Javaslat: nyugdíjas mezőgazdászoknak ne adjanak területalapú támogatást
Az Európai Bizottság a Közös Agrárpolitika (KAP) keretében zajló reformok során egy olyan javaslatot terjesztett elő, amelynek célja a mezőgazdasági ágazatban a generációváltás felgyorsítása. A terv lényege, hogy a tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy legkésőbb 2032-re a nyugdíjkorhatárt elérő és nyugdíjban részesülő mezőgazdasági termelők ne legyenek jogosultak a KAP I. pilléréhez tartozó közvetlen területalapú támogatásokra. Habár ez a javaslat még vita tárgyát képezi, máris jelentős pro és kontra érveket fogalmaztak meg a téma kapcsán, hiszen mélyreható hatással lehet az európai mezőgazdaság szerkezetére, a gazdálkodók szociális biztonságára, valamint a vidékfejlesztésre.
A javaslat háttere és céljai
A javaslat fő mozgatórugója az európai mezőgazdaságban tapasztalható elöregedési tendencia: az Európai Unióban a gazdálkodók átlagéletkora magas, 2020-ban 57 év volt, és csak mintegy 12 százalékuk volt 40 év alatti – nem valószínű, hogy az arányok azóta érdemlegesen változtak volna. A generációváltás kulcsfontosságú a mezőgazdaság versenyképességének, fenntarthatóságának és az élelmezésbiztonságnak a megőrzéséhez, mivel a fiatal gazdák jellemzően nyitottabbak az innovációra, a modern technológiákra és a fenntarthatóbb gazdálkodási módszerekre.
A Bizottság stratégiája a generációváltás elősegítésére öt fő területet emel ki, beleértve a földhöz jutást és a nyugdíjba vonulás/utódlás segítését. A közvetlen kifizetések nyugdíjhoz kötése ebből a szempontból egy eszköz, amelynek célja, hogy ösztönözze az idősebb gazdálkodókat a gazdaság átadására, és ezzel felszabadítsa a földterületet az új belépők, a fiatal gazdák számára.
A jelenlegi KAP már tartalmaz intézkedéseket a fiatal gazdák támogatására, például a közvetlen kifizetések legalább 3 százalékát kötelezően nekik kell kiutalni, valamint indítócsomagokat, beruházási támogatást és pénzügyi eszközökhöz való hozzáférést biztosítanak. A nyugdíjhoz kötött támogatásmegvonás egy kiegészítő, erősebb beavatkozás lenne a generációváltás folyamatának felgyorsítására.
Melyek a pozitívumok?
A Bizottság terve mellett számos érv szól, amelyek a KAP hatékonyságának, igazságosságának és a mezőgazdaság jövőjének biztosítására fókuszálnak.
A generációváltás ösztönzése és a földhöz jutás megkönnyítése – ez a legerősebb érv. Az öregedő gazdák számára a közvetlen kifizetések a nyugdíj melletti jelentős kiegészítő jövedelemforrást jelentenek. E támogatások elvesztésének kilátása motiválhatja őket arra, hogy a gazdaságot, és különösen a földterületet, átadják a fiatalabb generációnak, vagy eladják illetve bérbe adják. A földhöz jutás a fiatal gazdák egyik legnagyobb akadálya, mivel a föld ára és bérleti díja magas, részben a támogatások által felhajtott érték miatt. A támogatások elvonása segíthet földterületeket felszabadítani.
A támogatások célzottabb felhasználása – a közvetlen területalapú támogatások elsődleges célja a jövedelemtámogatás és a termelés fenntarthatóságának elősegítése. Az az érv merül fel, hogy azoknak a gazdálkodóknak, akik már jogosultak öregségi nyugdíjra, a jövedelmi biztonságuk már nem kizárólag a mezőgazdasági tevékenységüktől függ. A támogatások megvonásával felszabaduló forrásokat átcsoportosíthatnák a fiatal gazdák támogatására, a kisebb vagy közepes gazdaságok támogatására, vagy a környezetvédelmi célokra, így a KAP-kifizetések hatékonyabbá és igazságosabbá válhatnak. A támogatások célzottabbá tételének igénye régóta fennáll, mivel a jelenlegi rendszerben a kifizetések nagy része a legnagyobb birtokosokhoz kerül.
A nyugdíjrendszerek működésének ösztönzése – sok tagállamban a gazdák körében a nyugdíjbiztosítás hiányos, vagy alacsony a nyugdíj összege. A közvetlen kifizetések elvesztésének kilátása nyomást gyakorolhat a tagállamokra, hogy fejlesszék és biztosítsák a mezőgazdasági termelők számára a megfelelő nyugdíjrendszereket és szociális biztonságot, különös tekintettel az önfoglalkoztatók sérülékeny csoportjára. Ez hosszú távon stabilabb szociális védőhálót biztosíthat a gazdálkodók számára, és csökkentheti a KAP jövedelemtámogatási funkciójának túlzott terhelését.
A kezdeményezés negatív hatásai
A javaslatot számos kritika éri, amelyek főként a gazdálkodók megélhetésére, a vidék gazdasági stabilitására és a bevezetés gyakorlati nehézségeire fókuszálnak.
Az idősebb gazdálkodók jövedelmének csökkenése és a szociális biztonság kérdése – sok idős gazda számára a közvetlen támogatások nem csupán extra jövedelmet jelentenek, hanem elengedhetetlen kiegészítését képezik egy gyakran alacsony nyugdíjnak. Különösen igaz ez azokra a tagállamokra, ahol a mezőgazdasági nyugdíjrendszer kevésbé fejlett, és a gazdák az alacsony, változó jövedelmük miatt nem tudtak elegendő járulékot fizetni vagy magánnyugdíjat megtakarítani. A támogatások megvonása jelentős jövedelemcsökkenést és ezáltal eladósodási kockázatot, esetleg szegénységet okozhat, rontva az idősek pénzügyi jólétét.
A gazdaságok jogi átadásának vagy bérbeadásának kockázatai – a támogatások elvonása nem garantálja, hogy a gazdálkodó ténylegesen át is adja majd a gazdaságát a fiatalabb generációnak vagy új belépőnek. Fennáll a veszélye, hogy az idős gazda egyszerűen formálisan átadja a gazdaságot, vagy bérbe adja a földet egy nagyobb gazdálkodónak illetve egy agrárvállalatnak, ami a birtokkoncentrációt növelheti, és nem feltétlenül segíti a fiatal gazdák helyzetbe hozását, sem a kívánt fenntarthatóbb gazdálkodási modell elterjedését.
A vidéki foglalkoztatás és a kisebb gazdaságok kockázata – a támogatások elvesztése a kisebb gazdaságokat sújthatja a leginkább. Az öregségi nyugdíjasok által gyakran működtetett kisebb, extenzívebb gazdaságok kiesése a termelésből, vagy azok megszűnése munkahelyek elvesztéséhez és a vidéki térségek elnéptelenedéséhez vezethet, ahol a mezőgazdasági jövedelem és foglalkoztatás alapvető a közösségek fenntartásához. A támogatások fontos szerepet játszanak abban, hogy a nehezebb területeken, például a hegyvidéki vagy elzártabb vidéki térségekben a gazdaságok életképesek maradjanak.
Megvalósítási nehézségek és politikai ellenállás – a terv megvalósítása politikai szempontból rendkívül nehéz. A gazdálkodók és érdekképviseleteik várhatóan erős ellenállást tanúsítanak a jövedelemcsökkenés miatt. Emellett az országos átlagos nyugdíjkorhatár elérése és a tényleges nyugdíjba vonulás közötti különbségek, valamint az, hogy az öregségi nyugdíjra való jogosultság és a gazdasági tevékenység feladása nem mindig esik egybe, adminisztratív és jogi nehézségeket okozhat a tagállamok számára. A gazdálkodók nyugdíjazásának nemzetállami hatáskörbe tartozása is nehezíti az uniós szintű szabályozást.
Alternatívák és kompromisszumok
A reformok során felmerülő alternatívák és kompromisszumok segíthetnék a feszültségek feloldását.
Fokozatos kivezetés (phasing-in / Pphasing-out) – a támogatások hirtelen megvonása helyett bevezethető egy fokozatos csökkentés a nyugdíjkorhatár elérése után, amely lehetővé teszi a gazdálkodóknak, hogy alkalmazkodjanak a megváltozott jövedelmi helyzethez.
Nyugdíjhoz kötött utódlás támogatása – a támogatások megvonását össze lehetne kapcsolni egy meglévő vagy új, kifejezetten a gazdaságátadó gazdák számára kialakított, az utódlást ösztönző kiegészítő támogatással vagy mentori programmal.
A nyugdíjas bérbeadókra való fókuszálás – a vita főként azokra a nyugdíjas gazdálkodókra kéne összpontosítson, akik már nem aktívak a mezőgazdaságban, hanem csak a földterületüket birtokolják és a támogatásokat jövedelemkiegészítésként veszik fel, a föld bérleti díjának kifizetése nélkül. A támogatást csak azoktól vonnák meg, akik már nem folytatnak aktív gazdálkodást.
A rászorultság figyelembevétele – a támogatások megvonásakor figyelembe lehetne venni a gazda összes jövedelmét és nyugdíjának összegét, így azok, akiknek alacsony a nyugdíja, továbbra is részesülhetnének támogatásban, de korlátozott formában.
Összegzés
Az Európai Bizottság javaslata, miszerint a nyugdíjra jogosult gazdálkodók ne kapjanak közvetlen területalapú támogatást, egy radikális, de potenciálisan hatékony eszköz a mezőgazdasági generációváltás ösztönzésére és a támogatási források célzottabb felhasználására. A terv a fiatal gazdák földhöz jutását könnyítheti, és növelheti a KAP hatékonyságát.
Ugyanakkor a javaslat komoly szociális kockázatokat hordoz, különösen az alacsony nyugdíjjal rendelkező, idősebb gazdálkodók megélhetése és a kisebb gazdaságok fenntarthatósága szempontjából. A sikeres bevezetéshez elengedhetetlen a tagállami nyugdíjrendszerek reformja és a támogatásmegvonás fokozatos, az utódlási folyamathoz kötött bevezetése, amely megfelelő átmenetet és szociális védőhálót biztosítana az érintettek számára.
A végső döntés jelentősen meghatározza az európai mezőgazdaság demográfiai és gazdasági jövőjét a következő évtizedekben.
