Ezt a felelősséget éreztem, sejtettem Ferenc pápa csíksomlyói látogatásának előkészületeiben is. A látogatás előzményeit, körülményeit mindannyian ismerjük. Jól emlékszünk a keserűségre, amelyet Szent II. János Pál 1999-es bukaresti látogatásakor éreztünk. Bukaresti látogatásról beszélek, mert az ökumenikus látogatás erre az egyetlen helyszínre korlátozódott, másutt csak a saját hívei látták volna szívesen a katolikus egyházfőt, ettől azonban az államegyházként működő román ortodox egyház vezetője, a néhai Teoctist pátriárka, mint vendéglátó fél kategorikusan elzárkózott. Az ökumené jegyében, persze! Ma már pontosan tudjuk, milyen kompromisszumokra kényszerült a lengyel pápa, hogy a nagy egyházszakadás óta először látogatást tehessen egy ortodox többségű országban, ahol a saját hívei kisebbségben élnek. Az akkori bukaresti szabadtéri szentmisére hatalmas tömegeket vártak, ám a történelmi pillanat ígéretével nem lehetett kiengesztelni a Kárpátkanyaron belül élő híveket: a szervezett zarándoklatok pedig elmaradtak.
Szent II. János Pál erőfeszítéseit szintén az említett példabeszéd világítja meg. Jézus nem hallgatja el a tanítványok elől, hogy mi a feladata egy jó pásztornak. “...más juhaim is vannak, amelyek nem ebből az akolból valók. Ezeket is ide kell vezetnem. Hallgatni fognak szavamra, s egy nyáj lesz és egy pásztor” - mondja. Szinte magunk előtt látjuk a tanítványok tágra meredő pupilláit, bennük az értetlenséget és a sértettséget, amit magunk is éreztünk húsz esztendővel ezelőtt. Ha valaki érzi a mostani látogatásnak a felelősségét a kiengesztelődésben, az minden bizonnyal a II. János Pált szentté avató Ferenc pápa. Pontosan tudja, hogy adósságot törleszt. A lelkipásztori látogatás, amely elsősorban a görög- és római katolikus közösségek fókuszpontjainak számító helyszínekre koncentrál, gesztusok egész sorával ismeri el ezen közösségek történelmi szerepét.
Amikor híre ment, hogy Ferenc pápa balázsfalvi látogatása egyben a mártír görög-katolikus püspökök boldoggá avatását is jelenti, sokunknak elszorult a torkunk. Erdély-szerte százezrek imádkoznak évtizedek óta Márton Áron püspök boldoggá avatásáért minden szentmise végén, erre azonban a jelek szerint még várni kell. A csíksomlyói búcsú, mint szellemi világörökségi érték elszabotálását azonban sokak számára meglepő módon korrigálja Ferenc pápa: Aranyrózsát adományoz a somlyói kegyszobornak. A korábban világiaknak járó kitüntetésként ismert Rosa d'Oro a 20. század második felétől kizárólag a Mennyek Királynőjét illeti meg, ezzel tiszteleg a pápa Szűz Mária előtt a legfontosabb Mária-kegyhelyeken. Betlehem, Fatima, Guadalupe, Czestochowa, Loreto, Lourdes – szépen illeszkedik a sorba Csíksomlyó. Ez az elismerés a helyükre teszi a dolgokat: a Kárpát-medencében jelenleg nem őriznek egyetlen pápai aranyrózsát sem, amelyet Mária-kegyhely kapott volna.
Jézus a jó pásztor példabeszédében úgy fogalmaz: “...enyéim ismernek engem.” A hívő közösség viszonyulása lelkipásztorához tehát nem másodlagos kérdés, hanem egyenrangú a jó pásztor törekvéseivel. Részletkérdés, hogy hány méter magas a székelykapu, amely alatt a Dacia márkájú pápamobil áthalad majd a Hármashalom-oltár felé vezető úton. Eseményszámba megy, de a közösségi élmény szempontjából nem oszt, nem szoroz, hogy a kegyszobor a látogatás idejére kiköltözök a Nyeregbe, hogy ott fogadja a Szentatya hódolatát. Fontos azonban, hogy az erdélyi katolikus hívek és a csíksomlyói kegyhely más vallású tisztelői végérvényesen napirendre térjenek a húsz évvel ezelőtti megaláztatás felett. Lackfi János szerint Ferenc pápa “a radikálisoknak túl kevés, a konzervatívoknak túl sok”, a szelektív páparajongás és a hangulatkeltés pedig egyaránt ártalmas a tanítás befogadása és körültekintő magyarázata szempontjából. Ne kételkedjünk: a Szentatya krisztusi lelkülettel érkezik Csíksomlyóra, nekünk pedig az a feladatunk, hogy méltóképpen fogadjuk a hozzánk érkező vendéget.
Sokan vannak, akik a legjobb szándékaik és törekvéseik ellenére messziről, a televízió képernyőjén keresztül követhetik csak az eseményeket. Sajnos közéjük tartozom én is, pedig újra szerettem volna fölkapaszkodni a somlyói Kálvárián, mint annyiszor gyermekkoromban. A különleges alkalomra szántam elmélkedés gyanánt az alábbi sorokat, legyen ez az én ajándékom a Csíksomlyóra látogató Ferenc pápa számára!
Via crucis
nem szeretheted azt aki gyűlöl
ha gyűlölöd azt aki szeret
fohászokkal és fogadkozással
megszégyeníted a szenteket
a feltámadás reménye nélkül
pótcselekvés minden áldozat
önjelölt messiások faragott
sírboltja belülről megrohad
félúton a koponyák hegyére
sorsodba nem törődhetsz bele
kereszthordozó bizonyosság az
igazak egyetlen fegyvere
