2010 és 2011 második negyedéve között az uniós lakásárak és a bérleti díjak hasonló pályát követtek, 2011 második negyedévétől azonban ez változott: míg a bérleti díjak 2022 második negyedévéig folyamatosan emelkedtek, a lakásárak jelentősen ingadoztak.
A 2011 második negyedéve és 2013 első negyedéve közötti erőteljes csökkenést követően 2013-ban és 2014-ben többé-kevésbé stabilak maradtak az ingatlanárak. Ezután 2015 elején gyors emelkedés következett, és azóta a lakásárak gyorsabb ütemben nőnek, mint a bérleti díjak.
2010 és 2022 második negyedéve között a bérleti díjak 18 százalékkal, a lakásárak pedig 48 százalékkal emelkedtek. Észtországban, Magyarországon, Luxemburgban, a Cseh Köztársaságban, Lettországban, Litvániában és Ausztriában 2010-től több mint kétszeresére nőttek.
Összehasonlítva a 2022 második negyedévére vonatkozó adatokat a 2010 első negyedéviekkel, megfigyelhető, hogy 19 uniós tagállamban az ingatlanárak nagyobb mértékben emelkedtek, mint a bérleti díjak.
24 uniós tagállamban emelkedtek, háromban pedig csökkentek a lakhelyek árai. A legnagyobb mértékű növekedést Észtországban (196 százalék), Magyarországon (168 százalék), Luxemburgban (135 százalék), Lettországban (131 százalék), Litvániában és Csehországban (egyaránt 130 százalék), valamint Ausztriában (121 százalék) jegyezték. Csökkenést Görögországban (mínusz 23 százalék), Olaszországban (mínusz 8 százalék) és Cipruson (mínusz 6 százalék) regisztráltak. Romániában több mint 10 százalékos volt a növekedés.
A bérleti díjak 2010-hez képest 2022 második negyedévében 25 uniós tagállamban nőttek, kettőben csökkentek. A legnagyobb növekedés Észtországban (214 százalék), Litvániában (139 százalék) és Írországban (82 százalék) figyelhető meg, csökkenést csak Görögországban (mínusz 24 százalék) és Cipruson (mínusz 0,2 százalék) jegyeztek. Romániában a növekedés meghaladta a 20 százalékot.
