Szerző: ECHARD ROLAND, DEMETER NIMRÓD, Kolozsvári Református Kollégium, 10. A
Csomagjainkat a szálláson hagyva elindultunk városlátogatásra: szemügyre vettük a történelmi központot és országunk közhatóságainak épületeit, ahol a mindennapi életünkről döntenek. Megtekinthettük a Victoria-palotát, a kormány székhelyét. Kiderült, hogy itt döntenek életünk sok lényeges kérdéséről, például, hogy diákként kapunk-e, vagy sem tízórainak kekszet, gyümölcsöt az iskolában. Nem volt túl megnyugtató szembesülni azzal, hogy a kormánypalota műemlék épülete földrengés esetén kiemelten omlásveszélyes…
Külső és belső pompájával lenyűgöző látvánnyal szolgált a Győzelem sugárúton elhelyezkedő Athenaeum, amit talán Bukarest ékkövének is nevezhetnénk. Meglepetéssel hallottuk, hogy ez a történelmi freskókkal díszített, márvánnyal teli, hatalmas ingatlan mindössze két év alatt épült fel közadakozásból, amelyet ezzel a népszerűvé vált szöveggel hirdettek meg: „Daţi un leu pentru Ateneu!” Akkoriban 1 lej soknak számított, mivel az érme ezüstöt is tartalmazott. (A 19. század utolsó évtizedeiben emelt Athenaeumot felavatták ugyan két évvel az építkezés kezdete után, de a munkálatokat később is, összesen több mint tíz évig folytatták – szerk. megj.)
Ezután megnéztük a főváros legrégebbi közkertjét, a Cişmigiu-kertet, majd a hosszú sugárutakat róttuk, amíg meg nem pillantottuk a parlament palotájának hatalmas épületét. Talán mindannyiunkban leginkább az a sztereotípia élt, hogy ebből a szürke épületből csak hidegség árad, főleg a kommunizmus éveinek hatása miatt – ehhez képest úgy érzem, kellemes meglepetéssel szolgált mindnyájunknak. Ahogy áthaladtunk a hatalmas báltermek, dísztermek, fogadótermek, aranyszállal hímzett függönyökkel, hatalmas szőnyegekkel díszített folyosók, díszlépcsők során, néhány helyiségben szinte mesebeli kastélyban érezhettük magunkat.
Megismertük, hogyan születnek a törvények: a törvénytervezeti javaslatot a parlamenti szakbizottságok véleményezik, aztán a parlamenti frakciók kifejezik támogató vagy elutasító szavazataikat, majd a tervezetet közvitára bocsátják, és szavaznak róla a plénumban. Az utóbbi két szakasz munkálatainak mi magunk is tanúi lehettünk, feltehettük kérdéseinket a politikáról, majd beszélgettünk többek között a hazai környezetvédelemről, védett állatokról, természetvédelmi területekről. Ezt követően lelépcsőztünk az étkezdébe, amely az épület korábbi fejedelmi pompájától eltérően teljesen más stílusjegyeket képvisel ugyan, de igazán ízletes háromfogásos ebéddel szolgált.
Utolsó napunkon a helyi tömegközlekedést igénybe véve jutottunk el a Cotroceni-palotába: lenyűgöző termeiben akár XIV. Lajos korabeli francia kastélyba képzelhettük magunkat. Megtudtuk, hogy 17. századi építésekor monostornak szánták, később hercegi és királyi palotaként, a kommunizmus éveiben pionírpalotaként szolgált. A második világháború előtt ez volt Románia trónörököseinek hivatalos otthona, amit besző a titkos folyosók és lépcsők hálója. Jelenleg a palota egyik szárnyában Románia elnöki hivatala működik, másik része múzeum. Összességében nagyon jó tapasztalat volt a bukaresti látogatás, ami sokkal több meglepetéssel szolgált, mint amire számítottunk!
