A kormány dadog, azt sem tudja, mihez kezdjen, hiszen az árliberalizáció pillanatát igen rosszul választotta meg és meglehetősen alacsony hatásfokkal vezette le. Emellett a hazai termelési kapacitások igencsak szűkösek, az új radnóti hőerőmű megépítése is nagy kudarc, már rég készen kellene legyen a beruházás, de jó hazai szokás szerint késik. A fekete-tengeri földgáz kitermelése is késésben van, és még mindig nem tudni, hogy mikor indulhat el annak a nyersanyagnak a felszínre hozatala, amelytől Európa és így Románia is, lassan meg akar szabadulni a klímasemleges energiatermelés érdekében...
A háztartások egyik hónapról a másikra kétszer vagy háromszor nagyobb gáz- és villanyszámlát kell majd fizessenek, a szolgáltatók levélben értesítik a fogyasztókat, akiknek közeleg a szerződésük határidejének lejárta, hogy milyen új áron kaphatják a szolgáltatást. Például 100 kilowatt áram akár több mint 200 lejbe is belekerülhet a szolgáltatók új árajánlata szerint, ez a mennyiség még nemrég 60-70 lejbe került. A növekedés tehát igencsak látványos, energia nélkül pedig semmi nem készül el, így a drágulás minden területen érezteti hatását. A rezsiköltségek jelentős megnövekedése a vállalatoknak is nagy gondot okoz, amelyeknek át kell alakítaniuk kiadásuk szerkezetét. Több bevételre lenne szükségük olyan körülmények között, hogy a fogyasztás csökkenni fog, hiszen a lakosság a magas energiaárak és a magas infláció miatt várhatóan visszafogja kiadásait, és spórolni fog. Egy pár üzem máris bezárta kapuit, hiszen olyan irreális áron kellene árulniuk termékeiket, a megnövekedett energiaárak miatt, amit szinte biztos a piac nem fog megfizetni. Ezért lehúzták a rolót, és várják a gázárak enyhülését.
A kormány úgy tesz, mintha dolgozna, az energiaügyi miniszter meglehetősen kétes üzenetében a számlák ki nem fizetésére buzdította a lakosságot, a fogyasztóvédelem külön részleget alakít az energiaszolgáltatókkal kapcsolatos panaszok elbírálására, büntet az energiaár-szabályozó hatóság és a fogyasztóvédelem egyaránt, de a bírságok nevetségesen alacsonyak. A rossz már megtörtént, ez a kormányzati operett szánalmas, vergődés, sebtapasz, hogy leplezze az állami intézmények tehetetlenségét. Az is igaz, hogy az okok nem csak az árliberalizációban keresendők, hiszen az egész világon megdrágult a gáz a geopolitikai feszültségek miatt, miután Oroszország kevesebb gázt adott el Európának. A kilátások ezen a téren sem biztatók, hiszen Oroszország éppen lerohanni készül Ukrajnát, amelynek határánál több mint százezer katonát tömörített. A múlt héten három megbeszélés is volt Nyugat és Oroszország között, de ezek mind kudarccal végződtek, a feszültséget nem sikerült csökkenteni. A szakértők arra számítanak, hogy a következő egy hónapban valóban bekövetkezhet, hogy Oroszország megtámadja Ukrajnát. Egy ilyen fegyveres szembenállás miatt csak el fog húzódni az energiaválság, hiszen Oroszország várhatóan az eddiginél még kevesebb gázt fog eladni Európának, ezért a gáztározók felöltése jövő télre igencsak kérdéses. Úgy néz ki, hogy a mostani telet sikerül kihúzni az eddig elraktározott tartalékokkal, persze ehhez az időjárás kedvező állására is szükség van, hogy a következő két-három hónapban ne legyen olyan rendkívüli hideg, ami áthúzza ezeket a számításokat.
Visszatérve a belpolitikai hatásokra, ebben a pillanatban úgy tűnik, hogy az energia kérdése a koronavírus-járványnál is égetőbb lesz az idén, és lassan átveszi majd a közbeszédben az uralkodó téma szerepét. Amikor ugyanis a következő hónapokban egyre több fogyasztó szembesülni fog a robbanásszerűen megemelkedett rezsiköltségekkel, akkor a társadalmi feszültségek is robbanni fognak. Már így is meglehetősen megviselte a társadalom pszichés állapotát a járvány, a magas energiaárak pedig még jobban felerősítik a társadalom radikalizálódását, így nem kizárt, hogy széles társadalmi megmozdulásokra, tüntetésekre számíthatunk. A kormánynak sürgősen be kell avatkoznia, és akár felül kell vizsgálnia a piacgazdaság mindenhatóságának az elvét, ha nem akarja, hogy a szélsőséges politikai erők még hangosabbakká és népszerűbbekké váljanak. A Románok Egyesüléséért Szövetség (AUR) már most történelmi csúcson áll a felmérésekben, ha a jelenlegi kormányzati ciklus nem lesz sikeres, akkor hamarosan ismét a „kisebbik rossz” közül választhatunk, mint 2000-ben, amikor az elnökválasztás második fordulójában Ion Iliescu a szélsőségesen nacionalista Corneliu Vadim Tudorral szállt szembe az elnökválasztás második fordulójában.
Ez a mostani helyzet igencsak sok kérdést felvet a klímasemleges energiatermelésre való átállás sikerességéről is, hiszen egyre több kétely fogalmazódik meg, hogy a 2050-es célkitűzések tarthatók-e olyan körülmények között, hogy az energiatermelési kapacitások még a jelenlegi helyzetben sem elegendőek. Nem vitatja senki a klímasemleges energiatermelés hasznosságát, hiszen a környezetszennyezést valóban csökkenteni kell, ha meg akarjuk menteni a Földet, de kérdés, hogy az átállás milyen költségeket kényszerít rá a társadalomra, ezek megfizethetetlensége esetén mennyire lesz képes az emberiség megváltoztatni a jelenlegi termelési, életmódbeli, kényelmi szokásait. Ez a mostani válság lehet a klímasemleges energiatermelés jóval nagyobb krízisének az előjátéka. A következő harminc évben nagyon észnél kell lenniük a döntéshozóknak, hogy ezt a jelentős átállást a társadalmi elviselhetőség keretei között vezényeljék le, különben a dicséretes szándékok ellenére a folyamat könnyen vakvágányra futtatható.
