Tőlünk is függ „a betyárkodás” elleni fellépés hatékonysága
„Ce perete frumos” – azaz „milyen szép fal”
A jelen cikk megírásának kiváltó oka ennek a dühítő feliratnak a megpillantása volt. (A pontosság kedvéért ez nem a belvárosban, hanem a Ferenc József / Horea utcában található.) Ilyenkor hirtelen tudatosul az egyszerű járókelőben az üzenet és a ronda valóság között tátongó űr. Máskor, sokszor öntudatlanul elmegyünk a falfirkák mellett, esetleg tehetetlenül legyintünk egyet: nem az én falamra mázoltak valamit, tehát nem az én bajom. Netalán nevetünk is egyen-máson, hiszen – mint később ki fog derülni – akadnak viccesek is.
Vizsgálódásunkat azért korlátoztuk a belvárosra, mert hamarosan kiderült, hogy mennyiségileg kilátástalan feladat lenne feltérképezni Kolozsvár utcáinak graffitihalmazát. Tényszerűen több mint kétszáz (!) önálló, többitől különböző, érdekesebb falfirkát fotóztunk le a magyar színház – Szamos-híd – Széchenyi / Mihai Viteazul tér – Bocskai / Hunyadi / Avram Iancu tér – Petőfi / Avram Iancu utca – Szent György / Lucian Blaga tér – városháza – magyar színház által határolt sokszögben. De még ez is csak szubjektív válogatás, az alulírott óvatos becslése szerint háromszázat is meghaladja a graffitik száma ezen a relatív kicsi, a kevesebb, mint egy négyzetkilométeres belvárosi területen. Azt hiszem, nem tévedünk nagyot, ha azt mondjuk, Kolozsvár teljes városképét ezres nagyságrendben tarkítják kisebb-nagyobb nemkívánatos rajzok.
Meggyalázott utcák és egyetlen pozitív példa
A Főtér – bizonyára az itt található számos kamerának és a nyüzsgő éjszakai életnek köszönhetően – nagyrészt (de nem teljesen) mentes a falfirkáktól, de nem kell messzire mennünk, ha graffitiket vadászunk. Gondolok itt a közvetlen szomszédságban, a Bolyai János, Kismester / Ioan Bob, Király / Ion I. C. Brătianu vagy Kötő / Ioan Raţiu utcákban látható nagyszámú rajzolmányra. Hasonló kis „tárlatok” szemlélhetők meg továbbá a Bethlen / Baba Novac, Búza / Inocenţiu Micu Klein, Dávid Ferenc, Rózsa / Samuil Micu, Szappany / Tipografiei, Szentlélek / Virgil Fulicea, Vár / Fortăreţei utcákban is. A felsorolás távolról sem teljes!
A legnagyobb szégyenérzet viszont akkor tölt el, ha a Timár / Andrei Şaguna utcába tévedek. A Wesselényi / Regele Ferdinand utcából nyíló és a falfirkákban amúgy „gazdag” Széchenyi / Mihai Viteazul tér délkeleti csücskében végződő, hozzávetőleg kétszáz méteren hemzsegnek a szégyenfalak. Az utcácska becsületét csak egyetlen falrészlet menti meg, ahol bizonyára szándékos kezdeményezésre elgondolkodtató idézeteket helyeztek el.
Ezzel ellentétben a kelet-nyugati irányú hosszabb útvonalakon relatív kevesebb a graffiti (például a Kossuth Lajos / 21 decembrie 1989, Deák Ferenc / Eroilor, Jókai / Napoca, Farkas / Mihail Kogălniceanu, Petőfi Sándor / Avram Iancu utcákban).
Ha igazán üdítő kivételt keresünk, menjünk el az Eötvös / Constanţa utcába, közel a kétágú református templomhoz, ahol nagy méretű, komplex rajzegyveleget nézegethetünk, az aláírás szerint a Studio Katra, Kerozen333 és Ocuvisualartist alkotását. A valóban szép kompozíció keletkezési körülményeiről sajnos nem sikerült pluszinformációt szereznünk. (A vizsgált területen kívül eső, hasonlóan kellemes látványért a Boldog / Fericirii, a Hosszú / Ploieşti vagy a Honvéd / Dorobanţilor utcában kell keresgélni.)
Fociultrák a falakon
Sajátosan kolozsvári jelenségnek számít a város két nagyobb labdarúgócsapata (a CFR és az Universitatea) közötti versengés vizuális megjelenítése, amelyre számos példával szolgálhatunk. Enyhébb formában ezek mindössze a saját együttesüket biztató szurkolói megnyilvánulások. De messze többségben vannak azok, amelyek a másik futballklubot küldik melegebb éghajlatra, hogy finoman fogalmazzunk. A legvehemensebb szurkolók vélhetően azzal vélik támogatni legjobban kedvenceiket, hogy itt-ott vallásos hevülettel helyeznek el „Kolozsváron csak a CFR” vagy „Kolozsváron csak az U” üzeneteket. Ezekben az esetekben valószínűsíthető, ha nem is a tettesek személye, de a kör, amelyből származnak. Fociügyekben semleges emberként kérdezem: vajon melyik kolozsvári sportegyesület vállalja fel először, hogy részükről a hozzájuk köthető falfirkákat eltávolítják? Szép lenne, ha mindkét klub megtenné, és ezzel a grafittik öt százaléka máris a múlté lenne.
Kevés magyar vonatkozás
Csak elvétve láttunk magyar nyelvű vagy vonatkozású falfirkát a belvárosban, és azok is megmosolyogtatóak. Ez örvendetes tény, mert tudjuk, hogy a funarióta múltban nem egy példa volt hungarofób üzenetre, de feltehetően a hatóságok jobban ügyelnek a szélsőséges politikai üzenetek eltávolítására.
Múlnak az évek, de a firkák maradnak
Egy másik elgondolkodtató vetülete a falfirkáknak, az időtállóság. A felfújt festék nehezen kopik, nem mellékesen a falfirkálók eszközei olcsón beszerezhetők, és elég mélyen beivódhatnak a felületekbe. Az pedig kilátástalan, hogy az ingatlantulajdonos nem kicsi anyagi ráfordítással újrameszeltesse és -festesse a falát, hogy másnap arra ébredjen, a frissen rendbe rakott részleten új falfirka éktelenkedik. Így nem lehet azon csodálkozni, hogy egyes „díszítmények” évek óta ugyanott vannak, hiszen bizonyosan régóta látjuk őket. Egyes túlbuzgó firkálók néhol a keletkezés évét is feltüntetik – 2020-at, 2021-et, 2022-t is láttunk. (Egy vicces kedvű „művész” órára és percre pontos időpontot is biggyesztett 2019-ben, igaz, nem a belvárosban, hanem a Monostor negyedi felüljáróra.) Rögzíthetjük, hogy múlnak az évek, de a legtöbb helyen nem történik semmi.
Azzola Katalin: többféle jogorvoslati lehetőség van
A grafittiket érintő jogkörnyezetről Azzola Katalin jogászt, az RMDSZ városi tanácsosát kérdeztük. A szakember elmondta: a graffitik illegális elhelyezését – azaz engedély nélküli festés, firkálás vagy írás közterületen, illetve magántulajdonon – jelenleg kihágásként (contravenție) szabályozza a közrend és köznyugalom védelmét szolgáló 1991/61-es törvény. A jogász hozzátette: az ilyen jellegű kihágásokért kiszabható bírságokat jelentősen megemelte a 2022/260-as törvény. Így jelenleg 1000–6000 lej közötti összegre büntethetőek az elkövetők, illetve ismételt elkövetés esetén, vagy ha történelmi műemléket érint a firkálás, a szankciók súlyosbodhatnak. Azzola Katalin véleménye szerint azonban „ezek a pénzbírságok önmagukban nem bizonyulnak kellően elrettentő erejűnek, különösen a fiatalabb elkövetők vagy a szervezett graffitiközösségek esetében, akik gyakran névtelenül és éjszaka tevékenykednek”.
Érdeklődtünk arról is, hogy nem lenne-e tanácsos a graffitik elkövetőire, mint rongálókra a bírságnál súlyosabb büntetést kiszabni. „A jogalkotó részéről valóban megfontolható lenne a Büntetőtörvénykönyv 255. szakaszának (rongálás) kiterjesztése olyan esetekre is, ahol a graffitik maradandó kárt okoznak vagy ismétlődő, szándékos rongálásnak minősülnek. Így lehetőség nyílna büntetőjogi felelősség alkalmazására is a súlyosabb vagy ismétlődő esetekben” – vélekedett a jogász.
Azzola Katalinnak városi tanácsosi minőségében jó rálátása van arra is, hogy a helyhatóság és az alárendelt intézmények milyen eszközökkel küzdhetnek a jelenség ellen. Ezek szerinte többrétűek lehetnek: falfelületek megtisztítása, ahol szerződött szolgáltatók végzik el a graffitik eltávolítását közterületen, műemlékvédelmi engedély mellett; megelőző monitoring, azaz térfigyelő kamerák, illetve rendőrségi járőrök fokozott jelenléte a frekventált területeken; kommunikáció és oktatás terén olyan iskolai programok, kampányok indítása a felelős városhasználat előmozdítására; végül partnerségek civil szervezetekkel: legális graffitifalak kijelölése vagy közösségi murális projektek támogatása (ahol az alkotás nem illegális). A tanácsos leszögezte viszont, hogy „a gyakorlatban azonban ezeknek az intézkedéseknek a hatékonysága a következetes végrehajtáson és ellenőrzésen múlik”.
Utolsó kérdésünk arra vonatkozott, milyen jogorvoslati lehetőségekkel élhet az egyszerű állampolgár, ha lakóépülete falán kéretlen rajz jelenik meg? A jogász azt tanácsolja az érintetteknek, tegyenek bejelentést a helyi vagy az országos rendőrségnél, lehetőleg fényképes dokumentációval. Ezután ismeretlen tettes ellen feljelentést tehetnek, amely alapján kihágási vagy – ha kiterjesztés történik – büntetőeljárás indulhat. Műemlék épületeknél a polgármesteri hivatal is segítséget nyújthat kárfelmérés és -takarítás terén. Hasznos lehet a térfigyelő kamerák felszerelése és felületvédő bevonatok alkalmazása – ezek segíthetnek a megelőzésben és az elkövetők beazonosításában. Egyéni panaszokkal pedig az állampolgár közvetlenül a városházához vagy a közterület-felügyelethez (Serviciul Control Urban) is fordulhat.
A polgárok is felelősek
Az előző gondolatból következő kérdés logikus: a megcsúfított falú lakóházak, -közösségek és főként az intézmények nagy többsége miért hagyja annyiban a dolgokat? (Nem mindenki: több helyen láttunk friss vakolást, falfestést, ahol korábban graffitik voltak.) Úgy vélekedünk, használni kellene a fentebb ismertetett megoldási lehetőségeket. Igen, a kiszabható büntetések nem elég elrettentőek, illetve az is világos, hogy az illetékes hatóságok emberi és eszközbeni kapacitása sem végtelen. A falfirkák ügyében mégis a károsultaknak kell(ene) kezdeményezően fellépniük. Ha az érintettek közül sokan élnének a törvény adta feljelentési, petíciós jogukkal, talán az így kialakult társadalmi nyomás elvezethetne épített örökségünk jobb védelméhez. Különben a falfirkák szinte iskolapéldái maradnak azon régi bölcsességnek, hogy egy törvény annyit ér, amennyit betartanak belőle.
Könczey Elemér: ami Kolozsváron látható, nem utcai művészet
A falfirkázók motivációjáról, a kolozsvári belvárosi rajzok minőségéről Könczey Elemér grafikus, karikaturista, az IDEA PLUS reklámgrafikai műhely vezetője mondott szubjektív véleményt.
– Hogyan és hol húzható meg a határ a kéretlen falfirkálás, illetve az utcai művészet (street art) között?
– Szerintem élesen meghúzható ez a határ, elsősorban az esztétikai minőségük, másodsorban pedig a keletkezésük céljainak, okainak az alapján. Habár mindkettő az utcai nyilvánossághoz szól, az első minősülhet öncélú rongálásnak, agresszív üzenetnek, amelyek hirtelen felindulásból (is) keletkeznek, a második pedig előre átgondolt üzenetet tartalmaz legtöbbször. A falfirkálásnak nincsenek sem kompozíciós, sem kromatikai szabályai, azok egyfajta handabandázásnak minősülnek szerintem, míg a street art felületek megkomponált, stílusban kifejlesztett alkotások, ha csak a nagyon sajátos grafittis betűtípusokra gondolunk.
– Mi lehet a motivációja a graffitik létrehozóinak? Miért rajzol/karcol/fúj a falra valaki?
– A nonkonformizmus, egyfajta ellenállás – a „betyárkodás” ott van a motivációk között –, egy olyan önkifejezési forma, amely felrúgja a klasszikus, kontrolált zárt térben és meghatározott időben történő vizuális üzenet kereteit. Lehet csak egyszerű „aláírás” is, hogy valaki egy adott helyen járt, egyfajta szimbolikus birtokba vétel, amelyet létrehoznak akkor is, ha tudják (sőt épp azért sokszor), hogy az vandalizmusnak minősül, és kárt meg bosszúságot okoz. Tipikusan szubkultúrai jegyeket hordoz mindkettő, távol van a többségi normáktól, elvárásoktól, sőt épp ez az egyik deklarált célja, hogy minél jobban eltávolodjon azoktól. Szeretnek trágárkodni, megbotránkoztatni, provokálni.
– Művész szemmel miképpen értékeli a Kolozsvár belvárosában található falfirkákat?
– Kolozsváron szerintem nem beszélhetünk, vagy csak nagyon ritka esetben, minőségi graffitiről, leszámítva az Eötvös / Constanţa utcai felületeket. Inkább gesztusfirkálásnak minősül a zöme, nem tartalmazzák azokat a formákat, színeket, stílusokat, amelyek jellemzőek a minőségi street artra. Ne feledjük, hogy a komplex és nagy felületekre felfestett grafittik elkészítése több napot vesz igénybe, és azok engedélyezve vannak, sőt esetenként felkérésre készülnek. A sablonokkal készített graffitiknak sok esetben társadalmi, ironikus hangvételű üzeneteik vannak, a többieknél pedig az az érzésem, hogy inkább egymásnak üzengetnek a falakon azok, akik ezeket létrehozták. Ezek ártalmas csínytevéseknek tűnnek, mintsem street artnak. A grafittiművészet a múlt század második felében élte virágzását a nyugati nagy agglomerációkban, az nem juthatott el hozzánk annak idején, hiszen mi akkoriban legtöbbször csak bicskával faragtuk be egy-egy fa törzsébe, hogy a párunkkal arra jártunk. (F. Cs-L.)
Kis fogalomhatározó
A leggyakoribb falfirka a névjegy (angol szakkifejezéssel: tag), amit egyszerű, legtöbb esetben egyszínű, hamar készíthető vonalak, jelek, aláírásszerű szimbólumok sorozata jelöl, néha nagy méretű, táncoló betűkkel. A sokkal bonyolultabb, több részletből álló és sokszínű grafittirajzok (ezeket piece-nek hívja a nemzetközi szakzsargon) sokkal ritkábbak, hiszen létrehozásuk sokkal több időt, nagyobb felületet és művészi tehetséget is igényel. Az ilyen rajzok összességét utcai művészetnek (street art) nevezik.
A használt módszerek, eszközök tekintetében a választék széles. Az ókor, a középkor, az újkor embere karcolással, grafittal, majd valamilyen festékkel írta fel szerelmi, gúnyoló vagy politikai üzenetét. (A grafitti mint kifejezés is innen, az olasz grafitto = grafit szóból eredeztethető.) De ami most – így Kolozsváron is – dominál, az a felfújható festék (spray). Ha adott helyeken kilyukasztott festősablonnal történik, az a stencilezés. Megemlítjük itt még a kis méretű, gyakran reklámcéllal ragasztott öntapadós matricákat (sticker) is – bőven láthatóak a belvárosban például gyalogátjárók melletti oszlopokon –, ezek viszont nem képezik tárgyát jelen írásnak.
