A pápalátogatások nem jelentik az adott ország politikájának jóváhagyását
Amint Laczkó Vass Róbert is említette, a pápával való személyes kapcsolatot szolgálja az ad limina látogatás ősi gyakorlata, amelynek keretében a püspökök keresik fel Péter utódát rendszeres időközönként Rómában. Ezt tették a romániai római katolikus és görögkatolikus püspökök is november 5–10. között.
Ezen látogatások „viszonzása” csak a legújabb időkben kezdett elterjedni, mégpedig a pápalátogatások formájában, amelyek rögtön a primátus gyakorlásának jellegzetes velejáróivá lettek. Az állandó, napi szintű kapcsolattartást a pápai nagykövetek (nunciusok) segítik elő, akiket a Szentatya azért küld a helyi egyházakhoz, hogy egyrészt képviseljék ott, másrészt folyamatosan tájékoztassák őt a helyi egyház helyzetéről, szükségleteiről.
Annak ellenére, hogy a pápák látogatásai kifejezetten nélkülözik a politikai célkitűzéseket, a politikai élet szereplőivel folytatott megbeszélések során a béke, a szabadság, az igazságosság és a népek közötti egyetértés és együttműködés előmozdítása a szándék.
Hangsúlyoznám, hogy a pápalátogatásokban félrevezető tényező volna az adott ország politikájának valamiféle szentszéki jóváhagyását, támogatását vagy jutalmazását látni, azaz összemosni a kettőt, bármennyire hízelgő is lenne egyeseknek. A pápák ugyanis egyaránt felkeresnek demokratikus államokat és diktatúrákat, hívő katolikus többségű országokat vagy olyanokat, ahol kisszámú a katolikus közösség, de az elvilágiasodott vagy éppen más vallású országokat is.
A látogatások céljai mindenekelőtt lelki és egyházi jellegűek, ezért a diplomáciai keretek csak eszközként szolgálják a látogatások megvalósulását. Szent Péter apostol utóda azért keresi fel a helyi római, illetve görögkatolikus egyházakat – így a romániait is –, hogy teljesítse legfontosabb feladatát: tanításával, jelenlétével, a szentségek kiszolgáltatásával megerősítse a hitben a katolikus testvéreket, bátorítsa keresztény tanúságtételüket, valamint fenntartsa az egyetemes Anyaszentegyház egységét, a kommuniót.
A Szentatya útjai lehetőséget nyújtanak a legfőbb pásztor számára, hogy a helyszínen ismerje meg az illető egyház helyzetét, tanításával és nyilvános liturgiáival pedig példaként szolgáljon a papság és a hívek számára.
Az Apostoli Szentszék, az egyetemes Katolikus Egyház egyedi nemzetközi szerepe, illetve a Vatikán az államközi diplomáciában is egyetlen célt követ. Ezt a célt igen alaposan fogalmazta meg Érszegi Márk Aurél Pápa, Szentség, Vatikán című átfogó művében: „A Krisztus által az Anyaszentegyházra bízott küldetés teljesítése, azaz a lelkek üdvösségének az előmozdítása az emberi közösségen belül. Isten szavát visszhangozni a világban, az emberek védelme és oltalmazása végett.”
A vatikáni diplomácia – a követségein, azaz apostoli nunciaturákon keresztül – nemcsak az Apostoli Szentszék és az egyház jogait, hanem a fogadó ország népének jogait és szükségleteit is védelmezi. Ennek konkrét példája Miguel Maury Buendia, a Romániába és a Moldovai Köztársaságba akkreditált nuncius-érsek helyszíni erőfeszítései a marosvásárhelyi II. Rákóczi Ferenc Római Katolikus Líceum ügyének igazságos megoldásáért. Ez semmiképpen nem jelent politikai állásfoglalást.
Szentatyánk Ferenc pápa a 2019-ben esedékes romániai látogatására is vonatkoztatható az október 14-én Rómában szentté avatott, az Olaszországon kívüli látogatások úttörőjének számító VI. Pál pápa gyönyörű megfogalmazása: „Pápaként utazunk oda: nem kiránduló magánemberként, de nem is ünnepélyek és szertartások főszereplőjeként, hanem püspökként és a püspökök testületének fejeként; mint főpásztor és misszionárius, emberek halásza, aki korunk népeit és embereit keresi e földgolyón.”
Ami a másik vetületet illeti, nemegyszer érte kritika a pápalátogatások magas költségeit. Ezzel kapcsolatban leszögezném, hogy bármilyen állami látogatásnak megvannak a maga protokolláris és biztonsági feltételei, ezeket a meghívó állam hatóságai biztosítják a pápa esetében is. A helyi egyház az egyházi jellegű programok költségeit viseli, akkor is, ha ehhez az állam vagy akár a Vatikán is nyújt támogatást. Esetünkben, ortodox többségű országról lévén szó, fontos a patriarchátus meghívása is, mert testvéregyházról beszélünk. Apostoli, tehát missziós utazásról van szó, emlékeztetve Szent Pál útjaira.
Szívből remélem, hogy amennyiben Isten akaratából valóban megvalósul Ferenc pápa romániai látogatása, az erdélyi, bánsági és partiumi egyházmegyék magyar, román, német, szlovák vagy más nemzetiségű katolikus híveinek és más felekezetű tisztelőinek lesz lehetőségük arra, hogy szülőföldjükön, de legalábbis ahhoz minél közelebb találkozhassanak vele.
