Felújítják a tompaházai református templomot

A tompaházai református templom a Maros folyómenti falvak és kisebb települések román kori építészetének egyik legjelentősebb emléke
A tompaházai református egyházközség 2024 decemberének közepén vissza nem térítendő támogatást nyert a Nemzeti Örökségvédelmi Intézettől a Műemlékek Bélyegilletéke program „Restaurálás II.” alprogramjában. A támogatás célja a műemlék épület rehabilitációja, történelmi és képzőművészeti tartozékainak restaurálása, valamint a használati komfort és biztonságos használat feltételeinek javítása.

A tompaházai református templom a Maros folyómenti falvak és kisebb települések román kori építészetének egyik legjelentősebb emléke. Megőrzött több részletet 12–13. századi eredeti megjelenéséből: a szentély kivételével fennmaradtak – többek között – falai, a nyugati karzat, a torony román kori oszlopfői és lábazatai. Az épület különlegességének tekinthető, hogy eredetileg két nyugati toronnyal épült. Fontosságát tovább növeli a falak építéséhez használt római építőanyagok (sírkövek, oszlopok, nagy méretű római tegulák), valamint az újabb időszakok (17–19. század) értékes részletei, mint például a kazettás mennyezet, festett fa karzatok, kőszószék és szószékkoronája.

A falu nevéről több elmélet létezik, a legvalószínűbbnek Encz Géza  feltételezése tűnik, aki szerint Tompaháza a nevét a Csombordról származó Tompa családtól nyerte. A község valamikor két különálló településből állt, Tompaházából és Szászújfaluból, ezek az idők folyamán egyre közeledtek egymáshoz, végül a görögkatolikus templom építése alkalmával egyesültek. Újfalu első írásos említése 1319-ből, Tompaházáé pedig 1439-ből való. A település 1912-ben a Tompaháza és Újfalu nevű szomszédos falvak egyesítésével jött létre, majd 1920 körül a helyi származású Demetriu Radu görögkatolikus püspök emlékére kapta románul a Rădești nevet. A református templom az egykori Újfalu központjában helyezkedik el.

A templom alaprajza egy nyújtott téglalap alakú hajóból áll, amely nyugati oldalán egy falazott karzattal és központi toronnyal rendelkezik, valamint egy félköríves záródású szentéllyel, amelyet négy, látszólag véletlenszerűen elhelyezett támpillér támaszt. A nyugati karzat oldalfalai eltérnek a hajó homlokzati síkjától, mivel itt a fal vastagabb. A templom térfogatának legjellemzőbb eleme a nyugati torony, amely két szinttel a hajó tetőszerkezete fölé emelkedik.

A belső tér legkülönlegesebb eleme a nyugati karzat, amely az épület első építési szakaszából származik. A karzat földszinti és emeleti szintje egyaránt három félköríves árkádot tartalmaz, a középső nagyobb, míg a szélsők kisebb nyitásúak. A hajó és a szentély közötti átmenetet egy félköríves diadalív határolja, amely egyszerű profilú kő oszlopfőkre támaszkodik. A templom padlásán és a torony belsejében a különböző építési fázisok fontos részletei figyelhetők meg.

A projekt célja a templom veszélyeztetett állapotának megszüntetése, valamint a műemlék helyreállítása, konzerválása és értékeinek bemutatása. A program megvalósítása során a közösség bevonása és a helyi közösség ismereteinek bővítése is a kitűzött célok között szerepel, a karbantartási munkálatok biztosítása érdekében.

A tervezett munkálatok között szerepel a nyugati torony és a karzat tartószerkezeti megerősítése, a falak vakolása és meszelése a különböző építési szakaszok bemutatásával, az elektromos hálózatok cseréje valamint a templom körüli eredeti járószint helyreállítása. 

Az elnyert támogatás értéke 1.625.154 lej, amit a tompaházai református egyházközség 180.573 lej hozzájárulással bővít ki. A tervezett munkálatok elvégzésére legfeljebb három év áll rendelkezésre, 2027. december 31-ig bezárólag.