Tavaly december óta három nagy energiafogyasztó vállalat húzta le a rolót, és mintegy 5 ezer dolgozó állása vált bizonytalanná. Ők egyelőre kényszerszabadságon vannak, de kérdéses, hogy hosszú távon megőrizhetik-e munkahelyüket. Ez az intézkedés rövid távon megoldja a lakossági fogyasztók számára a problémát, de hosszú távon még rengeteg ismeretlen összetevője van az energiaválságnak. Erre utalt Nagy-Bege Zoltán, az energiaár-szabályozó hatóság alelnökének a román médiában nagy visszhangot keltő és sokat vitatott metaforája, aki szerint a kormány most halat adott a lakosságnak, de hosszú távon a fogyasztóknak meg kell tanulniuk halászni. Mondjuk könnyebb lenne a fogyasztóknak halászni, ha az állami intézmények végeznék a feladatukat és olyan energiapolitikát követnének, amely hatékony, megsokszorosítja az energiaforrásokat és -kapacitásokat.
Az elmúlt években viszont azt láttuk, hogy a Romgaz sokadszorra sem tudta befejezni a radnóti új, gáz alapú erőmű megépítését és üzembe helyezését, a szénalapú energiakapacitások jelentősen csökkentek az elmúlt tíz évben a bányák bezárásával, a kormány pedig nem pótolta semmivel a kieső kapacitásokat. Az atomenergia területén is sok a terv, két új reaktor kellene épüljön a cernavodai atomerőműnél, kisméretű moduláris atomreaktorok telepítését is tervezik amerikai segítséggel, csak nehogy ezekkel is úgy járjunk, mint az eddig futó és soha véget nem ért beruházásokkal. A fekete-tengeri földgáz kitermelése is lassan ilyenné kezd válni, hiszen már 2018 óta ígérik, 2022-ben már el is kellett volna kezdődjön a felszínre hozatala, ehelyett azonban még az offshore-törvényt sem volt képes elfogadni a parlament. Az idő márpedig telik és az Európai Unió 2030-ban kivezetné a fosszilis energiahordozókat, így a gázt sem tudjuk használni a végtelenségig.
Kétségtelen, hogy sok a rendszerben a pazarlás, a lakosságnak is jó lenne tudatosítania, hogy az energiával takarékoskodni kell, új technológiákat kell bevezetni, de ez a lakosságot kiszolgáló termelőkre és szolgáltatókra is érvényes kell legyen, hiszen a veszteségek nagyrésze már akkor keletkezik, amíg az energiahordozó eljut a fogyasztókig. Nem volt prioritás az elmúlt évtizedekben az energiastratégia, s ami el is készült belőle holt betű maradt. A román gazdaságnak számos szerkezeti problémája van, amely sérülékennyé teszi, az energia területén viszont hazánk irigylésre méltó helyzetben van, hiszen belátható időn belül elérheti az energetikai függetlenséget, ami sok más európai állam számára egyelőre távoli álom, ugyanis nem rendelkeznek a kulcsfontosságú gázzal és kőolajjal. Ehhez képest az energiaszektorban is hazánk teljesítménye sok kívánni valót hagy maga után, és kérdésessé válik, hogy valóban ez a függetlenség pár év alatt elérhető, vagy elbukjuk ezt a célt is a szokásos totojázással, halogatással, tétlenséggel.
Ebből a szempontból a tegnapi kormányülésen egy másik régóta várt rendelet is megszületett, amely arra hivatott, hogy a közbeszerzések lebonyolítása során rövidítse a különböző bürokratikus eljárások határidejét, és felgyorsítsa a beruházások megvalósításának ütemét. Az intézkedésre azért volt szükség, mert hazánk is megkapta már az uniós helyreállítási alap első átutalásait, és 2026-ig számos beruházásnak meg kell valósulnia, különben elúszik a brüsszeli pénz. A régi közbeszerzési törvénnyel semmi esély nem lett volna, hiszen 20 kilométer autópályát nyolc éven át szokás építeni nálunk, ami gyatra adminisztratív teljesítmény, s ez sem az állami intézményekre, sem az építkezési vállalatokra nem vet jó fényt. A kormánynak már rég át kellett volna alakítania a közbeszerzési törvényben levő szabályokat. Klaus Iohannis elnöknek ez kellett volna legyen az első számú prioritása, hogy meggyőzze az Európai Uniót, egy ország jövője forog kockán az abszurd törvényes előírásoktól, amelyek folyton késleltetik az életszínvonalat emelni hivatott fejlesztéseket. A politikusok azonban immár bő tíz esztendeje csak vonogatja a vállukat, hogy ilyenek a törvények, nagy a bürokrácia, de eddig soha senki nem merte alaposan megvizsgálni, hogy miért van ez így, és hogyan lehet változtatni rajta.
Nem tudni egyelőre, hogy a mostani módosítás mire lesz elég, csak remélhető, hogy a jogszabály nem fog elbukni az alkotmánybíróságon vagy más jogi és törvényalkotói útvesztőben, mert akkor a helyreállítási alap valamelyest reális mértékű megvalósításának még az esélye is elúszik.
A közbeszerzések terén kimozdulni látszunk a holtpontról, az energiaválságban is megkaptunk a „halat”, de hogy ez mire lesz elég, még nem tudni, mert ha az orosz-ukrán háború elhúzódik, márpedig ennek megvan az esélye, akkor jövő télen kiderülhet, hogy semmit nem oldottunk meg, még ideiglenesen sem. Jó lenne már beindítani teljes gőzzel a beruházások motorját, mert ha ez sikerülne, rövid időn belül átütő sikert érhetne el ez az ország. Csak ahhoz oda kellene tennie magát mindenkinek, dolgoznia kellene, és nem csak terveket kellene szövögetni és azokról beszélni. A szócséplő kormányzást ideje lenne lecserélni cselekvésre és munkára.
