A Kolozsvári Magyar Opera Sándor Mátyás című musicaljéről
Az eredeti műben a nevek indoeurópai szokás szerint fordított vezetéknév-keresztnév sorrendben szerepelnek – Mathias Sandorf, Ladislas Zathmar, Etienne és Pierre Bathory. Ismerősei szerint Verne szívesen használta a térképet névadáshoz: a Sándor Mátyásban Pescade és Matifou esetében bevallottan így van, ugyanakkor Szathmár és Torontál neve is valószínűleg Szatmár és Torontál vármegye nevéből ered. A regény két gonosza azonban nem magyar: Silas Toronthal – magyar fordításban Torontál Simon – és Sarcany, azaz Sárkány sem. Utóbbi tripoli származású, de neve magyarul értelmes szó: a Sárkány jelzi a szereplő alaptulajdonságát, hogy a mesebeli sárkányokhoz hasonlóan magáénak akarja azt, ami nem járna neki. Magát a főhőst Verne állítólag barátjáról, Habsburg–Toscanai Lajos Szalvátor főhercegről mintázta, bár a szerző azt állította, kiadójáról, az egykor száműzött Hetzelről mintázta. Bárhogy is legyen, mindkét ,,mintát” a hazafiság és erkölcsi érzék jellemezte.
A regény alapján már Verne életében számos nagy sikerű színházi előadás született, később készült film, filmsorozat is: a változatos cselekmény, az érdekes és egzotikus helyszínek, valamint a fordulatos és kalandos történet kedvezett a feldolgozásoknak.
A Kolozsvári Magyar Operában tavaly musical-előadásként mutatták be a Sándor Mátyást: a Szemenyei János – Cseh Dávid Péter – Mikó Csaba – Kerényi Miklós Gábor alkotótársak által jegyzett darab ősbemutatója 2022. október 20-án volt. A zenét Szemenyei János írta Mester Dávid és Kovács Adrián közreműködésével, a librettót Cseh Dávid Péter és Mikó Csaba állította össze, a darab színpadra alkalmazásánál pedig bábáskodott az ötletadó, a rendezést is jegyző Kerényi Miklós Gábor.
Az előadásban közreműködő gyermekkórus és középen a címszerepet alakító Gergely Arnold
A Sándor Mátyás a korában nagy visszhangot kiváltó Dumas-figura, Monte Cristo grófjának történetével is rokonságot mutat: az elárult főhős bosszút esküszik, majd hosszabb rejtőzködés, személyiségfejlődés után az igazság végrehajtójaként jelenik meg újra, ám a szerelmi szállal a történetben megjelenő gyermeki ártatlanság ráébreszti e szerep eltúlzott voltára, saját korlátaira, és az immár revideált igazságfogalom érvényesül. Harmadik főtémaként a musicalben fontos hangsúlyt kap a magyar szabadságharc története, emléke, a nemzeti emlékezet e kiemelt témája, ugyanakkor a szabadságvágy tágabb értelemben is jelen van az előadásban, több karakter szeretne szabadulni a múltja által lerögzített szerepéből. A történet fordulatossága, a szereplők összetett lelkivilágának feltárulkozása teszi izgalmassá, aktuálissá a musicalt.
A kolozsvári bemutató előtt Kerényi Miklós Gábor úgy nyilatkozott, az utóbbi húsz év egyik legjobb musicalzenéje, korszerű kortárs magyar zenés színpadi mű készült. A Kossuth- és Erkel-díjas rendező a bemutatót megelőző sajtótájékoztatón azt is elmondta: fontosnak tartja a magyar kultúra szempontjából az új darabok megszületését.
A bemutató óta alig fél tucat előadás volt, január végén telt ház előtt, nagy sikerrel játszották újra a musicalt. A siker sok összetevőnek köszönhető: a már említett fordulatos történetnek, amelyből a szerelem, a bosszú és a hazaszeretet sem hiányzik, a látványos jeleneteknek, a hangulatos zenének, a jó hangi és színészi teljesítményeknek, a remek táncnak, az együttes munkának. Olyan munkát végzett a teljes énekes gárda mellett a zene-, ének- és tánckar, valamint a gyermekkórus, amely mindenképp emlékezetes marad. Az énekkarnak karakteres szerepe van, mindenki olyan színt hoz, amely a jelenet egészéhez nélkülözhetetlen, hiszen számtalan színpompás látványelemmel gyönyörködtetik a nézők szemét, az énekkar minden egyes tagja külön feladatokat kap és helytáll. Bizonyára nem egyszerű feladat mindenkinek a helyén lenni, betölteni és belakni a színpadot, élő módon a játék részének lenni, nem csak kísérni a főszereplők játékát. A tánckar nem válik külön a színpad egészét betöltő, nyüzsgő egésztől, szervesen és látványosan van jelen az előadásban, amelynek koreográfusa Jakab Melinda.
Kolozsvár Magyar Gyermekkórusa – amelynek vezetője Kálló Krisztián – külön bájt és elevenséget hoz a produkcióba: a gyermekek jelenléte a magyar szabadságharcra készülődés jelenetében több réteget is megmozgat a nézőben, hiszen a naiv lelkesültség, lendület az ő ártatlanságuk tükrében hiteles, ugyanakkor a tizenhárom, kötélen leereszkedő zubbony az elbukott szabadságharc megtorlásának aradi vértanúit idézi. Az, hogy e ruhákat a gyermekek öltik magukra, még jobban aláhúzza a szabadságért vívott, de elvesztett küzdelem tragikumát.
A főgonoszokat, Torontál Simont és Sárkányt alakító Laczkó Vass Róbert és Gergely Elek
Látványos már az indítás is, amelyben a függönyre vetítve régies térképen követhetjük a szereplők, a történet útvonalát – ez az elem a lényeges fordulatoknál, helyszíneknél visszatér, s míg afféle átkötésnek is kiváló ötlet, a történetben is segít elmélyedni. Három város – Trieszt, Ragusa, Tripolisz –, valamint azok különböző szokásainak, kultúrájának megjelenítése különösen emlékezetes. A Rákay Tamás által tervezett díszlet könnyen variálható elemekből építkezik, és minden helyszínhez illeszkedik. Ledenják Andrea jelmezei változatosak, színesek és stilizáltan is jól jellemzik az egyes helyszínek hangulatát, a szereplők tulajdonságait.
Mindhárom fő helyszín gazdag látvány, nyüzsgő élettel, ugyanakkor több jelenet ér véget egy-egy jól megtervezett, jól beállított tablóval, amelyeket a nézők sorban bőségesen meg is tapsoltak, ahogyan azt operettben, musicalben szokás.
A zene is jól összeállított: különböző hangzásvilágok találkoznak és épülnek egésszé, a történet menete, a helyszínek jellege szerint csendül fel itt egy kis magyaros, ott egy arab elem, miközben a kortárs musicalekben megszokott hangzásvilágot hozza az egész. Az előadás karmestere Kulcsár Szabolcs. A zene ugyanakkor igyekszik jellemezni is a szereplőket: legjobban megkülönböztetett a Gergely Elek által alakított főgonosz, Sárkány, akinek egészen sajátos zenei elemekkel emelik ki alávaló szándékait. Szép áriát kapnak a női főszereplők – Kis-Lukács Bernadett, Barabás Zsuzsa és Gáspárik Szilvia-Klára –, előadásukban a szerelem mellett az érzések széles palettája szólal meg.
A pozitív főhős általában egysíkú figura, ez a szerep talán a legnehezebb, neki ugyanis folyamatosan a rendíthetetlen hűség és erkölcs példáját kell hoznia. Ebben a történetben a hazafias érzelem mellett a társaiért, hazájáért és az ügy elárulásáért bosszút álló, rejtélyes idegennek álcázott megjelenés, valamint az ifjakat megítélő tévedés további lehetőségeket ad a Sándor Mátyás szerepét alakító Gergely Arnoldnak.
Sok fiatalt láthatunk-hallhatunk az előadásban. A címszerepet megformáló Gergely Arnold, a Szávát alakító Kis-Lukács Bernadett, Báthory Péter szerepében Zsigmond László, Namir szerepében Gáspárik Szilvia-Klára, Matifouként Peti Tamás Ottó megtalálja helyét az együttesben, amelyben ott van Barabás Zsuzsa, Rétyi Zsombor, Ádám János, Mányoki László, Szabó Levente, nem utolsó sorban pedig Laczkó Vass Róbert is, aki vendég az operaszínpadon, de hangi adottságai mellett megszokottan hozza azt a színészi eszköztárat, amellyel mindig árnyalt figurát alakít.
Összegezve tehát elmondható: a történet sok remek lehetőséget teremt, amelyeket maximálisan kiaknáznak az alkotók, a szereplők mindent beleadva felnőnek a feladathoz, így nem véletlen, hanem nagyon is megérdemelt a hangos közönségsiker.
Borítókép: Jelenet a Sándor Mátyás című musicalből. Fotók forrása: Facebook/Kolozsvári Magyar Opera
