Könyv készült a kolozsvári zenetudósról, oktatóról
A számadatokon túl híres és kevésbé híres zenészek mondják el, hogyan emlékeznek László Ferenc zenetudósra, zenelíceumi, illetve zeneakadémiai oktatóra, doktori dolgozatuk témavezetőjére.
Elena Şorban lapunknak elmondta: a hála és a szeretet ösztönözte a kiadvány összeállítására. „Kíváncsi voltam: mások hogyan élték meg a tanár úrral való kapcsolatot, hiszen történelmi igazság, hogy László Ferenc zenetudományi iskola megteremtője volt.”
A precíz szerkesztés mellett kiemelném a könyv többnyelvűségét: az írások szerzői magyar, román, német és angol nyelven közölnek emlékező írásokat. A nem román nyelvű szövegek előtt rövid román nyelvű rezümé olvasható. Ez a többnyelvűség nemcsak a könyv szerkesztője, Elena Şorban érdeme, de a szerzők által Homo europaeus-nak vagy Homo transylvanicus-nak nevezett László Ferenc emlékének is méltó módon adóztak ezzel a gesztussal.
Mivel a zenei tárgyú könyvek iránt sajnos viszonylag kevés a kereslet, a könyv egyelőre csak a szakintézmények könyvtáraihoz jut majd el. Elena Şorban azonban abban bízik, ha újraindul a zenei élet és újra mehetünk koncertekre vagy a László Ferenc nevéhez kötődő fesztiválokra, akkor bemutatják majd a kiadványt és megvásárolható lesz a könyv. Úgy legyen!
„Biztos vagyok abban, hogy László Ferenc professzor zenetudósi és oktatói örökségét át kell adni a fiatal kollégáknak. Úgyszintén bizonyos vagyok abban, hogy szükségünk van olyan szakmai testvériségtudatra, amely felülemelkedik népcsoportok, nemzetiségek által támasztott korlátokon. Be akartam bizonyítani, hogy létezik László Ferenc muzikológusi iskola. Ugyan nem hivatalosan, de annál erőteljesebben létezett a kommunista rendszerben, és 1990 után folytatódott. Ám csak akkor vált hivatalossá, amikor a professzor úr doktori dolgozatok témavezetőjévé vált. A zenészeket arra kértem: írásaikban világítsanak rá, hogyan társult a kompetencia és a jóság a tanár úr munkamódszerében; hogyan illesztette a jelölt doktori dolgozatának témáját a szerző kompetenciáihoz; hogyan támogatta tanítványai tevékenységét, illetve a tanár úrral való együttműködés milyen módon hatott a szerzők karrierjére. Nem utolsósorban arra is kíváncsi voltam, hogyan tudnánk átörökíteni munkamódszerét, hogyan tudnánk támogatni mi is tanítványainkat. Elmondhatjuk, hogy a tanár úr tanítványai – mindenki saját képességeitől függően – továbbviszik mesterük lelkiségét. Biztos vagyok abban, hogy a László Ferenc zenetudós által ránk hagyott örökséget meg kell ismertetnünk térben és időben: még a nemzetközi zenetudósokkal is” – összegez bevezetőjében Elena Şorban.
A Magister dixit címet viselő fejezet két László Ferenc-írást tartalmaz. Az Ars musicologica címűben László Ferenc kifejti: a zenetudós sikerének feltétele nemcsak a mesterségbeli tudás elsajátítása, hanem az a szenvedély, amellyel a zenetudós az élő zene iránt viseltetik. Másrészt pedig úgy véli: a tanítványok a zenetudós tanár legjobb ösztönzői, akik kérdéseket tesznek fel, vagy akár ellentétes véleményt fogalmaznak meg.
A Discipuli et collaboratores dicunt című fejezet első írásának szerzője Szász Tibor kolozsvári származású zongoraművész, a freiburgi egyetem tanára, aki szerint „kevés ember volt képes életemet olyan kevés szóval befolyásolni, mint ahogyan azt László Ferenc tette”. Dr. Dan Ştefan Vlăduţiu, aki később az orvosi hivatást választotta, a kolozsvári zenelíceumban volt László Ferenc növendéke. Úgy véli, a zene iránt érzett szeretetének megmaradásában László Ferencnek is szerepe volt.
Adriana Bera zongoraművész, zeneakadémiai oktató László Ferenctől vette át a Román Mozart Társaság vezetését, és ezt fordulópontnak tartja zenészi pályáján. A kolozsvári származású Kostyák Imre csellóművész, a bázeli Zeneakadémia oktatója azokra a vasárnap délelőtti zenelíceumi műelemzésekre (is) emlékezik, amelyeket László Ferenc szervezett tanítványainak. Kulcsár Gabriella zenekritikus is a zenelíceumi kamarazene-órákat említi írásában.
Adriana Bera és László Ferenc, 2007-ben, László Ferenc hetvenedik születésnapi ünnepségén (Fotó: Rohonyi D. Iván)
Boros Zoltán, a román közszolgálati televízió zenei műsorainak egykori szerkesztője megjegyzi: László Ferenc nemcsak hiteles zenei krónikás volt, cikkeiben, előadásaiban máig érvényes értékrendet állított fel, ugyanakkor a romániai zenei élet értő elemzője és támogatója volt. A temesvári származású, jelenleg Münchenben élő orgonaművész és zenetudós, Frantz Metz a bukaresti zeneművészeti egyetemen volt László Ferenc tanítványa; ezt az időszakot eleveníti fel. Tanárának jelentőségét nemcsak a hangszeres vagy zenetudósi tevékenységében látja, hanem a népek és a kultúrák közötti párbeszéd megvalósításában is. Virgil Mihaiu, a kolozsvári zeneakadémia volt oktatója László Ferencnek a zene iránti elkötelezettségét emelte ki. Ursula Philippi orgonaművész, volt zeneakadémiai oktató Homo transylvanicusnak nevezi László Ferencet, aki írt, olvasott, beszélt mindhárom Erdélyben honos nyelven.
Elena Maria Şorban zenetudós, a könyv szerkesztője László Ferenc példamutatását, a zenetudomány iránti szenvedélyét emeli ki írásában. Hanke Katalin, a brassói Transilvania Egyetem Zeneművészeti Karának oktatója László Ferenc doktorandusza volt, megemlékezésében köszönetet mondott azért a csodálatos szakmai és emberi biztonságérzetért, amellyel őt megajándékozta.
Nem hiányoznak a szomorúbb hangulatú írások sem: Katona Zs. József, a Babeş–Bolyai Tudományegyetem oktatója többek között azt a keserű eseményt is feleleveníti, amikor a hetvenéves professzorral közölték: kora miatt nem taníthat többet.
László Ferenc szakmai segítségéről, életszeretetéről értekezik Laura Manolache bukaresti zenetudós. Csendes László hegedűművész, a bukaresti zeneakadémia oktatója a zenetudós kitartását, nagylelkűségét, diplomatikus tárgyalóképességét csodálta. György Róbert nagybőgőművész, zeneakadémiai oktató mindig is tisztelettel adózik László Ferenc több mint négy évtizedes előadói, oktatói és zenetudósi szakmai tapasztalata előtt.
„László Ferenc rendelkezett a pedagógus elhivatottságával, a szó legtágabb értelmében. Elmondott egy ötletet, és mindig talált a környezetében olyanokat, akikben bízhatott, miközben szakmai és emberi tulajdonságaival ösztönözte őket a megvalósításra. Állandóan törekedett a fiatal zenetudósok felkarolására, tette mindezt a legnagyobb önzetlenséggel. Zenetudósként mindig dokumentumokra, leellenőrizhető forrásokra alapozott, sőt: saját meglátásait is kordában tartotta az irattári bizonyítékoktól függően. Ezt a magatartást szeretném én is továbbadni most diákjaimnak” – olvasható Valentina Sandu-Dediu bukaresti zenetudós terjedelmes, ám mindvégig élvezetes írásának befejező részében.
Filip Ignác Csaba, a Csíkszeredai Régizene Fesztivál igazgatója is felsorolta néhány emlékét, majd így zárja visszaemlékezéseit: „mérhetetlenül becsületes, a zenei életnek és a zenetudománynak elkötelezett mentor volt, aki befolyásolta életemet, erkölcsi és szakmai támogatást nyújtva”.
Emil Vişenescu bukaresti klarinétművész, zeneakadémiai oktató kifejtette: László Ferenc követendő példa, a zeneirodalom szakavatott ismerője volt, ezenkívül melegszívű, mélyen érző barát.
„Az utódokra ruházott szellemi hagyaték óriási, s a felelősség: hatalmas – bölcsőtől a sírig” – összegez Lászlóffy Zsolt zeneszerző. „Nehéz és felelősségteljes munka László Ferenc személyiségéről néhány oldalnyit írni úgy, hogy minden fontos részletet érintsünk” – írja Bianca Tiplea-Temes zenetudós, zeneakadémiai oktató, majd felsorolja néhány emlékét. Dorina Mangra kolozsvári hegedűművész, zeneakadémiai oktató a nagylelkűség és szelídség mellett a zenetudós sokoldalú műveltségét és tudását emelte ki. „Számomra László Ferenc tanár úr az a pedagógus marad, aki egész életét a tanítványainak áldozta, én pedig nemcsak a tőle megszerzett tudást adom tovább a sajátjaimnak, hanem azt a magatartást is, amellyel László Ferenc elérte, tanítványai képesnek higgyék magukat egy sikeres, felsőfokú művészi cselekedet elvégzésére” – emlékezik Béres Melinda hegedűművész, zeneakadémiai oktató, akinek doktori dolgozatát László Ferenc irányította.
Béres Melindával a Csíkszeredai Régizene Fesztiválon, 2007-ben (Fotó: Ádám Gyula)
„Mindig élvezet volt interjút készíteni vele, nemcsak azért, mert egy-egy kérdésre nagyon átgondoltan válaszolt, hanem azért is, mert szinte adáskészen fogalmazott, szövegét jóformán vágni sem kellett. (…) Rádióműsorokra készülve gyakran dokumentálódtam írásaiból. Mindig újra és újra meglepett, mennyire világosan, lényegre törően, ugyanakkor hangulatosan, őszintén és kritikusan járt körül egy-egy témát” – írja Benkő Judit zenetudós, a Kolozsvári Rádió komolyzenei műsorainak volt szerkesztője.
Helmut Loos, a lipcsei egyetem professor emeritusa és Johannes Killyen brassói származású, Németországban élő zenetudós is felidéz néhány László Ferenccel kapcsolatos emléket. Laura Vasiliu jászvásári zenetudós a szerteágazó zenetudósi tevékenységet méltatja. Albert Sassmann, a bécsi zeneművészeti egyetem oktatója 2003-tól László Ferenc doktorandusza volt: az évek során 800 e-mailt váltottak. A bécsi származású, Montreálban élő Alexis Hauser világhírű karmester is meleg szavakkal emlékezik a zenetudósra.
„Soha nem álltam hivatalos tanár-diák viszonyban László Ferenccel. Mégis azok közé sorolom, akiktől a legtöbbet tanultam Kolozsváron. Ha nem éppen a legtöbbet. Ő olyan tanáregyéniség volt, aki rá tudta vezetni a hallgatót a lényeg megragadására, illetve az újdonság felismerésére” – emlékezik Németh István Csaba erdélyi származású, Magyarországon tevékenykedő zenetudós.
„Habár nem voltam László Ferenc doktorandusza, nélküle nem sikerült volna… Számtalan kötelezettsége mellett mindig bátorította tudásvágyamat, építette önbizalmamat. Soha nem lehetek elég hálás neki, csak imáimba foglalhatom nevét” – olvashatjuk Czumbil Bernadett kolozsvári zeneakadémiai zongora szakos oktató írásában.
„Elbűvölő műveltsége mellett felfedeztem humorát és a gasztronómia iránti szenvedélyét. Általa Kolozsvár gazdagabbá, érdekesebbé, barátságosabbá vált. Bár azóta elhagytam a várost, folytattam László Ferenccel a levelezést. Nem volt alkalmam megköszönni azt a sok fontos tényezőt, amit örökül hagyott nekem: egy-egy téma szigorúan tudományos megközelítését, a pontos kommunikációt, az írott szöveg fenséges ívét” – derül ki Dora Cojocaru zeneszerző írásából.
„Nyilvánvaló, privilégium volt számomra, hogy megismerhettem László Ferencet. A nekem szentelt figyelemnek és időnek köszönhetően megtapasztalhattam, mit jelent az élő zenetudomány és a hiteles szakmaiság” – véli Oleg Garaz zenetudós, a kolozsvári zeneakadémia oktatója. Liviu Deac kolozsvári zeneakadémiai oktató, László Ferenc doktorandusza főként doktori dolgozata megírásának emlékeit eleveníti fel. Răzvan Poptean klarinétművész, kolozsvári zeneakadémiai oktató megjegyezte: László Ferenc volt a Gheorghe Dima Zeneakadémia leginkább szeretett és tisztelt tanára. Haáz Bence, a kolozsvári filharmónia oboaművésze a kamarazene-órákra emlékezik, amelyeket László Ferenc otthonában, „az ő szeretetébe burkolózva” töltött.
„Talán nincs is olyan helyi vagy regionális zenei téma, amelyről László Ferenc ne közölt volna egy hivatkozási alapul szolgáló tanulmányt. (…)László Ferenc neve titkos jelszóként működik az erdélyi zene iránt érdeklődő kutatók körében, illetve azok között, akik tudatában vannak a helyi zeneszerzők és művészek népszerűsítése fontosságának. (…) Úgy ítélem meg, hogy László Ferenc továbbra is él a romániai muzikológiai aktualitásban” – írja Sófalvi Emese zenetudós, a kolozsvári Babeş–Bolyai Tudományegyetem Református Tanárképző Karának oktatója. „Az etnikai, vallási és kulturális intolerancia által szétszabdalt világban László Ferenc hiteles Homo europaeus volt, és ez a legtalálóbb jellemzés, amivel őt illethetem” – véli Constantin Tufan Stan lugosi zongoratanár, László Ferenc doktorandusza.
Doktori dolgozatának kidolgozására emlékezve Steffen Schlandt brassói orgonaművész kifejti: az órák után mindig valami értékessel távozott, amely kimozdította őt az előadóművész komfortzónájából, és átkerült egy nagyobb zenei univerzumba, amely magába foglalta a keresést, a kutatást, az elemzést, és ez volt a legnagyobb nyeresége.
„Soha nem értettem, miként kedvelt meg annyira, hogyan nyerhettem el bizalmát. A Heltai tér közeli ház ablakából mindig kedves, mosolygós arc köszöntött. Szótárunk értelmezése szerint a mentor: atyai barát, pártfogó, nevelő. László Ferenc mindezen értelmek teljességét jelentette számomra. Hálát adok a gondviselő Istennek, hogy megismerhettem és tanulhattam tőle. Emléke legyen áldott” – emlékezik Potyó István, a Szent Mihály-plébánia keretében működő Szent Cecília kórus és zenekar karnagya.
Biró Viola erdélyi származású, Budapesten élő zenetudós hosszú írásában arra is kitér: László Ferenc közvetítő volt Magyarország és Erdély, Magyarország és Románia között. „Tevékenysége során olyan polgári attitűdről tett tanúbizonyságot, amely nemcsak Bartók, de a mi világunkban való eligazodást is segíti.”
„Közöttünk nem volt a szó szigorú értelmében vett szakmai kapcsolat. Inkább a nagytata és örökbe fogadott unokája közötti kapcsolatról beszélhetnék. László Ferenc az életre készített fel. Általa léptem kapcsolatba az erdélyi kultúrák hagyományával. Mindig is ragaszkodott az etnikai identitás megőrzéséhez, de a másik nemzet iránti tisztelettel. Munkássága is ezt bizonyítja” – emlékezik Valentin Trifescu nagyszebeni muzeográfus, a Sapientia csíkszeredai karának társult oktatója.
„Gyerekként a Pata utcában laktam. Egy közeli ház utcára nyíló ablakaiban mindig láttam, hogy a fal telis-tele van könyvvel. Már akkor feltettem magamnak a kérdést, vajon ki lakik ott, és milyen könyvei lehetnek. Megígértem saját magamnak, amikor nagy leszek, nekem is lesz egy ilyen könyvtáram” – kezdi a visszaemlékezést Ioana Baalbaki zenetudós, és mint kiderül, az arab zenéről szóló doktori dolgozatának László Ferenc volt a témavezetője.
„Csak másfél éven át voltam kapcsolatban László Ferenccel, amikor mesteri tanulmányaimat végeztem, de ez a rövid időszak gyökeresen megváltoztatott” – írja Iulia Mogoşan doktorandusz, a kolozsvári zenei főgimnázium tanára. A Bécsben élő Haiganuş Preda-Schimek bukaresti származású zenetudós pedig így zárja írását: a zenetudósok most is könyvészeti forrásként tanulmányozzák László Ferenc könyveit, és ez a kiteljesedett tudományos pálya legszebb bizonyítéka.
A könyv természetesen fényképanyagot is tartalmaz: a legkorábbi fotó egy koncertet örökít meg a nagyszebeni Brukenthal Múzeumban, ahol a fiatal László Ferenc fuvolaművész feleségével, Ilse László-Herberttel (gordonka) és Christa Dresslerrel (zongora) muzsikál.
Látható olyan felvétel is, amelyen László Ferenc híres dolgozószobájában ül, de ott találjuk a Szabadság fotográfusának a fényképét is, amely akkor készült, amikor László Ferenc 70. születésnapját ünnepeltük a kolozsvári zeneakadémián. Szerepel a kötetben Kurtág György világhírű zeneszerző In memoriam László Ferenc című zongoradarabjának partitúrája is. A vaskos kötet névjegyzékkel és angol nyelvű rezümével zárul.
