Kovács Tibor lelkipásztor, egykori iskolalelkész ünnepi prédikációjában azt fejtegette, milyen krisztusi jellemvonásokkal kell rendelkeznie annak, aki emberként akar ma helytállni a nagyvilágban. Úgy vélte, nemcsak Isten akaratának kell alávetnie életét, vagy embertársait előbbre helyeznie saját magánál, hanem meg kell talánia az szeretet és igazságosság közötti egyensúlyt.
– A református kollégium újabb 5o fiatalt bocsát útra, újraindulásának 27. generációját – fogalmazott Székely Árpád iskolaigazgató. – Isten által őrzött hajlék és vár volt nektek a kollégium, ahol a hit és szeretet ernyője borult felétek. Azt kívánom, hogy ne lépjetek ki soha ezalól az ernyő alól – tette hozzá, azt kívánva a végzősöknek, hogy legyenek hasznos tagjai egyházuknak és magyar közösségüknek.
Gáll Sándor igazgatótanácsi kancellár, oktatásügyi előadótanácsos az Erdélyi Református Egyházkerület és a Szülői Bizottság nevében köszöntötte a ballagókat. Elmondta: úgy kell visszatekinteniük a kollégiumi évekre, hogy közben előre néznek, hiszen hittel felvértezve indulhatnak tovább. – Isten ígéretének birtokosai vagytok, és ez majd meglátszik a szívetekben tovább vitt értékekből – jegyezte meg a tanácsos.
Sitta von Eckardstein bárónő, a kollégium mindnekori támogatója is szólt a maturanduszokhoz. A mobiltelefont említette, amely ma létfontosságú egy fiatal számára. – De csak akkor lehet létfontosságú a készülék, ha időnként fel is töltik azt. Így van ez az életetekkel is. Az iskolában feltöltöttek benneteket tudással és keresztény értékekkel, de csak akkor maradnak meg bennetek, ha időről-időre újra utántöltitek – mondta a bárónő, aki szerint elengedhetetlen a lelki feltöltődés és Isten szeretetének jelenléte.
Tárkányi Erika tanfelügyelő elárulta: most még nem érzitek, de néhány év elteltével életetek legszebb időszakaként emlékeztek majd a középiskolai évekre. Azt kívánta, hogy sikereik gyűjteménye nagyobb legyen, mint a tévedéseiké. Czirmay Zoltán a kolozsvári RMDSZ ügyvezető elnöke is egyetértett az előtte szólóval a líceumi évek szépségét illetően. – Bízom benne, hogy került a szíveteknek kedves emlék, amely visszaemlékeztet arra, hogy milyen jó volt a refi közösségéhez tartozni – mondta. Kiss-Cserey Zoltán iskolalelkész véndiákként szólt a ballagókhoz, és a hajlék szó jelentésvilágát taglalta. – Eljön az ideje annak, hogy Isten oszloptartóként fog titeket használni, hogy ti is hajlékok legyetek. Tegyetek eleget majd ennek a feladatnak – tanácsolta.
Máté Gergely első osztályos diák a kisebbek nevében verssel búcsúztatta diáktársait. Andrea Astalîş a tizenegyedikesek szószólójaként búcsúzott. – Vég nélkül lehetne sorolni azokat a dolgokat, amelyekből összeáll a csomagotok. Biztos vagyok benne, hogy akkor is meg fogjátok állni a helyeteket, ha kiléptek a kollégium kapuin. Ne dobjátok el a kulcsot, amellyel bármikor visszatérhettek – fogalmazott.
Füstös Paul Gabriel búcsúbeszédében megjegyezte: sok iskola fejleszti az izomzatot, de a refi megerősíti a gerincet. A végzős diák megköszönte a szülőknek, hogy megtanították őket repülni. – Kedves tanárok, úgy tanultuk megérinteni az eget, hogy közben a térdük a földet érintette. Köszönjük, hogy fáradságot nem ismerve oktattak – búcsúzott tanáraitól a végzős, de diáktársaihoz, sorstársaihoz is akadt egy-két kedves szava.
A ballagók emléklapot vehettek át osztályfőnökeiktől, majd előbb a tizenkettedikesek kórusa, majd a tizenegyedikesekkel kiegészült kórus búcsúzott énekszóval iskolájától, kórustársaitól.
Borítókép: Székely Ákos
