Napilapunk, a Szabadság immár huszonnyolc éve folyamatos megjelenése egyaránt tölt el örömmel, hálával, de aggódó féltéssel is. Öröm és elégtétel számunkra, hogy még sikerül magyar nyelvű napilapot letennünk olvasóink asztalára olyan körülmények között, amelyek nem kedveznek általában egy gazdasági kisvállalkozásnak, ezen belül pedig főként nem a nyomtatott újságírásnak, és még kevésbé a kisebbségi, magyar nyelvű kiadványnak. Amikor huszonnyolc évvel ezelőtt az erdélyi magyar sajtó újjáalakult és ennek keretében a Szabadság is megalakult, a szegénységből és a létbizonytalanságból kellett talpra állni, építkezni, fejlődni. Kisebb-nagyobb buktatók, könnyebb és nehezebb időszakok után most ismét jellemző a lapkiadásra a szegénység és létbizonytalanság. Az már rég bebizonyosodott, hogy gazdaságilag nem nyereséges, még csak nem is kifizetődő a napilapkiadás, az újságírószakmát meg az újságírókat sokan és sokféleképpen igyekeztek hitelteleníteni és ellehetetleníteni, kiszolgáltatottá tenni. Ráadásul egy többségi nemzet keretében, kisebbségiként, magyar nemzetiségűként jóval több akadályt, nehézséget, mellőzöttséget kell leküzdeni, és nem csupán az államhatalom meg az intézményei részéről: saját nemzeti közösségünk közönyével, önazonosságának talán túl könnyed és könnyelmű feladásával is fel kell venni - vennünk a harcot, folyamatosan. Ilyen körülmények között magyar nyelvű napilapot kiadni és fenntartani messze nem egy jól menő gazdasági vállalkozás, hanem küldetés. Ezt a küldetést vállalta fel a Szabadság huszonnyolc évvel ezelőtt, amit azonban teljesíteni és folytatni csakis közösen tud az olvasókkal, az előfizetőkkel. Mert nyugodtan kijelenthetjük, hogy a Szabadság megjelenése elsősorban az előfizetőknek köszönhető.
Olyan időket élünk, amikor a gazdaság, a pénz, a befolyás beleszól(hat) egy lap politikájába, annak tulajdonosa illetve kiadója révén. Így történhet meg, hogy kiadványokat megszüntetnek, újságírók megélhetését és egy szakmát tesznek bizonytalanná, az olvasókat, a közösséget megfosztják a tájékoztatástól. A Szabadság esetében ennek veszélye nem áll fenn, hiszen a lap tulajdonosa és kiadója, a Minerva Művelődési Egyesület, híven elődjének, a kolozsvári Minerva Irodalmi és Nyomdai Műintézet Rt. (a mindmáig legnagyobb teljesítményű erdélyi magyar kiadó- és nyomdavállalat) célkitűzéséhez, úgyszintén feladatának tartja „a magyarok tájékoztatását, a közösség fennmaradását, gyarapodását, művelését, önazonosságának megőrzését”. A lap fenntartásához azonban egyértelműen olvasóinkra van legnagyobb szükségünk. Éppen ezért a születésnapi öröm és elégtétel mellett, hálával tartozunk olvasóinknak és előfizetőinknek, akik nélkül értelmetlen lenne a munkánk. Köszönet illeti mindazokat, akik felismerték, hogy kölcsönösen szükségünk van egymásra, hiszen kisebbségben a magyar napilapírás jóval több az egyszerű tájékoztatásnál, információ átadásnál. Ezután is a kiegyensúlyozott tájékoztatásra törekszünk, arra, hogy eligazítsuk olvasóinkat ebben az egyre bonyolultabb, sokszor képmutató, gyorsan változó nagyvilágban. És azt is szeretnénk, hogy kolozsvári, Kolozsvár környéki kis világunkat megismertessük, felidézzük múltunkat, halljunk egymás dolgairól, tudjunk megvalósításainkról, híreszteljük el sikereinket, osszuk meg terveinket, segítsünk álmaink elérésében. Ehhez kívánunk hozzájárulni a Szabadsággal jövőre is.
Tudjuk, 2018 sok ismeretlent tartogat - nehéznek, megpróbáltatásokkal telinek ígérkezik, számtalan jelét láthattuk, olvashattuk, hallhattuk, tapasztalhattuk ennek már eddig. Nem lesz könnyű talpon maradni, éppen ezért mindennél fontosabb, hogy figyeljünk egymásra, ne veszítsük egymást szem elől.
