Megnyitotta kapuit a Csíkszeredai Régizene Fesztivál
„Sem adományért, sem barátságért, sem félelemért hamisat bé nem írtam, az mi keveset írtam, igazat írtam” – idézi Tinódi Sebestyént a 2026-os Régizene Fesztivál műsorfüzete, nem véletlenül. Az idei eseménysorozat Tinódi Sebestyén énekmondó, Bakfark Bálint brassói születésű, Európa-szerte elismert lantvirtuóz, valamint John Dowland angol zeneszerző, énekes és lantos emléke előtt tiszteleg. E három különböző hang a mai kor emberét is ugyanazzal az erővel szólítja meg 470, 450 és 400 év távlatából. „Az idei fesztiválon az évfordulók kavalkádját ünnepelhetjük. Mottónk: Fantasia. Ez szabadabb zenei formát jelent, általában meditatív hangulatú darab, amely gyakran előfordul a lant irodalomban is” – kezdte megnyitóbeszédét Filip Ignác Csaba, a fesztivál művészeti vezetője. Mint hangsúlyozta, az idei fesztivál során a lant méltó helyére kerül, elfoglalja a hangszerek királynőjének járó trónt, hiszen a három megidézett mester egyaránt a hangszer kiemelkedő művelője volt.
Az évfordulók sora azonban itt nem ér véget. A fesztivál idén a Barozda együttes fennállásának ötvenedik, valamint a Codex régizene együttes harmincadik évfordulóját is ünnepli. Filip Ignác Csaba arra is felhívta a figyelmet, hogy a megnyitóhoz további jeles jubileumok kapcsolódnak. „A Codex koncertjére meghívott Roth Györfi Erzsébet negyvenhat évvel ezelőtt lépett fel az első Csíkszeredai Régizene Fesztiválon. A Musica Historica és Csörsz Rumen István harmincegy éve koncertezett a fesztiválon” – sorolta a különleges egybeeséseket.
A megnyitón Ferencz Angéla fesztiváligazgató is köszöntötte a régizene kedvelőit. Beszédében arról mesélt, hogy nemcsak a szervezők, hanem a közönség is türelmetlenül várta a fesztivál kezdetét. „Együtt vártuk, hogy megkezdhessük ezt a hetet, hogy felépítsük hangokból, találkozásokból, élményekből ezeket a napokat” – fogalmazott, majd hozzátette: a régizene csendes, elmélyülésre hívó világa újra és újra lehetőséget ad arra, hogy önmagunkat, egymást és a bennünket körülvevő világot is más szemmel lássuk.
„Székelyföldön van egy olyan régi szokás, hogyha felépül a ház, akkor a szerkezet oromzatára, tetejére, virágkoszorút tesznek” – mondta, majd virágcsokrot nyújtott át Filip Ignác Csabának, megköszönve azt a kitartó munkát, amelyet a fesztiválért végzett. Ahogy fogalmazott, a felépített szerkezetet most tartalommal, zenével, muzsikusokkal és közönséggel kell megtölteni – ettől válik teljessé és élővé a fesztivál hete.
A hivatalos megnyitót követően a Mikó-vár udvarát már a Codex régizene együttes muzsikája töltötte be. A fennállásának harmincadik évfordulóját ünneplő együttes ezúttal is a régizene és a népzene közötti „áthallásokat” állította középpontba. Olyan dallamok csendültek fel, amelyek különböző alakban korabeli magyar kéziratokban, népzenei gyűjtésekben, sőt olykor nyugat-európai feljegyzésekben is fennmaradtak. A koncert műsora az emberi élet örök kérdéseit járta körül: szerelemről, párválasztásról, házasságról, az idő múlásáról meséltek a dallamok, miközben a komolyabb hangvételű énekeket vidám táncdallamok és mulatóénekek oldották.
Az est egyik legmeghatóbb pillanata azonban váratlanul érkezett. Miközben a közönség már belemélyült a színpadon megszólaló játékos dallamokba, a Mikó-vár emeleti tornácáról egyszer csak felcsendült Roth Györfy Erzsébet aranyló hangja. A zenészek szinte észrevétlenül elhallgattak, teret engedve az éneknek, amely így természetes könnyedséggel kapcsolódott be a már folyó zenei párbeszédbe. A koncert résztvevői Adorján Csaba brácsán, Filip Ignác Csaba furulyákon és fuvolákon, Filip Zsombor gitáron, Kovács Éva és Kovács László hegedűn, Lázár Zsombor csellón, Szabó Éva furulyákon és fuvolákon, valamint Szőgyör Árpád nagybőgőn és jellegzetes énekhangjával idézte meg a régi dallamok világát.
A műsor címadó darabja, az Arany idejim folyása a koncert közepén csendült fel Filip Zsombor énekhangján és gitárkíséretében. A népdal a Szíveket újító bokréta című, 1770-ben kolozsvári kötődésű énekeskönyvből származik.
