Azt hittük, hogy Magyarországon halott a foci. De valami mégis pislákol. Halványan, de biztatóan. Sok elemzés született és fog születni arról, hogy mit csinált Storck és német stábja azzal a válogatottal, amely évtizedek óta nem tud nemzetközi sikert elérni. Az első komoly eredmény az Eb-re való kijutás volt.
Ha a dolgok mélyére nézünk, a sikeres Eb-szereplés – amely a csoportból való kijutástól függetlenül is nevezhető így – nem a semmiből jött. A magyar válogatott néhány éve javuló játékot mutat, de valami döntő és meghatározó hiányzott ahhoz, hogy ne csak félidőket vagy negyedórákat nyerjen meg, hanem kivívjon magának egy továbbjutást. Ez végre 2016-ban sikerült, miközben a magyar foci, akárcsak a román, cseppet sincs jó állapotban.
Az infrastrukturális beruházások fellendülése ellenére a nemzeti tizenegy teljesítményét alaposan visszahúzza a gyatra színvonalú NB-i, ami versenyképes futball helyett sokkal inkább alibifoci. A román és a magyar pontvadászat leszakadt a korszerű futballtól, de a magyar válogatott sikere megteremtheti egy alaposabb változás előfeltételeit.
Ez a javulás azonban nagyon hosszas lesz, ha egyáltalán bekövetkezik, mert sok éven át kell dolgozni a sikerért úgy, hogy időközben hullámvölgyek hűtik le a lelkesedést. S amint a csodák, a foci is nagyon szeszélyes. Nincs két egyforma meccs, ezért nincs garancia arra, hogy Storck csapata diadallal fejezi be az Eb-szereplését. A portugálok elleni meccs újabb próbaköve lesz ennek a válogatottnak.
De még mielőtt bárki azt hinné, hogy a foci puszta véletleneken és csodákon múlik, le kell szögezni, hogy a románok leszereplésének komoly előjelei voltak. A szövetség új fiatal elnöke cseppet sem volt ihletett, amikor Victor Piţurcă távozása után Anghel Iordănescura bízta a csapat irányítását. A tapasztalt, de megfáradt, külföldi edzősködési tapasztalattal nem rendelkező tréner a jelek szerint kevés újat tudott mondani csapatának. A házigazda franciák elleni nyitómérkőzés hihetetlen nyomása hatására a játékosok összeszedték magukat, de a további hanyatló ágú szereplésük megerősítette, Iordănescu erejét jócskán meghaladta, hogy ütőképes csapattá kovácsolja össze a román nemzeti tizenegyet.
A sportban vallásos értelemben vett csoda nem létezik, még az oly kiszámíthatatlannak tűnőben sem, mint a futball. Csak a munka, a kitartás, a hozzáértés és a tisztességes, lelkiismeretes munka létezik, amelyek valóban képesek csodát művelni. De azt is jó tudni, hogy a csodák tényleg csak három napot tartanak. Utána újból és újból bizonyítani kell.
