet ezt nem tette lehetővé, de az elszántság megmaradt 2022-re.
A rendezvény éremosztással folytatódott, a szervezők így jutalmazták a kolozsvári szakaszon hozzájuk csatlakozó futókat.
Ma a 600 kilométeres, 6 napon át tartó táv teljesítésével a jótékonysági futás már célba is ér: helyi idő szerint 15 órakor érkeznek a mezőségi református diákotthonhoz.
Az elmúlt öt évben az Egy Vérből Vagyunk Alapítvány már több mint 5000 kilométeren szervezett jótékonysági futásokat, ezzel több tízmillió forint értékben sikerült erdélyi, kárpátaljai, vajdasági és hazai gyermekotthonokon vagy nehéz sorsú gyermekeknek otthont adó intézményeken segíteni. Mottójuk: állandó siránkozás helyett segítsünk másokon…
Fotóriportjaink ide kattintva és ide kattintva tekinthetők meg.
